Rövid áttekintés
- Tünetek: Az eosinophil oesophagitis többek között nyelési nehézséget és fájdalmat okoz a szegycsont mögött. A gyerekek viszont általában gyomorégésre, hányingerre vagy hasi fájdalomra panaszkodnak.
- Kezelés: gyomorsavtermelés gátlása, védekezést elnyomó gyógyszerek (immunszuppresszánsok) vagy eliminációs diéta.
- Okai: Az eosinophil oesophagitis az a.e. az ételallergia egyik formája, ami a nyelőcső nyálkahártyájának gyulladását okozza.
- Kockázati tényezők: Az allergiás megbetegedésben szenvedőket és az arra való hajlamot (atópiát) különösen gyakran érinti az eozinofil oesophagitis.
- Vizsgálat: esophagoscopia; az eozinofil oesophagitis megbízható kimutatása érdekében az orvos endoszkóp segítségével szövetmintákat vesz a nyelőcső nyálkahártyájából.
Mi az eozinofil oesophagitis?
Az eozinofil oesophagitis a nyelőcső krónikus, gyulladásos betegsége. Az orvosok az ételallergia egyik formájának tekintik. Az eozinofil oesophagitis kifejezés kifejezetten a nyelőcső gyulladását írja le allergiára jellemző immunsejtekkel:
Az eozinofil oesophagitis a nyelőcsőgyulladás egyik leggyakoribb formája lett. Felnőtteket és gyermekeket egyaránt érint. A jelenlegi ismeretek szerint a fiúknál és a férfiaknál két-háromszor nagyobb eséllyel alakul ki, mint a női neműeknél.
Mennyi a várható élettartam az eozinofil oesophagitis esetén?
Az eozinofil oesophagitisben a várható élettartam nem korlátozott a következetes kezeléssel. A kezelés azonban általában egész életen át tart, mivel a gyulladás általában gyorsan újra fellángol, ha nem kezelik.
Ez mindig így van, például amikor az eozinofil nyelőcsőgyulladást speciális diétával kezelik, és kerülik a kiváltó élelmiszereket. Ha az ételt ezután ismét elfogyasztja, akkor a betegség visszaesik (kiújul). Az ok: az immunrendszer továbbra is érzékenyen reagál bizonyos élelmiszer-összetevőkre. Újabb érintkezés esetén a nyelőcső nyálkahártyája ismét begyullad és a jellegzetes tüneteket okozza.
Az eozinofil oesophagitis kezelése nélkül a gyulladás rendszerint krónikussá válik. Idővel a nyelőcsőszövet átalakul, és a nyelőcső kevésbé mozgékony lesz. Ráadásul ez helyenként erős beszűkülést (szűkületeket) eredményez. Az érintettek egyre nehezebben nyelnek, és észreveszik, hogy az étel elakad.
Milyen tünetei vannak az eosinophil oesophagitisnek?
Az eozinofil oesophagitis általában különböző tüneteket okoz felnőtteknél és gyermekeknél. Felnőtteknek és tinédzsereknek gyakran nyelési nehézségeik vannak, és a szegycsont mögött égető fájdalom jelentkezik. Az étel elakadhat a nyelőcsőben (bolus-elzáródás). Az érintett egyének olykor fájdalmas csomós érzést tapasztalnak, és késztetést éreznek a visszahúzódásra.
Néha a szenvedők kellemetlen érzést vagy akár fájdalmat is tapasztalnak a nyelőcsőben közvetlenül bizonyos ételek elfogyasztása után. Ezt hívják a nyelőcső táplálék által kiváltott azonnali reakciójának (FIRE).
Az eozinofil oesophagitis tünetei gyakran alattomosan kezdődnek, és az érintettek gyakran alábecsülik őket. Inkább a betegség lassan előrehaladtával módosítják étkezési szokásaikat. A betegek gyakran észre sem veszik, hogy az évek során megváltoztatták étkezési szokásaikat.
Krónikus eosinophil oesophagitisben általában a következő étkezési szokások fordulnak elő: betegek
- lassan eszik,
- alaposan rágja meg,
- nagyon apróra vágja az ételt,
- gyakran használ nagy mennyiségű szószt,
- igyon minden falatnál, hogy „lemossuk” az ételt,
- kerülje a nyilvános étkezést, mert el akarja kerülni a nyelési nehézségek miatti kínos helyzetet.
Az eozinofil oesophagitis csecsemőknél és gyermekeknél általában gyomorégéssel, hányingerrel és hányással, valamint hasi fájdalommal nyilvánul meg. Az érintett gyermekek nyűgösek, nem hajlandók inni vagy enni, és lassabban fejlődhetnek, mint egészséges társaik (növekedési retardáció). Azok a gyerekek, akik nem esznek eleget, gyakran fáradtak és álmosak is.
