Kísérő érintett szülők
A saját gyermekének halála nagyon nagy, megterhelő veszteséget jelent a szülők számára. Ezenkívül nagy önszegénységhez és hibáztatáshoz vezethet, amikor hirtelen csecsemőhalál a családban fordul elő. A csecsemőgyilkosság kizárására irányuló rendőrségi vizsgálatok jelentősen hozzájárulnak a saját bűnösség érzéséhez.
Ezért fontos a szülők kísérete és tájékoztatása. Bebizonyosodott, hogy a szülők számára nagyon hasznos, ha beszélnek a boncorvossal, hogy kiderítsék a csecsemő halálának pontos okait. Ezenkívül közeli rokonokat is be kell vonni a gyászfolyamatba.
A súlyos veszteséget szenvedett párok gyakran elvonulnak és elszigetelődnek. Ezért a család támogatása rendkívül fontos. Nem utolsósorban a partnerség szempontjából is.
Ezt megtörheti a gyermek halála, de vannak olyan párok is, akik közelebb kerülnek egymáshoz egy ilyen sors révén. Vannak önsegítő csoportok is, amelyek támogatják őket. Ezekben a közösségekben az emberek arról beszélnek, amit tapasztaltak, hogy kezelni tudják a veszteséget.
A hirtelen gyermek halálának több mint kétharmada az élet első 6 hónapjában következik be. A gyakorisági csúcs - a vizsgálattól függően - az élet 2. és 4., illetve 3. és 4. hónapja között fekszik. Hirtelen csecsemőhalál meglehetősen ritkán fordul elő újszülötteknél és idősebb gyermekeknél 1 éves kortól.
A legtöbb eset a téli hónapokban fordul elő. A korábbi ismert téli csúcstalálkozó azonban fokozatosan eltűnik. A gyakorisága hirtelen csecsemőhalál a célzott megelőzési intézkedések miatt 1-3% -ról 0.5% alá csökkent az európai országokban.
A fiúkat általában valamivel gyakrabban érintik, mint a lányokat. A megmagyarázhatatlan gyermekhalálozások körülbelül 2-6% -a az első életév után következik be. Azonban a hirtelen csecsemőhalál szindróma (SIDS) definíció szerint egy csecsemő halála egy megmagyarázhatatlan halál oka miatt.
A csecsemő gyermeknek számít, 1 éves koráig. Nem. A hirtelen csecsemőhalál olyan esemény, amely definíció szerint a gyermek születése után következik be. Megmagyarázhatatlan okú csecsemő halálát írja le, és általában az élet első évében következik be.
Természetesen az is előfordul sajnos, hogy a meg nem született gyermekek az anyaméhben meghalnak. Ezt nem hívják hirtelen csecsemőhalálnak, és ennek különböző okai lehetnek. A hirtelen csecsemőhalálnak egyelőre nincs biztos oka.
Ezért jelenleg a multifaktoriális hipotézist tartják a legvalószínűbbnek. Ez a hipotézis azt állítja, hogy az endogén (belső) és exogén (külső) kockázatoknak kitett gyermekek oxigénhiány esetén alvás közben dekompenzálódhatnak. A gyermekek 90% -a alvás közben hal meg.
Az alábbi kockázati tényezőket gyakrabban figyelték meg a SIDS-ben elhunyt gyermekeknél, mint a kontroll gyermekeknél. Az egyes kockázati tényezők különböző mértékben befolyásolhatják a csecsemő hirtelen halálát. Míg az endogén kockázati tényezőket alig lehet befolyásolni, az exogén kockázati tényezőket részben nagyon jól lehet kijátszani.
Fontos tudni, hogy az egyes tényezők még nem jelentenek kockázatot, de a következő pontoknak csak többnek kell megjelennie. Ez azonban még akkor sem jelenti azt, hogy a csecsemő hirtelen halála biztosan bekövetkezhet. Mivel az okot még nem részletezték részletesen, ez az összes olyan tényező összefoglalása, amely a SIDS-hez társult.
Az endogén kockázati tényezők közé tartoznak a koraszülöttek vagy a hiányos csecsemők, különösen, ha a tüdő rosszul formált. Csecsemők is, akik súlyos légzési formában szenvedtek depresszió és a keringési gyengeség születés után. A SIDS haláleset testvérei és azok a csecsemők, akik már halálesetet szenvedtek és időben kezelték őket, fokozottan veszélyeztetettek.
