Mi a felső állkapocs?
A két csontból álló maxilla az arckoponya része. Egy zömök testből (corpus maxillae) áll, négy felülettel (facies anterior, infratemporalis, orbitalis és nasalis) és négy csontnyúlványból (processus frontalis, zygomaticus, alveolaris és palatinus) nyúlik ki ebből a testből.
A maxilláris testben található a páros arcüreg, amelyet csillós hám bélel, és az egyik orrmelléküreg.
A maxilláris test elülső felülete.
A maxilla elülső felülete (facies anterior), az arcfelszín felső szélén van egy nyílás (foramen infraorbitale), amelyen keresztül az azonos nevű ideg és erek a pályára jutnak. E nyílás felett, a szemüreg alsó szélén tapad a felső ajkakat és az orrlyukakat megemelő izom.
Az elülső felszín alsó részén több csontos kiemelkedés található – a foggyökerek elhelyezkedése: a középső területen a metszőfogak, a szemfog területén a szemfogak. Ide tapadnak különböző izmok, amelyek az orrot és a szájat mozgatják.
A felső állkapocs testének hátsó felülete
A maxilla hátsó felszínét (facies infratemporalis) a járomcsont (lásd alább) és az első őrlőfogtól felfelé nyúló csontos gerinc választja el az elülső felszíntől. Az infratemporális fáciesen egy púpszerű kiemelkedés (tuber maxillae) található kis lyukakkal, az alveoláris csatornák (foramina alveolaria), amelyeken a fogidegek és a fogerek haladnak át.
Az állcsont hátsó felszínének alsó részén a bölcsességfogak kitörő hátsó területe felett csontos kiemelkedés (maxillaris gumósság) található. Itt a felső állkapocs a nádorcsonthoz kapcsolódik. Ezen kívül itt tapad egy izom, ami fontos az állkapocs zárásához.
A maxilláris test felső felülete
Az állcsont felső felülete (facies orbitalis) részben a szemgödör (orbit) fenekét alkotja. Itt van egy barázda, amely beleolvad a canalis infraorbitalisba, és amelyben az azonos nevű ideg és erek futnak.
A felső állkapocs testének belső felülete.
A maxilla belső felülete (facies nasalis) részben az orrüreg oldalfalát alkotja. Itt található a hiatus maxillaris, a nagy, szabálytalan négyzet alakú bejárat a sinus maxillárisba, amelyet hátul a csontos orrsövény határol. Az e nyílás alatti terület alkotja az alsó orrmelléket, ahol az orrnyílás a turbina és az orrfenék között nyílik. Itt van egy csatorna, amelyben a szájpadlást ellátó idegek és erek haladnak át.
A felső állkapocs belső felületének eleje a középső orrhús részét képezi. Itt egy csontos gerinc fut, ahol a felső állkapocs kapcsolódik az alsó turbináthoz.
Frontális folyamat (Processus frontalis).
A homloknyúlvány (Processus frontalis) a felső állkapocs testéből az orr mellé nyúlik. Különféle arcizmok tapadnak ide. Ezenkívül a frontális folyamat részt vesz az orr oldalfalának felépítésében.
Zygomatikus folyamat (Processus zygomaticus)
A járomcsont az arc külső oldala felé néz, és összeköti a felső állkapcsot a járomcsonttal.
Fogászati vagy alveoláris folyamat (Processus alveolaris)
Az első őrlőfog mögött az alveoláris folyamat külső felületéhez egy pofaizom tapad, amely a szájzug oldalra húzásához és az ajkak arcához és fogakhoz való szorításához szükséges. Ez az izom szopás közben is merevíti az arcot, rágás közben pedig a fogak közé nyomja az ételt.
Az alveoláris nyúlvány szivacsos szerkezetű (csontos gumók rétege), amelynek trabekulái úgy vannak elrendezve, hogy a rágás során a fogakra kifejtett nyomás a felső állcsontba kerül.
Palatális folyamat (Processus palatinus)
A felső állcsont nyúlványa (Processus palatinus) vízszintesen ereszkedik le a testéről, és az ellenkező oldalt egy varratban (Sutura palatina mediana), a palatinus csontot pedig egy másik varratban (Sutura palatina transversa) kapcsolja össze. Ezek a csontok együtt alkotják a kemény szájpadlás legnagyobb részét.
A palatális nyúlvány alsó felülete érdes, és számos nyílása van a szájpad nyálkahártyáját ellátó erek és idegek számára.
A felső metszőfogak mögött mindkét oldalon a felső állkapocsban két-két kis csatorna található, amelyet ezen a ponton os incisivumnak (intermaxillárisnak) neveznek. A felső nyíláson áthaladó artéria és az ideg áthalad ezeken a csatornákon. Az élet első éveiben ezt a csontot még varrat választja el a felső állkapocs két csontjától.
Mi a felső állkapocs feladata?
A felső állkapocs és az alsó állkapocs fogsoraival fontos a táplálékfelvételhez – minden harapás rágása és összezúzása szempontjából. Ezenkívül a felső állkapocs részt vesz a szemgödör, az orrfal és a kemény szájpad felépítésében.
A maxilláris sinusok és más melléküregek funkciója még nem teljesen ismert. A szakértők szerint a levegővel töltött csontüregek csökkentik a koponyacsontok súlyát, és rezonáló kamraként szolgálnak a hang számára.
Hol található a felső állkapocs?
Milyen problémákat okozhat a felső állkapocs?
A maxilláris törés általában az arc középső törésével jár.
A maxilláris ciszták az állkapocs egyik leggyakoribb állapota. Főleg a 20 és 50 év közötti férfiakat érinti. A ciszták a fogrendszer szöveteiből fejlődnek ki, amelyek a fogak kialakulásakor maradnak meg. A folyadékkal teli üregek lassan növekednek, és kiszorítják a környező szöveteket (fogakat, idegeket). Ezért műtéti úton el kell távolítani őket.
Közvetlenül a maxilláris sinusok padlója alatt találhatók a felső állkapocs hátsó fogainak gyökerei. Az orrmelléküregek begyulladhatnak az orron keresztül, amelyhez egy csatorna köti össze őket; gennyes gyulladás esetén ezt empyemának nevezik. Fájdalom és nyomásérzés van a fejben, a felső állkapocsban és a szem alatt. A fogrekeszek és a maxilláris sinus közötti egyetlen vékony csontlamella miatt ekkor is fellép a fogfájás.
Az akut vagy krónikus arcüreggyulladást maxilláris sinusitisnek nevezik. Érintheti az egyik vagy mindkét maxilláris sinusot.
Az állcsont elzáródása lehet veleszületett, de olyan hosszan tartó mechanikai hatások következménye is, mint a hüvelykujj szopása, a fogak rossz helyzete vagy hiányzó fogak. Ha a felső állkapocs túl messze van előre, azt antmaxilliának nevezik; ha túl messze van, retromaxilliának vagy maxilláris hypoplasiának nevezik. Mindkét forma az állkapocs ízületével kapcsolatos problémákhoz, feszüléshez és a fogak károsodásához vezet.
