Az endoderma a blastocita belső sziklevele. Különböző szervek fejlődnek ki belőle differenciálódással és elszántsággal, például a máj. Ha ez az embriogenetikus fejlődés megzavaródik, szervi rendellenességek léphetnek fel.
Mi az endoderm?
Az ember embrió az úgynevezett blasztocitából fejlődik ki. A gasztruláció során a blastocita három különböző sziklevelet eredményez: a belső, a középső és a külső sziklevelet. A belső sziklevelet entodermának vagy endodermának is nevezik. A középső a mezoderma, a külső pedig az ektoderma. A szöveti állati fejlődési biológiában a három sziklevélre történő sejtdifferenciálás az első differenciálódás embrió egyes sejtrétegekbe. Csak ezekből a sejtrétegekből alakulnak ki a különböző struktúrák. További differenciálódás és úgynevezett meghatározás után szövetek és szervek képződnek a sziklevelű sejtekből. A sziklevelek a blasztulában fejlődnek. Mint ilyen, az embrionális stádiumot a morula szakasz után hívják, amely befejezi a zigóta barázdáját. Az emlősök korai embrionális fejlődését a három sziklevélre történő differenciálódás miatt a triploblasztikus kifejezés is leírja. A három csíraréteg sejtjei még nincsenek meghatározva, azaz multipotensek. Az, hogy milyen típusú szövetekké válnak valójában, csak határozottan derül ki, amely megalapozza az adott sejt leánysejtjeinek fejlesztési programját.
Anatómia és felépítés
A 17. naptól kezdve a primitív csík az embriogenezis során alakul ki. Ez a csík képezi az epiblaszt sejtek profilozásának és bevándorlásának belépési helyét. Vándorlásuk során ezek a sejtek pszeudopódiumokat alkotnak, és elveszítik a kapcsolatot egymással. Ez a jelenség gastruláció néven ismert. Eredetüktől és a beáramlás idejétől függően az epiblaszt sejtek eltávolodnak a primitív csíktól és különböző irányokba vándorolnak. Az első sejtek, miután a primitív csík csomópontján keresztül vándoroltak, kicserélik a hipoblasztok rétegét és kialakítják az endoblasztot, amely később a belekbe és származékaivá fejlődik. A fennmaradó sejtek a primitív csomóponton keresztüli migrációjuk után körülbelül egyszerre mozognak koponyánként, ahol még két struktúrát alkotnak. A prechordalis lemez a primitív csomópont kranialisan képződik. Ezenkívül ott fejlődik ki a chorda dorsalis folyamata. A vándorolt sejtek fennmaradó része generál egy harmadik sziklevelet, amelyet intraembrionális mezodermának hívnak. Csak a kloákális és a garatmembránnál nem alakul ki középső sziklevél. Itt az ektoderma és az endoderma közvetlenül egymás tetején fekszik. Kaudalisan a kloakamembrán képezi a jövő nyílását végbél és urogenitális traktus.
Funkció és feladatok
A mezodermához és az ektodermához hasonlóan az endoderma is döntően releváns az egyes testszövetek és szervek differenciálódásában. A blastula a gasztruláció kezdeti helye. Magasabb emlősöknél ez a blastocita, amely egyetlen sejtrétegből álló üreges gömb. Ezt a blasztocitát egy kétszintű csészecsírává alakítják át, amelyet gastrulának hívnak. Ebben a folyamatban a két elsődleges sziklevel belseje az endoderma. A sziklevelek külseje az ektoderma. Az endoderma kifelé nyílást hordoz. Ez a nyílás ősemberként is ismert száj vagy blasztoporus. Az endodermát gyakran ősnek nevezik bél vagy archenteron. Körülbelül a két elsődleges sziklevel fejlődésével egyidőben a mezoderma is kialakul. Az ős továbbfejlődése száj az embert úgynevezett új szájává vagy deuterosztómává teszi. Az ősszájokkal ellentétben az ősök száj fejlődik a végbélnyílás az új szájban. A száj addig nem tör át, amíg a gasztruláció be nem fejeződik a blastula ellenkező oldalán. A gasztruláció alapvető mozgása a kezdeti behatolás az entoderma a blastula blastocoeljébe, amely belső és folyadékkal töltött üregként jelenik meg. A pólussejtek deformációja a blastulán egy levegőtlen tér kialakulását eredményezi, amelynek belső része az entoderma. A külső rész az ektoderma. Az entoderma deformáció során összehúzza az elsődleges testüreget. A leendő endoderma később felgöndörödik. Az endodermális sejtek bevándorlása következik be. A Blastula sejtek végül az endodermális sejteket kötik le a blastocoelbe. Ezen kívül sárgájában gazdag tojás, a leendő ektoderma később benőzi az endodermát. A gasztruláció átfedésben van a következő folyamatok, például a neuruláció kezdetével. Az endodermális szövet az embrionális fejlődés későbbi szakaszaiban különféle szerveket képez. A gyomor-bél traktus mellett olyan emésztőmirigyek, mint a máj vagy hasnyálmirigy, és a légutak, az endodermális szervek közé tartozik a pajzsmirigy, vizelet hólyagés húgycső.
Betegségek
Az endoderma összefüggésében genetikai betegségek játsszák a legfontosabb szerepet. Például a belső sziklevelet befolyásolhatják olyan mutációk, amelyek az embrionális fejlődés során diszpláziát okoznak, vagy bizonyos szervek részleges, sőt teljes hiányát okozhatják. Az endodermális szövetben a malformációk leggyakrabban a húgyutakat érintik. Azonban a máj és a hasnyálmirigy is érintett lehet. Az endodermális diszpláziák örökletesek lehetnek. Ezeket azonban exogén tényezők is kiválthatják. Jól ismert példa ebben az összefüggésben az úgynevezett macskaszem-szindróma. Ez egy ritka és örökletes betegség, amely olyan vezető tünetekkel társul, mint a függőleges-ovális hasadás írisz vagy a végbél. Úgy gondolják, hogy a diszpláziák oka az úgynevezett akkord ablasma fejlődési rendellenessége. A genetikailag kiváltott esetek a RAS homológjának mutációjával társulnak gén vagy a homobox gén. Úgy gondolják, hogy ezeknek a géneknek a mutációja az endoderma és a neuroektoderma szétválasztását károsítja. Az endodermális diszpláziák mellett az ectodermális és a mezodermális dysplasias és a dysgenesia is a veleszületett betegség gyakori oka, és egybeeshet, vagy akár oksági átfedésben is lehet az endodermális malformációkkal.
