Komló Ázsia, Európa és Észak-Amerika északi mérsékelt éghajlatán őshonosak. A növényt évszázadok óta termesztik sörfőzéshez. A gyógyszeranyag főleg Németországból, a Cseh Köztársaságból, az USA-ból és az Egyesült Államokból származik Kína.
A komló gyógynövényes alkalmazása
In gyógynövény, a nőivarú növények (komlótobozok vagy lupuli flos / strobulus) teljes szárított virágzatát használják. A szintén használt komlómirigyek (Lupuli glandula) a szitálás útján nyert mirigyszőrök, amelyek ragadós váladékot képeznek.
A komló jellemző jellemzői
Komló 10 méter magas évelő hegymászók, amelyek jobb ikrekből állnak, fogazott, mélyen karéjos, durva, hosszú szárú levelekkel. A női virágok sárgák, hamis tüskékben vannak, amelyek megjelenésükben kúpra hasonlítanak. A női virágzatban nagy, egymást átfedő levelek több kis virágot vesznek körül. A levélfáknak, valamint a virágoknak számos narancssárga vagy aranysárga mirigyük van, gyantás váladékkal.
Mit kell figyelembe venni, ha növekszik
A komlótermesztés fontos alapelve az nő nőstény és hím növény külön-külön a megtermékenyítés megakadályozása érdekében. A nőivarú növényeket vegetatív módon szaporítják. Mivel komló sok nedvességet igényel, a vadonban főleg a folyók közelében találhatók.
A komlótobozok tulajdonságai
A komlótobozok egymásra rakott levelekből állnak, mint tetőcserepek, mindegyik hónaljában két nővirág van. A levéldarabokon a narancssárga-fényes mirigyszőrszálak láthatók.
A komlótobozok erős fűszeres ízt árasztanak. A íz komló keserű és fűszeres.
