Mik a kapillárisok?
A vénák és artériák mellett a kapillárisok a keringési rendszer harmadik véredénytípusa. A test összes véredényének mindössze öt százalékát teszik ki (vénák: 75 százalék, artériák: 20 százalék). Az ostyavékony edények finoman elágazó, zárt kapilláris hálózatot (rete capillare) alkotnak, becslések szerint 100,000 XNUMX kilométer teljes hosszon. Minél több oxigénre van szüksége egy szövetnek, és minél aktívabb az anyagcsere, annál sűrűbb a kapillárishálózata. Az agyat, a tüdőt, a vázizmokat és a szívet számos ilyen ostyavékony ér keresztezi. A lassú anyagcserével rendelkező szövetekben, például az inakban és az ínszalagokban viszont csak néhány kapilláris van. Testünkben vannak olyan területek is, amelyekben egyáltalán nincsenek hajszálerek, és tápanyagokkal csak a környező szövetekből történő diffúzió útján jutnak hozzá, ilyen például a térd ízületi porcja, a szívbillentyűk és a szemlencsék.
A kapillárisok felépítése
A mindössze öt-tíz mikrométer (µm) átmérőjű kapillárisok néha kisebbek, mint a vörösvérsejtek (XNUMX-XNUMX µm), amelyeknek ezért némileg deformálódniuk kell, hogy áthaladhassanak a finom ereken.
A fal finom szerkezetétől függően a kapillárisok három típusa különböztethető meg:
- Folyamatos kapillárisok: zárt endothel réteg, teljesen körülvéve bazális membránnal; előfordul: bőr, tüdő, szív, agy, gerincvelő, vázizmok
- Fenestrált kapillárisok: Endothel réteg pórusokkal (20-80 nanométer, vékony bazális membrán; előfordulása: gyomor-bél traktus, vesék, endokrin mirigyek
- Nem folytonos kapillárisok (szinuszoidok): rések (XNUMX-XNUMX nanométer) az endothel sejtrétegben és az alapmembránban; előfordulása: csontvelő, máj, lép
A kapillárisok feladatai
A kapillárisok falai bizonyos anyagok, gázok és folyadékok számára áteresztőek – különösen a nem folytonos erek. A szélesen elágazó kapillárishálózat ezért lehetővé teszi a gázok és anyagok cseréjét a vér és a környező szövetek között. Például oxigén, tápanyagok, anyagcseretermékek, víz és szervetlen ionok vándorolhatnak a vérből a szövetek/sejtek közötti térbe (interstitium) és fordítva. Ez alól kivételt képeznek a vérsejtek és a nagy fehérjék, amelyekhez a finom erek fala túl sűrű.
Ráadásul a kapilláris falakon rendkívül kedvezőek a körülmények: az anyagoknak nagy a helyük és sok az idő. Finom elágazásának köszönhetően a kapillárishálózat nagy teljes keresztmetszetet ér el (körülbelül 800-szor nagyobb, mint az aorta keresztmetszete), és a véráramlás 0.3 mm/s-ra lassul (aorta: 320 mm/s).
A finom erek fala ezért erősen kiszűrődik és újra felszívódik. Naponta körülbelül 20 liter kerül az interstitiumba, amelyből körülbelül 18 liter a kapillárisokba és a venulákba szívódik vissza. A maradék két liter a nyirokrendszeren keresztül visszakerül a vérbe.
Hajszálerek: Betegségek és panaszok
Ha a kapillárisok permeabilitása károsodik, a vér vagy vérkomponensek kiszivároghatnak az érrendszerből a környező szövetekbe. Ez például ödémát és petechiát (a bőr és a nyálkahártyák pontszerű vérzése) eredményez.
A kapilláris szivárgás szindróma egy ritka, súlyos betegség, amelyben a finom erek permeabilitása megnövekszik. Jellemző tünetek az alacsony vérnyomás, az ödéma és az alacsony vértérfogat (hipovolémia) epizódok. A betegség oka ismeretlen, így csak tünetileg kezelhető. A prognózis rossz.
A hajszálerek területén jelentkező egyéb egészségügyi problémák közé tartoznak a fejlődési rendellenességek, szakadások, trombózisok és embóliák.