Hogyan alakul ki az eozinofil oesophagitis?
Az eozinofil oesophagitis pontos oka még mindig nem tisztázott. Ma a szakértők azt feltételezik, hogy az eozinofil oesophagitis az ételallergia egyik formája. Ebben az esetben az immunrendszer különösen érzékenyen és hevesen reagál bizonyos élelmiszerekre (pl. tehéntej vagy búza).
A szóban forgó élelmiszer-összetevőkkel való érintkezés következtében a nyelőcső nyálkahártyájában allergiás reakció alakul ki és az begyullad. A folyamat során az allergiára jellemző immunsejtek, különösen az eozinofil granulociták kolonizálják. Az is lehetséges, hogy a levegőben lévő allergén anyagok (aeroallergén anyagok, például pollen) eozinofil nyelőcsőgyulladást okozhatnak.
Úgy tűnik, hogy az eozinofil nyelőcsőgyulladás kialakulásának kockázati tényezője az, amikor az immunrendszer gyermekkorában kevéssé volt kitéve a környezeti szennyeződéseknek és a baktériumoknak. Ezt az elméletet higiéniai hipotézisnek is nevezik.
Ezen elmélet szerint a különösen tiszta háztartásban felnövő gyerekeknél gyakrabban alakul ki allergia, mint a környezetükkel intenzíven érintkező gyerekeknél. A tudósok azt gyanítják: Az immunrendszer megtanulja tolerálni ezeket az anyagokat a potenciális allergénekkel való gyakori érintkezés révén korai életkorban.
Hogyan diagnosztizálja az orvos az eozinofil oesophagitist?
Ha valakinek gyomor-bélrendszeri panaszai vannak, elsőként a háziorvosok megfelelőek. Szükség esetén szakorvoshoz, gasztroenterológushoz irányítják az érintettet. Kamera segítségével megvizsgálja a nyelőcsövet (oesophagoscopy), és így képes kimutatni az eozinofil nyelőcsőgyulladást.
Orvosi előzmény és fizikális vizsgálat
Először az orvos részletesen kikérdezi a pácienst (anamnézis). Érdeklődik a tünetekről, mióta fennállnak, és hogy csak bizonyos helyzetekben jelentkeznek-e. Kérdezi az ismert korábbi betegségekről is: Az eosinophil oesophagitis különösen gyakori az asztmások és (egyéb) allergiások körében.
Esophagoscopy (ezofagoszkópia)
Ha az orvos (eozinofil) oesophagitisre gyanakszik, a következő lépés a nyelőcső endoszkópiájának megtervezése. Az orvosok ezt oesophagoscopia vagy oesophago-gastro-duodenoscopia (ÖGD) néven emlegetik, mivel általában a gyomrot (gaster) és a duodenumot is felmérik.
Az endoszkópiához az orvos egy kamerával ellátott rugalmas csövet helyez a szájon keresztül a nyelőcsőbe. Eosinophil oesophagitisben szenvedő betegnél néhol szűkülhet. A nyálkahártya duzzadtnak és vörösesnek tűnik, általában hosszanti barázdákkal, gyakran gyűrűs szövetkárosodással, könnyen vérzik.
A vizsgálat során az orvos kis szövetmintákat is vesz, amelyeket később egy laboratórium mikroszkóp alatt megvizsgál. Itt a kutatók a tipikus eozinofil granulocitákat látják.
Vérértékek
Nincs olyan laboratóriumi érték, amely egyértelműen eozinofil oesophagitisre utalna. Legfeljebb minden második betegnél emelkedett az eozinofil granulociták száma a vérben (eozinofília). Egyes betegeknél az endogén antitest immunglobulin E (IgE) szintje is emelkedett. Az IgE általában szerepet játszik az allergiás reakciókban, és az emelkedett szint allergiás betegségre utalhat.
Hogyan kezelik az eozinofil oesophagitist?
Az eozinofil oesophagitis kezelésében három kezelési megközelítés létezik. A gyakori kezelési lehetőségek a védekezést elnyomó gyógyszerek („kortizon”), a gyomorsav-gátlók vagy a speciális diéta.
Kezelés glükokortikoidokkal
Az eozinofil oesophagitis egyik lehetséges kezelése a glükokortikoidok („kortizon”), amelyek lokálisan hatnak a nyálkahártyára (helyi terápia). Leggyakrabban az orvosok olvadó tablettát írnak fel budezonid hatóanyaggal. A glükokortikoidok gátolják az immunválaszt a szövetekben, így a gyulladás csökken.
A betegek körülbelül hat hétig szedik a gyógyszert, majd az orvosok ismét tükrözik a nyelőcsövet. Ha a gyulladás nem szűnt meg teljesen, általában további hat hétig írják fel a gyógyszert.
