Testen kívüli sokk a hullám litotripszia napjainkban általánosan alkalmazott eljárás vizelet-, epe-, vese- és nyálkövek felbomlására. A nagy energiájú sokk a kövek feltörésére használt hullámok (hanghullámok) a testen kívül keletkeznek (testen kívül), és a kőre összpontosulnak. Sikeres esetben a „széttört” kövek maradványai természetes úton ürülhetnek ki, megtakarítva a beteget egy kórházi kezeléssel járó sebészeti beavatkozással és a kapcsolódó kockázatokkal.
Mi az extrakorporális lökéshullám-litotripszia?
Testen kívüli sokk a hullám litotripszia napjainkban általánosan alkalmazott eljárás vizelet-, epe-, vese- és nyálkövek felbomlására. Az ábra az epehólyag szemléltetését mutatja epekő. Különlegessége testen kívüli lökéshullám litotripszia (ESWL) a testen kívüli nyomáshullámok keletkezése. Ezzel szemben a testen belüli litotripszia is létezik, amelyben a lökéshullámokat egy endoszkóposan beillesztett szondán keresztül generálják. Az ESWL messze leggyakoribb alkalmazása a vizelet- és vesekövek szétesését jelenti. Az eljárás azonban alkalmas a epekő és nyálkövek, ha a kövek állaga megfelel bizonyos feltételeknek. Az ESWL-t a Dornier System GmbH, Friedrichshafen fejlesztette ki, és először 1980-ban érte el a klinikai alkalmazás érettségét a müncheni Klinikum Großhadern együttműködésével. A testen kívüli lökéshullámok előállításához használt eszközök azóta jelentősen megváltoztak a hatékonyság és az alacsonyabb működési költségek felé. Összességében az ESWL lett a húgy- és vesekövek noninvazív eltávolításának szokásos eljárása. A nagy energiájú, rövid impulzusú lökéshullámokat egy viszonylag nagy belépési hely használatára irányítják bőr és csak koncentráltan konvergálnak a testben az elpusztítandó kőben, hogy kifejtsék hatásukat. A bőr a belépési hely és a közvetlenül alatta lévő szövet nagyrészt sértetlenül éli túl a sokkhullámok átjutását.
Funkció, hatás és célok
A fő alkalmazási területek a vese kövek és vizeletkövek. Sokkal kevesebb esetben epekő és a nyálköveket is kezelik. A modern eszközök kezelésére is használhatók kalcium betétek ízületek mint például az úgynevezett meszes váll (tendinosis calcarea). Az ESWL-t évek óta rosszul gyógyuló csonttörések vagy csonttörések (pszeudartrózisok) kezelésére is használják. A kövek pontos lokalizálása érdekében a litotriptorok speciálisakkal vannak felszerelve Röntgen és egy ultrahang eszköz, amely lehetővé teszi a páciens vagy a lökéshullám-generátor elhelyezését úgy, hogy a kő pontosan (milliméterre) a lökéshullám fókuszában legyen. A lökéshullám-generációt az eszköz típusától függően különböző fizikai-technikai elvek szerint hajtják végre. Megkülönböztetünk elektromágneses, elektrohidraulikus és piezoelektromos lökéshullámokat. A kezelés során fontos, hogy a lökéshullámok a lökéshullám-generátorból a testbe a lehető legproblémamentesebbé váljanak. Ez a test jó testkontaktusával érhető el víz a lökéshullám-generátor szilikonba burkolt buborékja a nyomáshullámok belépési pontján. A kezelést általában enyhe fájdalomcsillapítás mellett, nem Általános érzéstelenítés és körülbelül 20-30 percig tart. Körülbelül 2,000-3,000 lökéshullám keletkezik a kezelés során, és a frekvencia az egyénhez igazítható szív mértékét a lehetséges elkerülése érdekében szívritmuszavarok. A lökéshullámokat ezért általában 60-80 impulzus / perc frekvenciával szállítják. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a fenti sorrend alacsony frekvenciája hatékonyabb, mint a percenként 120 lökéshullám magasabb frekvenciája, mert minden lökéshullám után mikroszkopikus kavitációs buborékok keletkeznek, amelyeknek először a következő lökéshullám előtt kell elbomlaniuk, különben a lökéshullám energiáját a buborékok elnyelik, és hatástalanul kialszik. A fókuszált lökéshullámok kis léptékű nyomást, tapadást és nyíróhatásokat generálnak a kövekben, ami a kövek apró töredékekre bomlásához vezet. A diagnózis körülbelül 90% -a vese és a vizeletkövek litotripsziával kezelhetők, amelyek körülbelül 80% -a sikeresen felbomlik. Ha egy kezelés nem hozza meg a kívánt sikert, akkor néhány napos várakozás után újabb kísérletet lehet tenni. A kezelés során a kezelendő kő helyzetét automatikusan ellenőrzi Röntgen és a ultrahang hogy a lökéshullámok mindig a kőre fókuszáljanak pontosan. Egy-két napos kórházi tartózkodás általában szükséges. Vannak azonban olyan speciális gyakorlatok is, amelyek járóbeteg ESWL-t kínálnak.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
Ellenjavallatok a testen kívüli sokkhullám-terápia azok a betegek tartoznak ide, akik bármilyen véralvadásgátló formában szenvednek, vagy akik megelőzésükre antikoaguláns gyógyszereket szednek trombózis és a ütés, mivel a kezelés során belső szöveti sérülés léphet fel, amely akkor bekövetkezhet vezet szövődményekig. Különösen a nagyobb, 2.5 cm-nél hosszabb kövek és a pontosan nem lokalizálható kövek nem alkalmasak az ESWL kezelésére. Mivel az ESWL nem invazív eljárás, a műtéttel kapcsolatos összes kockázat megszűnik, beleértve a minimálisan invazív eljárásokat is. Összességében az ESWL jelenti a legalacsonyabb kockázatú eljárást a vizelet-, vese-, epe- és nyálkövek kezelésében. A krónikus, hosszú távú károsodások a mai napig nem ismertek. Az ESWL kockázatai főleg abban rejlenek, hogy például a vese a kő felbomlása, általában néhány veseszövet is károsodik, így a vizelet átmenetileg tartalmazhat vér. A sérült veseszövet néhány héten belül regenerálódik és teljesen meggyógyul. További kockázatok, hogy a kőtöredékek kisülése átmenetileg fájdalmas kólikát okozhat, vagy okozhat vizelet-visszatartás amely drénkezelést igényel. A vese kólika a sikeresen kezelt betegek körülbelül 30% -ában fordul elő.
