Hogyan kezelik a trachomát?
Szisztémás vagy lokális, intracellulárisan hatékony antibiotikumok kezelésére használják trachoma. A WHO a tetraciklinek helyi terápiáját javasolja. Az azitromicin-terápia szintén lehetséges, de drágább.
A heg stádiumában műtétet kell végrehajtani az entropion és a trichiasis eltávolítására. A szaruhártya műtéti helyreállításának (keratoplasztika) kevés esélye van a sikerre a súlyos állapot utolsó szakaszában trachoma. A legtöbb esetben azonban a trachoma az érintett országok társadalmi-gazdasági normái miatt nagyon korlátozottak.
Hogyan előzhető meg a trachoma?
Kenetfertőzés útján történő terjedés nagymértékben megakadályozható megfelelő higiéniai intézkedésekkel, pl. Higiénikus kézfertőtlenítés 70% alkohollal. A kontaktlencse viselőit tájékoztatni kell a lehetséges veszélyekről kontaktlencse (szaruhártya sérülések felülfertőződés) és megfelelő tisztításra és tárolásra utasította. Az elmaradott országokban a higiéniai eszközök hiánya elősegíti a trachoma előfordulását. Csak az infrastruktúra javításával, a megfelelő vízellátással és a higiénés körülmények javításával (pl. Napi egyszeri arcmosás) csökkenthető a trachoma előfordulása.
Mennyire fertőző ez?
Mint sok bakteriális fertőzés, a trachoma is nagyon fertőző. Még nem világos, hogy a betegek már fertőzőek-e az 5-10 napos inkubációs periódus alatt, vagy csak az első tünetek megjelenésekor. Az emberről emberre történő átvitel azonban a legyet szállító legyeken keresztül történik baktériumok vagy kenetfertőzés útján. A rossz higiénia vagy a törülköző megosztása például átviteli út lehet.
Mi a prognózis a trachomával?
A trachoma prognózisa a betegség stádiumától függ. A prognózis jó, ha a kezelést korai szakaszban kezdik meg. Vakság csak akkor fordul elő, ha a betegséget évek óta nem kezelik, és magas az újrafertőzés előfordulása.
Mi a trachoma története?
A chlamydia kifejezés a chlamys-ból származik (gr. A kabát). A trachoma-szerű betegség leírása az emberi szem már az ősi hagyományokban megtalálható.
A Chlamydia trachomatis első leírását 1907-ben Ludwig Halberstadter (* 1876 Beuthen, Felső-Szilézia, † 1949 New York City) és Stanislaus von Prowazek (* 1875 Csehország, † 1915 Cottbus) készítette. Meg tudták mutatni, hogy a trachoma klinikai képe kísérletileg átvihető az embertől a majmokhoz: Specifikus festési technika, a Giemsa festés segítségével a sejtek vakuolusait azonosították a kötőhártya, amelyet a trachoma okaként értelmeztek. A következő években hasonló zárványtesteket találtak újszülöttek kötőhártya-tamponjaiban kötőhártya-gyulladás, anyáik nyaki és férfi húgycsöves tamponjaiban.
A mesterséges táptalajon való művelhetőség hiánya, kis méretük és pusztán intracelluláris szaporodásuk miatt a kórokozókat ezután tévesen vírusok. A sejttenyésztési technikáknak és az elektromikroszkópiának köszönhetően az 1960-as évek közepén világossá vált, hogy a klamidia nem vírus, hanem baktérium. 1966-ban a Chlamydiales külön rendjévé váltak baktériumok.
