Rövid áttekintés
- Kezelés: Elsősegélynyújtás: az érintett személy immobilizálása, lehűtése, megnyugtatása; az orvos kézzel kimozdítja az ízületet, majd röntgen és immobilizálás kötéssel vagy sínnel, egyidejű sérülések vagy a diszlokáció sikertelensége esetén esetleg műtéti beavatkozás
- Tünetek: Erős fájdalom, enyhítő testtartás, az érintett testrész mozdulatlansága, idegsérülések miatti bizsergés és érzéketlenség.
- Diagnózis: az orvos ellenőrzi az érintett ízület helyzetét, a véráramlást, a mobilitást és az ingerek érzékelését, képalkotó eljárásokat (pl. röntgen, ultrahang, számítógépes tomográfia), ritkán ízületi artroszkópiát
- Okok: Esés vagy baleset miatti erőhatás, veleszületett vagy szerzett ízületi instabilitás (laza szalagok miatt), krónikus ízületi károsodás vagy gyulladás, ízületi fejlődési rendellenesség (diszplázia), életkorral összefüggő kopásból eredő instabilitás
- Prognózis: csonttörés miatti szövődmény (diszlokációs törés), egyszeri diszlokáció esetén általában teljes gyógyulás, újbóli diszlokáció esetén tartós panaszok lehetségesek
Mi az a luxáció?
A „luxáció” a diszlokáció orvosi kifejezése. Ebben az esetben az ízületi fej – az a csont, amely általában a foglalatban fekszik – kiugrik belőle. A két csuklós elem ezért elveszíti a kapcsolatot egymással.
Ez főleg azokban az ízületekben fordul elő, amelyek a testen elfoglalt helyzetük vagy anatómiájuk miatt hajlamosabbak a sérülésekre, mint például a váll, a könyök vagy a (mesterséges) csípő.
A diszlokáció a következő helyeken is lehetséges, például:
- Lábfej (boka, lábujjak, Chopart vagy Lisfranc ízületi vonal).
- Temporomandibularis ízület
- Csukló (perilunate diszlokáció)
- Fogak (pozícióváltozás a foggyökér mélyedésében az állcsontban)
- Gége (főleg közlekedési balesetek miatt)
- Sternoclavicularis ízület (sternoclavicularis ízület)
Általánosságban elmondható, hogy ez különösen könnyen megtörténik nagyon mozgékony ízületeknél: általában az izmok és szalagok rögzítése stabilizálja az ízületet. De ha ezek a szerkezetek megsérülnek vagy túlfeszülnek, akkor gyakran elég egy óvatlan, rángatózó mozgás vagy egy esés – és elmozdulás következik be.
A hét éves kor előtti gyermekek ritkán szenvednek elmozdulást. Ennek az az oka, hogy a csontjaik még mindig rugalmasabbak, és erősebbek, ha erőt alkalmaznak.
Milyen típusú diszlokációk léteznek?
Különböző típusú diszlokációk léteznek – attól függően, hogy melyik ízület diszlokált, és hogy az ízületi felületek teljesen vagy részben elmozdultak-e. Néhány példa:
Vállízületi diszlokáció
A vállízület az ember legmobilabb ízülete. Leggyakrabban az összes ízület diszlokációja érinti. A vállízületi elmozdulás elsősegélynyújtásáról a Vállmozgás című cikkben olvashat.
Könyök elmozdulás
Az elmozdult könyök a második leggyakoribb ízületi diszlokáció, amely az összes diszlokáció körülbelül 20 százalékát teszi ki. Ez a kinyújtott karra való esés eredménye. A könyök ilyen elmozdulását gyakran más sérülések kísérik, például szalagszakadás, csonttörés vagy idegsérülés. Erről bővebben a Könyök luxáció című cikkben olvashat.
Patelláris luxáció
Ujj luxus
Ha sportolás közben a röplabda vagy kosárlabda hevesen nekiütközik egy kinyújtott ujjnak, egy ujjízület könnyen kicsúszik normál helyzetéből. Elmozdult ujjal mindenképp forduljunk orvoshoz! Hogy miért és hogyan adjunk megfelelő elsősegélyt egy ilyen sérülés esetén, arról az Ujjdiszlokáció című cikkben olvashat.
subluxation
Diszlokáció esetén az ízületet alkotó csontok végei teljesen elmozdulnak. Ha viszont az ízületi felületek csak részlegesen távolodnak el egymástól, mint például a csigolyatesteknél, akkor subluxatio áll fenn. Ha ez a speciális forma a könyökízületben fordul elő, azt Chassaignac bénulásnak (radiális fej szubluxációnak) nevezik. Szinte kizárólag gyermekeknél fordul elő, és akkor fordul elő, ha a gyermeket rángatva rángatják a karján. Erről bővebben a Subluxation című cikkben olvashat.
Mi a teendő diszlokáció esetén?
Soha ne próbáljon egyedül beállítani egy kimozdult ízületet! Fennáll az idegek, erek vagy szalagok becsípődésének vagy elszakadásának veszélye! Ezért a diszlokációt mindig bízza orvosra.
Elsősegély
- Immobilizálás: Első lépésként rögzítsük a kimozdult ízületet egy pakolás vagy kötszer segítségével. A kar elmozdulása esetén a legjobb, ha megkéri az érintett személyt, hogy tartsa mozdulatlanul. Ezenkívül néha hasznos a kar stabilizálása úgy, hogy óvatosan rögzíti a kar és a törzs közé egy párnát.
