Bevezetés
Térd arthrosis olyan gyakori klinikai kép, hogy a betegséget szinte valódi elterjedt betegségnek lehetne nevezni. Szinte minden 50 évnél idősebb németnél jelentkeznek legalább a kezdő térd jelei arthrosis, és már sokan panaszkodnak a tünetekre. Minél előrébb halad az életkor, annál több beteg válik tünetessé, vagyis fájdalmas, merev térddel mutatják be magukat egy orvosnál, amely a mindennapokban már tömegesen zavar és korlátoz.
A térd utolsó szakaszában arthrosis, gyakran csak egy olyan művelet segíthet, amelynek célja a sérült ízület mesterséges pótlása. Megfelelő ismeretekkel azonban a fájdalom sokkal korábban csökkenthető, és a betegség lefolyása legalább késleltethető. Minden arthrosisban szenvedő beteg célja a normál testsúly! A súlycsökkenés a térdet is enyhíti, és ezáltal lelassítja az arthrosis kialakulását. A speciális erősítő gyakorlatok (amelyek közül néhányat az alábbiakban mutatunk be) segíthetnek az izmok felépítésében otthon vagy gyógytornász irányítása alatt, ami viszont stabilizálja és megkönnyíti az ízületet.
Okoz
A legtöbb esetben az oka térd arthrosis egyszerűen az életkorral összefüggő kopás jelei. Megfigyelhetők, amikor a porcogó réteg a térdízület súlyos vagy évekig tartó stressz következtében megsemmisül. Ez a réteg a csontok a felső és az alsó láb egyfajta csúszó csapágyként, és az is borítja szinoviális folyadék.
A porcszövet károsodása vagy lebomlása után csak nagyon lassan vagy egyáltalán nem regenerálódik. Ez további változásokhoz vezet a térden belül, amelyek ezután feltűnőek artrózisként. A szövet károsodását, amely artrózishoz vezet, számos tényező fokozza:
- Már az enyhe túlsúly is jelentősen megnöveli a térdízület terhelését, ezáltal felgyorsítja a térd ízületét;
- A hosszú időn keresztül túlzottan gyakorolt versenysportok és idősebbek, fel nem ismert vagy kezeletlen térdsérülések szintén kockázati tényezők;
- Az arthrosis gyakran olyan sérülések után következik be, mint a keresztszalag vagy a meniszkusz károsodása, amelyek mind a térd stabilitásának elvesztéséhez vezetnek, és ezáltal megnövekedett mozgáshoz vezetnek, az ízület fokozott funkcionális stresszével jár;
- Hasonló összefüggés figyelhető meg a láb tengely (például x- vagy íj lábakban).