Kezelés gyomorsav-gátlókkal (protonpumpa-gátlókkal)
A gyomorsav-gátlók az eozinofil nyelőcsőgyulladás ellen is segíthetnek. Az orvosok körülbelül nyolc hétig nagy dózisban írják fel a tablettákat, majd ismét megnézik a nyelőcsövet. Az eddigi vizsgálatok azt mutatják, hogy körülbelül minden második-harmadik betegnél már nincsenek alatta tünetek. Ezeknél a betegeknél a gyomorsav valószínűleg elősegítette az erős immunreakciót.
Eliminációs diéta – diéta az eozinofil oesophagitisre
Az ezzel kapcsolatos ismeretek korábbi tapasztalatokon és tudományos eredményeken alapulnak. Ezért „empirikus” eliminációs diétának is nevezik.
Az étrend megváltoztatása nagy erőfeszítést igényel a betegek részéről, mivel a tipikus étrend nagy részét el kell kerülniük. A speciális étrendi követelmények gyakran magasabb költségeket is eredményeznek. Amit még ehetnek a betegek, az a gyümölcs, zöldség, hús, baromfi, rizs, bab és a búzán kívül egyéb gabonafélék.
Hat-tizenkét hét eliminációs diéta után ismételt nyelőcsőtükörvizsgálatot kell végezni. Ha az eosinophil oesophagitis ez idő alatt javult, a beteg egyenként újra megpróbálhatja az elkerült ételeket. A folyamat során az orvos rendszeres időközönként megvizsgálja a nyelőcső nyálkahártyáját.
Egy példa: az érintett személy ismét tesztpete egy-két hónapig. Ezután kontrollvizsgálat következik, és az orvos megvizsgálja, hogy a nyelőcső nem gyulladt-e be újra. Így kiszűrhető, hogy mely élelmiszerek okozták a gyulladást, és az érintett személynek ezeket egy életen át kerülnie kell.
Ha az eliminációs diéta tünetmentessé teszi, az eosinophil oesophagitis így egy életen át kezelhető.
A 6 ételből álló eliminációs diétán kívül más diéták is léteznek az eozinofil nyelőcsőgyulladás kezelésére. Segíthetnek is, de különféle okok miatt aligha hasznosak:
Elemi étrend: az érintettek csak folyékony táplálékot fogyasztanak, vízzel és speciális tápanyagporral keverve (tápszer). Az elemi étrend nagyon hatékony, de a legtöbb ember számára nem fenntartható. Néha a kellemetlen íz zavaró, és a gyerekeknek szükségük lehet etetőcsőre.
Allergia teszt alapú diéta: Először is allergiatesztet (pl. szúrási tesztet) használnak annak meghatározására, hogy a páciens mely ételekre reagál. A beteg aztán kifejezetten kerüli ezeket. Ez azonban csak minden harmadik eozinofil oesophagitisben szenvedő betegen segít. Az orvosok ezért nem javasolják ezt a diétát.
Eosinophil oesophagitis hosszú távú kezelése
A XNUMX-XNUMX hétig tartó glükokortikoidok vagy gyomorsav-gátlók sok betegnél javítják az eozinofil nyelőcsőgyulladást. A terápia ezen első fázisát indukciós terápiának is nevezik. Ha azonban a betegek ezt követően abbahagynák a gyógyszerszedést, a nyelőcső gyorsan ismét begyulladna.
A terápia sikeres első fázisából választják ki a gyógyszert, és általában csökkentik az adagot. Egy-két év elteltével ismét megvizsgálják a nyelőcsövet nyelőcső endoszkópiával.
Így van ez a sikeres diétával is. Ha a betegek ismét normálisan kezdenek étkezni, akkor biztos a nyelőcsőgyulladás kiújulása. Ezért szükséges, hogy tartósan tartózkodjanak a kiváltó élelmiszerektől.
Ha az első kezelés nem enyhítette az eozinofil nyelőcsőgyulladást, az orvosok a többi lehetséges terápia egyikét javasolják.
Szűkületek kezelése
A nyelőcső gyakran mozdulatlan a hosszan tartó gyulladás miatt, és szűkületet (szűkületet) mutat. Ebben az esetben a ballonos tágítás segíthet. Ebben az eljárásban az orvosok egy ballont tolnak fel a nyelőcső szűkült részéhez, és felfújják. Ez kiszélesíti az érintett területet, és a táplálék újra könnyebben átjuthat rajta.
Alternatív megoldásként az orvosok a leszűkített területet például kúp alakú műanyag kupakkal („bougies”) „bougie”-zik. A reflexió során többször átnyomják ezeket a bougy-kat a szűkületen, minden alkalommal nagyobb bugákat használva.
