Splenikus repedés - köznyelven lépnek nevezik tépés - (ICD-10-GM S36.0-: A lép) a. szakadására utal kötőszöveti kapszula lép (parenchymás sérüléssel vagy anélkül), amelyek eredete traumatikus vagy nem traumatikus lehet.
A léprepedés leggyakoribb oka az hasi trauma (erő a hasra; traumás léprepedés), általában tompa hasi traumaként, azaz a hasfal ép. Munka, közlekedési vagy sportbalesetek okozhatják. Perforáló hasi traumapéldául a szúrás, a lövés vagy az állvány sérülései szintén léprepedést okozhatnak, de ritkák.
Néhány esetben léprepedés következhet be nem traumatikus okokból (ICD-10-GM D 73.5-: A lép: léprepedés, nem traumás), azaz spontán. A lép trauma nélküli spontán megrepedésének okai közé tartoznak a specifikusak fertőző betegségek (pl. fertőző mononukleózis (Epstein-Barr vírus fertőzés), malária) vagy hematológiai betegségek (pl. leukémia /vér rákos megbetegedések) társulnak splenomegaliaval (abnormális lépnagyobbítás).
Mivel a léprepedés képes vezet masszív intraabdominális vérzés esetén („a hason belül helyezkedik el”) minden gyanús léprepedést szenvedő beteget sürgősségi fekvőbetegként kell befogadni.
A léprepedés az akut klinikai tünetek szerint az alábbiak szerint differenciálódik:
- Egylépcsős léprepedés: a kapszula és a parenchima egyidejű szakadása → közvetlenül a traumás esemény után, hemorrhagiás indukálta hypovolemia kialakulása (a vér a keringés vérzés miatt).
- Kétlépcsős léprepedés: tünetek nélküli intervallum előfordulása több órától napokig, hetekig, amíg a hipovolémia kialakulásáig nem kerül sor; kezdetben itt csak a még sértetlen kapszulába vérző parenchima repedése van jelen → növekvő centrális vagy subcapsularis haematoma (zúzódás a kapszula alatt) → növekvő nyomásnövekedés, amely egy tünetmentes intervallum után spontán kapszulához vezet törés
A léprepedés (léprepedés) osztályozása súlyosság szerint 5 típusra, lásd alább: „Osztályozás”.
A letalitás (a halálozás a betegségben szenvedők teljes számához viszonyítva) legfeljebb 15% (erősen ingadozó adatok), és erősen függ az egyidejű sérülésektől.
Tanfolyam és prognózis: A lefolyás és a prognózis a léprepedés súlyosságától és annak kiváltó okától függ. A léprepedés mértékétől függően konzervatív terápia szoros fekvőbeteg-ellenőrzés mellett végezzük. A legtöbb esetben műtéti terápia szükséges. Ha lehetséges, műtétet hajtanak végre a lép megőrzése érdekében. Kiterjedt sérülések esetén (szervdarabolás; repedés a hilusnál) általában szükséges a splenectomia (a lép műtéti eltávolítása).
In gyermekkora lép megőrzése konzervatív eljárásokkal izolált léptraumában sikeres az esetek több mint 75% -ában; felnőtteknél az esetek kb. 65% -ában.
A splenectomia után az esetek 1-5% -ában fennáll a posztplenectomia szindróma (OPSI szindróma; elsöprő posztplenectomia fertőzés szindróma; foudroyant szepszis) kockázata.
Megjegyzés: Splenectomia esetén pneumococcus elleni oltás azonnal meg kell adni a műtét után. Ez egy indikációs oltás a kockázati csoportok számára. Az oltás elleni védelem időtartama egyénenként nagyon eltérő, körülbelül 3-5 év!
