A kulcscsonttörés osztályozása
Allman szerint a kulcscsont-törések az I., II. És III. Típusba sorolhatók. További osztályozási lehetőségeket Neer, valamint az acromioclavicularis ízület sérülései adnak Rockwood és Dameron szerint. I. Allman leírja a törés a kulcscsont középső harmadában.
Az Allman II tovább differenciálható Rockwood és Neer osztályozásokkal, de alapvetően leírja a törés a kulcscsont külső harmadában. Az Allman III a kulcscsont belső harmadának töréseit írja le, amelyek a szegycsont. Itt lehet további megkülönböztetést tenni (Salter-Harris szerint).
Terápia
A gyermekeknél az alapszabály az csontok nagyon jól gyógyul. Még az erősen elmozdult törések is általában önmaguktól gyógyulnak meg, ha csökkentek (a törés a felületek össze vannak tolva). A kulcscsont törése esetén is a lehető legkevesebb műveletet hajtják végre.
A legtöbb esetben a vállak immobilizálása néhány hétig elegendő. Erre a célra egy hátizsák kötést alkalmaznak a gyerekek. Ez egy olyan kötés, amelyet egy hátizsákként alkalmaznak, és tapadást gyakorol a vállakra hátul.
Ez csökkenti a törést, vagyis a törés végeit egymásba tolják és rögzítik. A kötést a gyermek korától függően 1-4 hétig kell viselni. Az 5 évesnél fiatalabb gyermekek körülbelül 1-2 hétig viselik.
Az 5 és 10 év közötti gyermekek 2-3 hétig viselik. 10 éves kortól kezdve pedig 4 hét viselési időt jeleznek. Ez alatt az idő alatt a hátizsák kötését az első hetekben meg kell húzni, hogy a törés helyén fennmaradjon a feszültség.
Fontos megjegyezni azt is, hogy a kötés kopásának ideje alatt az impulzusokat, valamint a karok érzékenységét és motoros funkcióit rendszeres időközönként tesztelik annak kizárása érdekében, hogy idegek or hajók lecsípve. Bonyolult törések esetén a kulcscsont törésre lehet szükség. - sérüléssel járó törések idegek és a hajók, valamint nyílt töréseknél az esetek többségében műtétre van szükség.
Nyitott töréseknél a törés feletti lágyrész-szerkezetek megszakadnak, és a törés megjelenéséig rés van. Gyakran műtétet is végeznek, ha a kulcscsont a törés olyan baleset eredménye, amely sok más sérülést okozott (politrauma). Ezenkívül a műtét akkor is elvégezhető, ha a bőrt átlyukasztják, vagy ha fennáll a fenyegetés veszélye.
A műtétet azokra a törésekre is fel kell tüntetni, amelyeket radiológiai képalkotással Rockwood IV-VI törésnek minősítettek - olyan törések, amelyeknél a törés a kulcs kulcsának külső (oldalsó) részében található. Ha a konzervatív kezelés, azaz a hátizsák kötésének viselése nem történt meg, (kellően) segítettek, általában műtétet is végeznek, mivel okkal kell aggódni, hogy a törés helyén hamis ízület (pseudeoarthosis) alakul ki, amely nem megfelelően nőtt össze, ami fájdalom hosszú távon a gyermek számára. Ha műtétet végeznek, különféle technikákkal lehet helyrehozni a törésrést. Az egyik lehetőség a lemez osteosynthesis.
Itt a törést kívülről lemezzel rögzítik, amelyet szegekkel rögzítenek a törés mindkét részében. Ez a módszer azonban viszonylag nagy hegeket hagy maga után, és viszonylag nagy sebészeti hozzáférési utat igényel. Egy másik módszer a törés kijavítása intramedulláris Kirschner huzalokkal.
Ezek olyan huzalok, amelyeket hosszanti irányban vezetnek be a csont belső részén, a velőcsatornán. Vannak más alternatívák is rugalmas körmökkel, amelyek célja a környező szerkezetek sérülésének kockázatának csökkentése. A vezetékek előnye, hogy a rögzítéshez lényegesen kisebb hozzáférési út szükséges, így kevesebb sérülést okoz a szövet.
A hátizsák kötést mindkét váll köré helyezzük és a hátához rögzítjük. Ennek következtében a vállak kissé kiegyenesednek, így a kulcscsont két törésrésze összeér. Ha a törésrészeket egymás mellé helyezzük, a gyógyulási folyamat akadályok nélkül megkezdődhet, és a törés simán nő össze. A hátizsákkötést gyermekeknél legfeljebb két hétig kell viselni, felnőttek esetében pedig 3 és 4 hét közötti terápia szükséges.
A sorozat összes cikke:
