Funkció
A csigolyák alkotják a gerincet, és lehetővé teszik a törzs minden irányú mozgását. A forgási mozgások (csavarodás) különösen a nyaki gerincből származnak. Hajlítás és nyújtás főleg az ágyéki gerinc teszi lehetővé. A csigolyaívek védik a gerincvelő az esetleges sérüléstől. Az intervertebrális lemezeken keresztül sokkokat lehet pufferolni.
Állítsa be a csigolyákat
A csigolya elmozdulásának célja, hogy egy csigolyát az intervertebrálisba horgoljon ízületek vissza a megfelelő helyzetbe. Ez az elzáródás megnyilvánulhat fájdalom vagy korlátozott mozgásszabadság. Néha az aktív csavaró és hajlító mozdulatok segítenek feloldani ezt az elzáródást.
Lehet például lefeküdni egy sportszőnyegre, és lassan felállni és újra kigördülni, megpróbálva tudatosan mozgatni a csigolyákat egyesével. A felsőtest forgásmozgásai, amelyeket ülve is elvégezhet, szintén segíthet az enyhe elzáródások feloldásában. Más esetekben azonban a diszlokáció csak könnyű nyomás vagy vontatással érhető el. Ezt mindig szakembernek, például orvosnak vagy gyógytornásznak kell elvégeznie, mert a gerincoszlop helytelen letelepítése további problémákat okozhat, például feszültséget.
Betegségek
A gerinc és csigolyáinak kopása 50 éves kortól gyakorlatilag minden embernél kimutatható röntgensugarakban. Mindazonáltal ezek a kopással kapcsolatos változások tünetek nélkül maradhatnak. Sok esetben, arthrosis a csigolya ízületek, a csigolyatestek változásai (csontritkulás) és a csigolyatestek találhatók a csigolyatestek elülső és hátsó szélein (osteophytes = spondylophytes a gerincben).
Ahogy a csigolyatestek elhasználódnak, a csigolyaközi porckorongok is öregszenek, ennek eredményeként a sérvkorongok lehetnek. Csontkőtelenítés (csontritkulás) az életkor előrehaladtával növekszik. Az eredmény fokozott érzékenység a törés a csigolyatestek. Különösen egy esés után, a gerinces test törés előfordulhat. A legtöbb esetben ezek a törések akkor gyógyulnak meg, ha a csigolyák nincsenek helyzetben.
Törött csigolya
Egy csigolyát sokféle mechanizmus törhet meg. A három leggyakoribb közül egyrészt a túlzott hajlítás vagy nyújtás, a gerinc túlzott összenyomódása felülről és alulról, egy úgynevezett kompresszió, vagy másrészt a gerinc forgatása a saját tengelye körül. A csigolyák súlyos megterhelésének tipikus példája egy autóbaleset, amely során hatalmas erők, különösen a nyaki területen, a csigolyákra hatnak a test előre-hátra dobása miatt. Ez befolyásolhatja a gerinc stabilizálását szolgáló környező struktúrákat is, például az ínszalagokat.
Különleges eset az csontritkulás, amelyben a csigolyák összeesnek anélkül, hogy bármilyen nagy erőt alkalmaznának. Minél eltérõbbek a mechanizmusok, annál különbözõ csigolya törhetõ el. Lehúzható, teljesen több részre bontható, vagy akár egyszer fel is osztható.
A törött csigolya egymáshoz tolhatja a szomszédos gerincoszlop szakaszokat. A csigolyatörés mértékétől függően konzervatív fizioterápiás kezelés, fájdalomcsillapítók és a pihenést választják, vagy ebből eredő neurológiai hiányok vagy a gerinc instabilitása esetén például műtétet fontolgatnak.