- Lehűlés: Amikor diszlokáció lép fel, az érintett terület általában gyorsan megduzzad. Súlyos fájdalom is jelentkezik. A duzzanat és a fájdalom egyaránt enyhíthető hűtéssel. A hűtésre a kendőbe vagy hűvös csomagba csomagolt jégkockák alkalmasak. Soha ne alkalmazzon jeget közvetlenül a bőrre!
Orvosi kezelés
Egyidejű sérülések nélküli diszlokáció esetén az orvos általában manuálisan csökkenti az elmozdult ízületet. Ez nagyon fájdalmas lehet. Ezért a pácienst általában erős fájdalomcsillapítót vagy rövid érzéstelenítőt kapnak előzetesen. Ennek megvan az az előnye is, hogy az izomfeszültség csökken. Ez megkönnyíti a csont visszahelyezését a foglalatba.
A diszlokáció egyes esetekben a kézi beállítás sikertelen, vagy egyidejű sérülések lépnek fel (például idegek, erek vagy izmok sérülése vagy csonttörés). Ilyen esetekben sebészeti beavatkozásra van szükség. Fiatalabb, sportosan aktív embereknél is gyakran végeznek műtétet a diszlokációkon is, hogy csökkentsék az újbóli diszlokáció kockázatát. A műtét során a sebész megfeszíti a túlfeszített tok- vagy ínszalagot, és így helyreállítja az ízület stabilitását.
Mik a diszlokáció tünetei?
A külső erő által okozott traumás diszlokáció általában nagyon fájdalmas. Ezért a beteg azonnal védő testtartást vesz fel. Pl. elmozdult váll esetén ösztönösen a törzshöz nyomja az érintett kart.
A diszlokációra jellemző az is, hogy az érintett testrész hirtelen csak kismértékben, vagy egyáltalán nem mozgatható (például ujjkimozdulás esetén az ujj, váll-diszlokáció esetén a kar).
Ha a szalagok és az izmok már túlfeszültek, és ismétlődően jelentkezik a diszlokáció, akkor ez az úgynevezett szokásos diszlokáció gyakran kevésbé fájdalmas, mint egy traumás.
Hogyan történik a diagnózis?
Az orvos először fájdalomcsillapítót ad a betegnek, hogy a későbbi fizikális vizsgálat elviselhetőbb legyen. A vizsgálat során az orvos alaposan megvizsgálja magát az érintett ízületet és annak helyzetét. Ellenőrzi az érintett testrész vérkeringését, mozgékonyságát és ingerérzékelését is.
Például, ha egy elmozdult váll- vagy könyökízület keze sápadtnak vagy akár kékesnek tűnik, akkor valószínűleg megsérült egy ér. Ha a beteg már nem tudja megfelelően mozgatni a karját vagy az ujjait, vagy bizsergő érzést érez a megfelelő területeken, akkor nagy valószínűséggel az idegek sérültek.
A következő lépés az elmozdult ízület röntgenfelvétele. Az orvos így megállapítja, hogy valóban teljesen kimozdul-e, és hogy közben csontok is sérültek-e. Esetenként már az ultrahangos képen is látható diszlokáció (főleg gyerekeknél).
Ritka esetekben ízületi endoszkópia (artroszkópia) szükséges a diszlokációhoz.
Mik a diszlokáció okai?
Attól függően, hogy a diszlokáció hogyan történik, az orvosok megkülönböztetik a következő diszlokációkat:
Traumás luxáció
A szakértők akkor beszélnek erről, ha az ízület direkt vagy közvetett erő hatására (például baleset vagy esés esetén) elmozdul.
Szokásos luxáció
A szokásos diszlokáció a veleszületett vagy szerzett ízületi instabilitás következménye (például nagyon laza szalagok miatt). Ebben az esetben gyakran elegendő egy minimális megerőltetés, és az érintett ízület elmozdul. Az erő nélküli diszlokációt spontán diszlokációnak is nevezik.
Patológiás diszlokáció
Előfordul például krónikus ízületi károsodás vagy ízületi gyulladás következtében a tok túlfeszítésével. Patológiás diszlokáció is előfordul ízületi roncsolódás esetén és izombénulás következtében.
Veleszületett luxatio
Az idősebbek hajlamosabbak a diszlokációkra, mint a fiatalok. Ennek az az oka, hogy az inak, szalagok és csontok az életkorral elhasználódnak, és instabilabbá teszik az ízületeket. Elvileg a fiatal férfiaknál is gyakrabban mozdulnak ki az ízületek, mint a nőknél, mert gyakrabban űznek kockázatos sportokat.
Mi a diszlokáció prognózisa?
A diszlokáció lehetséges szövődménye, hogy az ízületben érintett csontok egyike teljesen eltörik, vagy a diszlokáció során egy kis csontdarab leszakad. Az orvosok ezután luxációs törésről (diszlokációs törésről) beszélnek. Ez a kockázat fennáll például az ízületre ható nagy erőkkel járó esések esetén.
A legtöbb esetben az egyszeri diszlokációk megfelelő terápia után teljesen begyógyulnak. Ha azonban a diszlokáció ismét megtörténik, a kérdéses ízület néha egyre instabilabbá válik. Ennek eredményeként tartós panaszok lehetségesek.
Általánosságban elmondható, hogy a gyógyulás lefolyása és időtartama az esetleges egyidejű sérülésektől, a terápiától, az érintett személy életkorától és segítségétől (pl. aktív izomfejlesztéssel) függ.
Vannak-e megelőző intézkedések?
Ha valaki gyakrabban szenved diszlokációban (például a kötőszövet gyengesége miatt), akkor tanácsos lehet tartózkodni bizonyos tevékenységektől, sportoktól.
