Terápia | Halláskárosodás

Terápia

A hirtelen süketség 50% -a az első napokban visszahúzódik. Ha a tüneti hirtelen süketség súlyossága alacsony és kizárható, ezért gyakran tanácsos ágyban maradni és várni. Egyéb intézkedések közé tartozik a magas koncentrációjú szisztémás vagy intratympanális adagolás glükokortikoidok néhány nap alatt.

Intratympanális alkalmazás esetén a glükokortikoidot közvetlenül a középfül keresztül a dobhártya. A pentofixillinnel végzett reológiai terápiát gyakran alkalmazzák kiegészítő eszközként. Ez elősegíti a vér.

Hiperbarikus oxigénterápia erősítésére is használják immunrendszer és ezáltal növeli a spontán remisszió valószínűségét. Végül meg kell vitatni a vírusellenes gyógyszerek további alkalmazását. A jelenlegi iránymutatások a akut halláskárosodás terápia glükokortikoidok nagy dózisú beadását javasolja prednizolon (250 mg) vagy más szintetikus glükokortikoid 3 napos időtartam alatt.

Szükség esetén ez a terápia folytatható. Hogy a beadás szisztémás vagy intratympanális, a pácienssel konzultálva a kezelőorvos feladata. A szisztémás, nagy dózisú alkalmazás glükokortikoidok nem kell három napos kezelés után abbahagyni, endokrinológiai szempontból.

Hasonlóképpen, a jelenlegi vizsgálatok szerint a szisztémás nagy dózisú glükokortikoid terápia rövid időn belüli mellékhatásai elhanyagolhatóak. Ezzel szemben az intratympanális alkalmazás gyakran okoz fájdalom, enyhe szédülés, néha még a perforáció is dobhártya és a középfül. Hosszan tartó terápia esetén azonban az intratympanikus terápia komplikációktól mentes lefolyást mutat.

Időtartam

Hirtelen időtartama halláskárosodás nagyon változó, és a hallásvesztés súlyosságától függ. A terápia kezdete befolyásolja a kezelés időtartamát is halláskárosodás: minél tovább vár az első tünetek és a kezelés megkezdése között, annál rosszabb a prognózis. A betegek körülbelül felénél a tünetek spontán javulnak és a halláskárosodás kezelés nélkül gyógyul (spontán remisszió).

A spontán remisszió akkor valószínű, ha a halláskárosodás csak kicsi volt. A késői károsodás elkerülése érdekében mindig haladéktalanul orvoshoz kell fordulni a további terápia megtervezéséhez. Ha az orvos csak enyhe halláskárosodást észlel (csak kisebb hallásvesztéssel), akkor a beteg beleegyezésével néhány napig spontán remisszióra lehet számítani.

Ez nem ajánlott, ha a betegnek súlyos halláskárosodása van, fülzúgás és ugyancsak egyensúly problémák, valamint a már előre sérült fülek. Ezekben az esetekben a prognózis rosszabb, és a terápia feltétlenül szükséges. A betegek kétharmada nem szenved további károkat a hallásvesztés gyógyulása után.

Ritkán maradnak különböző súlyosságú állandó tünetek, például tartós fülcsengés vagy halláskárosodás. A hirtelen süketség diagnózisát a fül, orr és torokgyógyszer. Először részletes vizsgálattal kell megkezdenie a beteg vizsgálatát kórtörténet, amelyben meg kell határozni a tünetek jellegét, előfordulásának idejét és az ismert korábbi betegségeket, például a szív- és érrendszeri betegségeket és a neurológiai rendellenességeket.

Ezután az orvos megkezdi a fül ellenőrzését, először kívülről, majd belülről az úgynevezett otoszkópián keresztül. Itt láthatja a fül járatát és a dobhártya, kizárhatja pl. a fent említett zsírsapkával történő szennyeződést vagy a dobhártya gyulladását. Ha ez a terület nem feltűnő, akkor a fül-orr-gégész szakember a hallásvizsgálat.

Két teszt kiválóan alkalmas a hangvezetési zavar megkülönböztetésére (valamilyen oknál fogva a hang nem adható tovább a külső fül nak nek a belső fül) és egy hangérzékenységi rendellenesség (a hang eljut a belső fülig, de neurológiailag nem alakul át, és nem adódik tovább a agy). Az úgynevezett Weber-teszt során hangvillát ütnek és rázkódnak, majd ráteszik a beteg koronájára. Ha mindkét fülében ugyanazt a hangot hallja, az nem hangvezetési rendellenesség és nem is érzékelési zavar. Ha hangvezetési zavarról van szó, akkor a beteg fülben hangosabban hallja a hangot.

Ha ez az egészséges fül hangérzékenységi rendellenessége. A csatorna teszt mindkét rendellenesség diagnosztizálására is használható. Itt is egy hangvillát rezgésre készítenek, és a mögötte lévő csontra helyezik az auricle (masztoid).

A betegnek jelet kell adnia, amint nem hallja a hangot. Ezután az orvos a hangvillát tartja a beteg füle előtt. Ha nem hallja a hangot, az hangvezetési zavar.

Manapság azonban a fül-orr-gégész orvosnak még mindig diagnosztikai elektronikus műszerek széles választéka áll rendelkezésére a hallás tesztelésére. Az úgynevezett Gellè-tesztben a csontosok mobilitása vizsgálható. A léggömböt légmentesen helyezzük a külsejére hallójárat és egy hangvilla a koponya a beteg csontja.

A léggömb megnyomásával a hallócsontokat vagy rezgésbe hozzák, vagy lelassítják. Ha a páciens folyamatosan hallja a hangvilla által keltett hangokat, annak ellenére, hogy a ballont működtetik, az kóros, rögzített csontlánc. Változó mennyiségű betegség nincs jelen.

Tiszta hangküszöb-audiometria vagy hang-audiogram készül minden olyan betegnél, akinek gyanúja merül fel hirtelen halláskárosodásban. Fejhallgató használatával a generátor által generált, különböző magasságú tiszta hangok külön-külön kerülnek a fülekbe. Ezeket a hangokat először csendesen, majd egyre hangosabban kínálják a betegnek.

A beteg megnyom egy gombot, amint meghallja az első hangot. Ezt a határt hívják hallásküszöbnek is. Ezt az értéket beírjuk egy görbébe, és a végén a pontok összekapcsolódnak (hallási küszöb görbe).

A a belső fül, a görbe nagyobb frekvencián esne le. Egészséges fülben a görbe megközelítőleg egyenes lenne. Ha az egyik fül halláskárosodása kimutatható, és három egymást követő oktávban legalább 30 dB a 24 órán belül kialakult hallásvesztés, akkor szédülés vagy más lehetséges halláskárosodás oka nem azonosítható, a hirtelen süketség diagnózisát fel kell állítani.

A hirtelen süketség számos egyéb lehetséges okának kizárása érdekében a vér véralvadási paraméterekkel végzett teszt, koleszterin értékeket és gyulladásértékeket kell végrehajtani. Az autoimmun betegség vizsgálata, valamint a radiológiai vizsgálat mágneses rezonancia képalkotással (a fej) csak a diagnosztikai lánc további szakaszában szabad elvégezni. EKG vagy an ultrahang vizsgálata szív belgyógyászati ​​osztályon végezhető, hogy kizárják a szív- és érrendszeri betegségeket, mint a hallási rendellenességeket.