Ezenkívül a kábítószerfüggő anyák gyermekeit vagy az alvás közben bizonyítottan légzési elégtelenségben szenvedő gyermekeket veszélyeztetettnek tekintik. Ezenkívül a következő autonóm szabályozási gyengeségek is veszélyben vannak: a szívelektromos vezetése, fokozott izzadtságtermelés, visszafolyás betegség, károsodott összehangolás szopás és nyelés, szembetűnő mozgáshiány és éles sírás. Még a nehezen felébredő gyermekeknél is fokozott a kockázat.
Az exogén tényezők sokkal jobban kontrollálhatók, és ennek megfelelően fontosak a szülők számára. Észrevehető, hogy a gyermekek egyértelmű többségét hajlamos helyzetben találták. Ezen túlmenően, alvás közbeni túlmelegedés és puha ágynemű, valamint Niktoin-expozíció közben és után terhesség problémás lehet.
A gyermekek mind vírusos, mind bakteriális fertőzései légzési szünetekhez vagy hőstresszhez is vezethetnek. Az alvási helyzet is nagyon fontos. Például veszélyt jelenthet az ágytakaróba csavarás, csapdába esés vagy takarás.
A gyermek alvása is szoros fizikai kapcsolatban áll az alkoholista szülőkkel veszélyes lehet. Azok a pszichoszociális tényezők, mint a gyermek fokozott stressz, a figyelem hiánya, az elhanyagolt gondozás és a rossz társadalmi-gazdasági helyzet, befolyásolhatják a csecsemő hirtelen halálát. Még nem világos, hogy a szoptatás hiánya befolyásolja-e.
Ezen meglehetősen homályos okok mellett a hirtelen csecsemőhalálnak is vannak kóros okai. Ide tartoznak az agyi betegségek, például vérzés, daganatok és rendellenességek. Légzőszervi betegségek, mint pl tüdőgyulladás vagy rendellenességek, valamint szívbetegségek vagy szepszis szintén hirtelen halálhoz vezethetnek.
A veleszületett anyagcserezavarok és a gyomor-bélrendszeri betegségek szintén magyarázható okok lehetnek. Ezenkívül alvás közbeni balesetek, pl. Fojtás és fulladás, vagy megfojtással vagy mérgezéssel történő szándékos gyermekgyilkosság is lehetséges. Az egyedi diagnózis lehetséges okainak tömegének csökkentése érdekében boncolásra van szükség.
Kívül dohányzás, a gyermek hajlamos helyzete a csecsemő hirtelen halálának egyik fő kockázati tényezőjeként szolgál. A fekvő helyzetben való alvásnak 9-13-szorosával meg kell növelnie a kockázatot. De az oldalsó helyzet a fekvőhellyel ellentétben 2-3-szor nagyobb kockázatot jelent.
Valószínűleg azért, mert alvás közben a gyerekek viszonylag gyorsan gördülhetnek az elég instabil oldalsó helyzetből a gyomrába. Korábban a fekvő helyzetben való alvást a koponya deformitások kialakulásának kockázatának tekintették. Ezt azonban most cáfolták.
Ezenkívül a szülők az ébrenléti órákban hasra tehetik gyermekeiket, hogy elkerüljék az állandó fekvő helyzetet. Ugyanis a hajlamos helyzet csak az alvási fázisokban veszélyes. Baba párnák, az úgynevezett alváspozicionálók használata a hajlamos helyzet elkerülése érdekében nem ajánlott, inkább veszélyesnek tekintik őket.
A csecsemő hirtelen halála továbbra is kutatás és tanulmány tárgyát képezi. Még mindig nem világos, hogy mi okozza a látszólag egészséges gyermekek hirtelen halálát. Vannak azonban bizonyos kockázati tényezők, amelyek növelik a csecsemő hirtelen halálának valószínűségét. Többek között a dió / anya cigarettafogyasztása a terhesség annak számít.
A jelenlegi vizsgálatok szerint a hirtelen csecsemőhalálozás kockázata egyértelműen megnő, kezdve a napi 10 cigaretta fogyasztásától. Napi 10 cigarettától kezdve a csecsemő hirtelen halálának kockázatát nyolcszorosára és tízszeresére kell növelni. 8 évvel ezelőtt szinte minden 10. terhes nő dohányzott.
