Mi a légzés?
A légzés az a létfontosságú folyamat, amelynek során az oxigén felszívódik a levegőből (külső légzés), és eljut a test összes sejtjébe, ahol energiát termel (belső légzés). Ez vizet és szén-dioxidot termel. Ez utóbbi a levegőbe kerül, hogy a tüdőben kilélegezzen, és így távozzon a szervezetből. De hogyan működik részletesen az emberi légzés?
Külső légzés
A külső légzés (tüdőlégzés) a tüdőben történik. A belélegzett levegő oxigénfelvételére és a belélegzett levegőbe történő szén-dioxid-kibocsátásra utal. Az egész folyamatot az agy légzőközpontja irányítja. A külső légzés részletesen a következőképpen történik:
Az oxigénben gazdag légzési levegő a szájon, az orron és a torkon keresztül a légcsőbe áramlik, ahol felmelegszik, megnedvesítik és megtisztítják útközben. A légcsőből a hörgőkbe és azok kisebb ágaiba, a hörgőkbe jut tovább. A hörgők végén a belélegzett levegő a körülbelül 300 millió légzsákba (alveolusokba) jut. Ezek nagyon vékony falúak, és nagyon finom erek (kapillárisok) hálózata veszi körül őket. Itt történik a gázcsere:
A hemoglobin a megkötött oxigént a vérárammal eljuttatja minden olyan szervhez és sejthez, amelynek szüksége van rá az energiatermeléshez.
Egyébként az alveolusok felülete, amelyen keresztül a gázcsere zajlik, összesen 50-100 négyzetméternyi területet foglal el. Ez körülbelül ötvenszer nagyobb, mint a test felülete.
Belső légzés
A belső légzést szöveti légzésnek vagy sejtlégzésnek is nevezik. Leírja azt a biokémiai folyamatot, amelynek során a szerves anyagok oxigén segítségével megváltoznak (oxidálódnak), hogy az anyagokban tárolt energiát felszabadítsák és ATP (adenozin-trifoszfát) formájában hasznosíthatóvá tegyék. Az ATP a sejten belüli energiatárolás legfontosabb formája.
A belső légzés során hulladékként szén-dioxid képződik. A vérből a tüdőbe kerül, és ott kilélegzik (a külső légzés részeként).
A légzőizmok
A testnek a légzőizmokra van szüksége a levegő be- és kilégzéséhez. Nyugalmi légzés során, amely általában mellkasi légzés, a rekeszizom a legfontosabb izom a belégzéshez. A három bordaemelő izom is segít, amelyek a nyaki csigolyákhoz tapadnak. A bordaközi izmok nyugalmi légzés közben csak a mellkasfal stabilizálására szolgálnak.
A hemoglobin a megkötött oxigént a vérárammal eljuttatja minden olyan szervhez és sejthez, amelynek szüksége van rá az energiatermeléshez.
Egyébként az alveolusok felülete, amelyen keresztül a gázcsere zajlik, összesen 50-100 négyzetméternyi területet foglal el. Ez körülbelül ötvenszer nagyobb, mint a test felülete.
Belső légzés
A belső légzést szöveti légzésnek vagy sejtlégzésnek is nevezik. Leírja azt a biokémiai folyamatot, amelynek során a szerves anyagok oxigén segítségével megváltoznak (oxidálódnak), hogy az anyagokban tárolt energiát felszabadítsák és ATP (adenozin-trifoszfát) formájában hasznosíthatóvá tegyék. Az ATP a sejten belüli energiatárolás legfontosabb formája.
A belső légzés során hulladékként szén-dioxid képződik. A vérből a tüdőbe kerül, és ott kilélegzik (a külső légzés részeként).
A légzőizmok
A testnek a légzőizmokra van szüksége a levegő be- és kilégzéséhez. Nyugalmi légzés során, amely általában mellkasi légzés, a rekeszizom a legfontosabb izom a belégzéshez. A három bordaemelő izom is segít, amelyek a nyaki csigolyákhoz tapadnak. A bordaközi izmok nyugalmi légzés közben csak a mellkasfal stabilizálására szolgálnak.
Ha valaki úgy érzi, hogy nem jut elég levegőhöz, ezt légszomjnak vagy nehézlégzésnek nevezik. Az érintettek oxigénigényüket gyakran gyors és felületes légzéssel (hiperventiláció) vagy mélyebb légzéssel próbálják fedezni.
A nehézlégzésnek számos oka lehet. Néha tüdőbetegség, például asztma, COPD, tüdőgyulladás vagy tüdőembólia okozza. A szívbetegségek, például a szívelégtelenség vagy a szívroham szintén légszomjat okozhatnak. Más esetekben mellkasi sérülések (például bordatörés), cisztás fibrózis, allergiás reakciók vagy légúti fertőzések (például diftéria) az oka. Végül létezik pszichogén nehézlégzés is: itt a légszomjat például stressz, depresszió vagy szorongásos zavarok váltják ki.
Ha a vér oxigéntartalma a légzőrendszer rendellenessége következtében csökken, ezt hipoxiának nevezik. Gyorsan életveszélyessé válik, ha a légzés teljesen leáll (apnoe): Körülbelül négy perc oxigénhiány után az agysejtek pusztulni kezdenek, ami agykárosodáshoz és végül halálhoz vezet.
