Diagnosztika | Szakrális törés

Diagnostics

Szakrális diagnózis törés teljes anamnézist tartalmaz, amely információt nyújt a sérülés mechanizmusáról és a meglévő tünetekről. Ez az információ gyakran elegendő a helyes diagnózis eléréséhez. Ennek ellenére klinikai vizsgálat, valamint egy röntgen a medence átmérőjét 2 síkban (a medence áttekintése és a ferde kismedencei röntgenfelvétel) mindig el kell végezni a diagnózis megerősítésére.

Ezen túlmenően CT (számítógépes tomográfia) is elvégezhető a jobb lokalizáció érdekében törés és észlelje az ezzel járó sérüléseket. A klinikai vizsgálat során különösen fontos figyelni az esetleges motoros vagy érzékszervi hiányokra, valamint meghatározni az érrendszert (a lábak és a lábak pulzusainak tapintása!). Így korán felismerhetők az esetleges ér- és idegsérülések, és elkerülhetők a súlyos következmények.

Terápia

Nem diszlokált, azaz nem diszlokált szakrális törés a legtöbb esetben konzervatív módon, azaz műtét nélkül kezelhető. Ebben az esetben az ágynyugalmat kezdetben 3-4 hétig tartják, majd fokozatosan növekszik a súlya mankó.

A másodlagos elmozdulások (a frakciók elcsúszásának) elkerülése érdekében rendszeres utóvizsgálatokat kell végezni. A műtéti stabilizációt mindig súlyos törések (pl. Ér- vagy idegsérülések), instabil vagy elmozdult törések esetén kell elvégezni. keresztcsont. A műtéti stabilizációt általában lemez osteosynthesis vagy csavaros rögzítés útján érik el.

A szakrális töréseket csak elmozdult vagy instabil törés esetén rehabilitálják, míg az egyszerű és nem diszlokált töréseket konzervatív módon (nem műtéti úton) lehet kezelni. Különböző oszteoszintézisek állnak rendelkezésre a műtéti kezeléshez. Ide tartoznak a stabil szögű implantátumok, a lemezes és a csavaros oszteoszintézisek.

A töréstől függően a gerinc vagy a medence alsó részét is az osteosynthesis anyagával kell kezelni a műtét során. Különösen fontos a hátsó kismedencei gyűrű stabilizálása, amely lehetővé teszi a korai mozgósítást és funkcionalitást. Ezenkívül szükség esetén műtéti dekompressziót, azaz ideg- és érrendszeri megkönnyebbülést kell végrehajtani.

A fizioterápia szerepet játszik mind a szakrális törések konzervatív, mind műtéti kezelésében. A fizioterápia biztosítja, hogy a betegek mobilitása ellenőrzött körülmények között fennmaradjon az immobilizáció és a védelem ellenére. Gyógytornászok segítségével a betegek megtanulják a mankó helyesen annak érdekében, hogy a keresztcsont kezdetben csak részleges terhelésre. Ezenkívül a gyógytornász edzi az izmokat, mivel a csípő és a láb izomkészlete gyakran jelentősen visszafejlődött az ágynyugalom és a pihenés miatt.