Ez megmutatja, hogy ennek a kockázati tényezőnek milyen jelentős hatása van. Egy 2007-es tanulmányból kiderült, hogy dohányzás egyáltalán az egyik legfontosabb kockázati tényező. Nélkül nikotin fogyasztás a hirtelen csecsemőhalál esetek 60% -át meg lehetett előzni e tanulmány szerint.
A passzív is belélegzés a passzívnak is nevezett cigarettafüst dohányzás, növeli a csecsemő hirtelen halálának kockázatát. Ez körülbelül 2-3-szor magasabb. A csecsemő hirtelen halálának elősegítését elősegítő tényezőkről a jelenlegi adatok között szerepel a cigarettafüst, a kéményfüst azonban nem.
A jelenlegi vizsgálati helyzet szerint egyetértés van abban, hogy a cigaretta (mind a csecsemővel passzív, mind pedig a terhes dió / anya dohányzásával aktív formában) a hirtelen csecsemőhalál egyik fő kockázati tényezője, ezért kerülendő teljesen. A kéményfüst hatásáról egyelőre nincs adat. Kéményrel, amelyet - mint mindenhol máshol - egy kéményseprő megvizsgált és eltávolított, a világításkor kialakuló füstnek a huzatnak felfelé kell húzódnia, és így nem jelent veszélyeztetést.
Sok oltási ellenfél az oltásokat a csecsemő hirtelen halálának lehetséges kiváltó tényezőként vagy kockázati tényezőként tárgyalja. Különösen az a hatszoros oltás áll rendelkezésre, amely a második élethónaptól kezdődően adható be, és amelyet kétszer meg kell ismételni. Nincsenek azonban olyan vizsgálatok, amelyek arra utalnának, hogy az oltások növelhetnék a csecsemő hirtelen halálának kockázatát.
Éppen ellenkezőleg: A tanulmányok azt mutatják, hogy a kontroll gyermekeket (nem elhunytakat) lényegesen gyakrabban oltják be, mint a hirtelen csecsemőhalált halt gyermekeket. Szakértői vélemény szerint az az ötlet, hogy az oltások növelhetik a gyermekágy halálozásának kockázatát, csak azért merült fel, mert a betegség csúcsa egybeesik azzal az idővel, amikor a legtöbb gyermek megkapja az első oltásokat. 2002-ben 334 gyermek halt meg hirtelen csecsemőhalálban Németországban.
A diagnózis okozta a gyermekek halálának csaknem 22% -át a 8. életnap és a befejezett első életév között. 2008-ban még 215 eset volt. 2014-ben 119 gyermek halt meg csecsemő hirtelen halálában.
E megmagyarázhatatlan halálozások körülbelül 80% -a az élet 6. hónapja előtt következik be. A hirtelen csecsemőhalál az élet 2. és 4. hónapja között fordul elő leggyakrabban. Körülbelül másfélszer annyi kisfiút érint, mint lányt.
A hirtelen csecsemőhalál továbbra is a leggyakoribb halálok az élet első évében. A hirtelen csecsemőhalál ritka, de annál pusztítóbb esemény, amikor bekövetkezik. A szülők megelőző intézkedésekkel, például megfelelő alvási szokásokkal elkerülhetik a gyermekre nézve számos lehetséges veszélyt, és ezáltal jelentősen csökkenthetik saját gyermekük kockázatát.
Különösen fontos elkerülni az alvó gyermekek hajlamos helyzetét. Ha hirtelen csecsemőhalál fordul elő, felelevenítés azonnal meg kell kezdeni az intézkedéseket, ha a gyermeket nem lehet felébreszteni. A légzés leállításának időtartamától az első kísérletig felelevenítés, a sikeres újraélesztés nagyon valószínűtlen lehet.
Ha haláleset történt, ilyenkor mindig rendőrségi nyomozást követnek, mivel ki kell zárni az önkéntes csecsemőgyilkosságot. Ez egy boncolást is jelent, amelyben más halálokokat keresnek. Ha ezek nem találhatók, de vannak oxigénhiányra utaló jelek, akkor a hirtelen csecsemőhalál diagnózisát felállítják. Ilyen nagy veszteség után az előtérben a szülők orvosi és pszichológiai kísérettel járó bánásmódjának kell lennie.
