Hallásvesztés (Hypacusis): komplikációk

Az alábbiakban felsoroljuk a legfontosabb betegségeket vagy szövődményeket, amelyekhez hozzájárulhat a hypacusis (halláskárosodás):

Keringési rendszer (I00-I99)

Fülek - masztoid folyamat (H60-H95).

  • Progresszív halláscsökkenés
  • Surditas (süketség)

Psziché - idegrendszer (F00-F99; G00-G99)

  • Elmebaj
    • Alacsony minőségű halláskárosodás (átlagos hallásvesztés 40 dB vagy annál kevesebb az oktáv frekvenciatartományban 0.5–4 kHz között): 1.8-szoros kockázat
    • Mérsékelt halláskárosodás (maximum 70 dB PTA-4): háromszoros kockázat.
  • Depresszió (kezeletlen halláscsökkenés esetén).
  • Kognitív károsodás (globális észlelés, végrehajtó funkciók, epizodikus emlékezet, szómemória és tér-vizuális érzékelés, feldolgozási sebesség) és az életkorral összefüggő hallásvesztés (ARHL) szignifikánsan társultak; az esélyarány 2.0 és 1.22 volt (keresztmetszeti és kohorsz vizsgálatok), hasonló igaz általában demencia (VAGY 2.42, illetve 1.28)
  • Szociális elszigeteltség

Tünetek és kóros klinikai és laboratóriumi leletek, amelyek másutt nincsenek osztályozva (R00-R99).

  • Törések (törött csontok) (kezeletlen halláskárosodás esetén).
  • Eséshajlam (kezeletlen halláscsökkenés esetén).

További

  • Közúti, munkahelyi és szabadidős balesetek; felnőttek
    • „Enyhébb” hallásproblémák 60% -kal nagyobb valószínűséggel (prevalencia: 4.1%) vesznek részt balesetekben
    • „Mérsékelt” hallási problémák 70% -kal gyakrabban (prevalencia: 4.2%).
    • „Nagyobb” hallási problémák 90% -kal gyakrabban (prevalencia: 4.8%).

    Az önértékelésű „kiváló” vagy „jó” hallású egyénekhez képest.

  • Fokozott halálozás (halálozási arány).
    • Enyhe halláskárosodásban, az életkorral való megfelelés után (20%).
    • Idős korban megnövekedett hallási küszöb (54%).