A feszítő-öv osteosynthesis egy sebészeti eljárás az áthaladó elmozdult törések csökkentésére és rögzítésére ízületek. Ez a sebészeti és ortopédiai ellátásban általánosan alkalmazott és megbízható módszer.
Mi a feszültség-öv osteosynthesis?
A feszítő-öv osteosynthesis egy sebészeti eljárás az áthaladó elmozdult törések csökkentésére és rögzítésére ízületek. Például a boka törések. A feszítő öv osteosynthesis egy eljárás a belső rögzítés területéről speciális törés töredékek idegen anyag felhasználásával. A feszítő akkord osteosynthesis alapja a mérnököktől származik a vasbeton építés területén. Ennek a technikának a hatását Friedrich Pauwels tudományosan alátámasztotta, és ezt követően az eljárás koncepcióját először ortopédok és sebészek mutatták be és hajtották végre 1958-ban. A feszítő öv osteosynthesisét a sebészet és az ortopédia területén alkalmazzák. Törések (törött) kezelésére szolgál csontok), amelyek az ízület régiójában fordulnak elő, és a törés töredékeket (törött darabokat) az ín húzóereje választja el egymástól. Ezeket a töréseket a huzal hevederének segítségével kezeljük húzóerő alatt. Ennek célja a törés töredékek egymásnak, amíg újra össze nem olvadnak. Az ilyen töréseket rendszerint a csontra esés vagy közvetlen külső erő okozza. A megnövekedett izomfeszültséggel kombinálva ez megteheti vezet az ín csontos elzárkózásához. A megnövekedett izomfeszültség reflexszerűen, például zuhanás közben jelentkezik, az önvédelem lehallgatása érdekében, ha lehetséges.
Funkció, hatás és célok
Amikor a trauma törést eredményez, a következő tulajdonságok döntő fontosságúak annak kezelésére feszítő öv osteosynthesis alkalmazásával. A törés az ízület régiójában van, és magában foglalhatja az ízületi felület egyes részeit. Az elrugaszkodott parciális töredék egy izom húzóereje alatt van, amelyet egy ín köt össze a töréssel. A töredékek elmozdulnak, és így az ín meghúzásával egymástól el vannak helyezve. Ha ezek a jellemzők jelen vannak egy törésben, akkor a törést műtéti úton kezelik cribbing huzalokkal vagy Kirschner huzalokkal és hevederekkel. A huzalok általában króm-kobalt- molibdénötvözetek, műtéti acél vagy titánötvözetek. Az ilyen típusú tipikus törések például a olecranon törés (könyökízület) és a térdkalács törése (térdkalács). Törések azonban a malleolusok területén (belső és külső boka lábán) a felsőrész bokaízület vagy a metatarsus területén található csontos avulziókat szintén feszítő övvel végzett osteosynthesis-sel kezeljük. Ezeket hevederhevederekkel rögzítik, de nem vontatás alatt. Ha a kimozdult törésdarabokkal rendelkező törést sebészeti úton kezelik feszítő öv osteosynthesisével, akkor a sebésznek először össze kell igazítania az összes töréstöredéket az ízület anatómiai alakjának és ezáltal tengelyhelyes működésének helyreállítása érdekében. Ezután a kiságy- vagy a Kirschner-vezetékeket a lehető legpárhuzamosabban kell behelyezni, hogy elkerüljék az ízületfunkció lezárását. Az ín behelyezésének területétől kiindulva a cribbelő huzalokat behelyezik és merőlegesen haladnak át a törés menetén az ízület felületének közvetlen közelében. A sebésznek ügyelnie kell arra, hogy a huzalok ne perforálják a szövetet. A vezetékek nincsenek behelyezve képalkotás alá. A sebész tapintással orientálja az ízületi struktúrákat. Miután a kiságy huzaljai a helyükön vannak, a végükön lehajolnak és szilárdan rögzülnek a távoli kéregben. Ezután egy képalkotó ellenőrzés megerősítheti a helyes pozíciót. A huzalkerék alkalmazása egyenletes feszültséget jelent a kiságy huzalain, és biztosítja, hogy a törésdarabok még az izmok feszültsége alatt sem mozduljanak el egymástól. A hevederheveder a helyén van rögzítve a spirál különböző irányokba történő csavarásával. Az így létrejövő huzal örvényeket a végén 7-10 mm-re rövidítik fogóval. A cribbelő huzalok drótvégei 5-7 mm-re rövidülnek és körülbelül 90 ° -kal meghajlanak. Végül az érintett ízületet a érzéstelenítés teljes funkciójában kizárni funkcionális rendellenességek. Utolsó ellenőrzés Röntgen ismét megmutatja a vezetékek helyzetét és menetét. Ha a huzalok a megfelelő helyen vannak, és az ízület szabadon mozoghat, a művelet sikeres volt. A Redon-lefolyót a kezelt törés közelében helyezzük el a folyadék elvezetése érdekében, és vér. Steril és száraz kötést alkalmazunk könnyű összenyomás alatt. Az első posztoperatív napon könnyű fizioterápiás mozgástartomány-gyakorlatok indulhatnak el a fájdalom-orientált módon. A műtét utáni második napon eltávolítják a Redon-csatornát. A feszítő övvel végzett osteosynthesis egyértelmű előnye a megbízható eredmény és az anyag alacsony költsége. Ezenkívül a beteg a műtét után szabadon mozgathatja az érintett végtagot, és így megelőzheti az olyan kockázatokat, mint pl trombózis vagy izomsorvadás.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A kórházból történő fekvőbeteg-mentesítés után a szakembernek további kezelést és rendszeres ellenőrzéseket kell végeznie. Fontos itt a teljes sebellenőrzés, a szálhúzás kb. 14 nap után, Röntgen kontroll 4 és 8 hét után és intenzív fizioterápiás mozgásgyakorlatok. A megbízható és gyakran alkalmazott módszer ellenére mindig mérlegelni kell az alábbi kockázatokat. Minden ilyen típusú osteosynthesis eljárással végzett kezelés sebészeti beavatkozással és így érzéstelenítés. Különösen idős betegeknél, lenyelés nehézségeket, szív- és érrendszeri problémák vagy légzési zavarok jelentkezhetnek. Ezért az anyag eltávolítását idősebb betegeknél már nem hajtják végre, a fiatalabb betegeknél pedig a lehető legkevésbé invazívnak tartják. Mellékhatások, mint pl sebgyógyulás rendellenességek, fájdalom, posztoperatív módon fertőzések és funkcionális korlátok léphetnek fel. Ezenkívül a huzal fellazulhat vagy eltörhet túlterhelés vagy anyaghiba miatt. Ezt a lehető leghamarabb fel kell fedezni és rendszeresen újra kell szolgáltatni ellenőrzés képalkotó technikákkal, mivel lehet vezet a töréstöredékek elmozdulásához és ezáltal az ízület rossz elhelyezkedéséhez. Ha a törés töredékek nő helytelen helyzetben együttesen maradandó károsodást és kényelmetlenséget okozhat.
