Diagnózis
A gyulladás diagnózisa kiáltott több lépésben végezzük. A gyulladás diagnosztizálásának első és legfontosabb lépése kiáltott egy részletes megbeszélés az orvos és a beteg között (anamnézis). A beszélgetés során az érintett betegnek a lehető legpontosabban le kell írnia, hogy mely tünetek jelentkeznek és mikor vették észre először.
A minőséget a fájdalom (szúró, unalmas, égő) szintén az elsődleges jelzést adhatja az alapbetegségről. Ezt az orvos-beteg beszélgetést általában a fizikális vizsgálat a tünetekhez igazítva. Ha száraz gyulladás van a kiáltott, a kezelőorvos tipikus dörzsölési zajokat (úgynevezett pleurális dörzsöléseket) hallhat fizikális vizsgálat a sztetoszkóppal.
Ez a dörzsölő zaj akkor következik be, amikor a mellhártyát belülről beborító mellhártya átcsúszik a tüdő a tüdőt körülvevő membrán. A mellhártyagyulladás diagnosztizálásának másik fontos intézkedése az an röntgen a mellkasi rész (röntgen mellkas). Ez a kép felhasználható annak meghatározására, hogy a pleura gyulladását okozza-e tüdőgyulladás.
Ezenkívül a pleura nedves gyulladására jellemző folyadékgyülem a pleura és a tüdő között (pleurális folyadékgyülem) is látható. mellkas Röntgen. Ezen felül egy ultrahang a vizsgálat segíthet megállapítani, hogy a mellhártya gyulladása során folyadék gyűlt-e fel a mellkasban. A mellhártya gyulladásának mértékét vagy a gyulladás pontos mértékét a vér teszt.
A mellhártyagyulladásban szenvedő betegeknél általában jelentősen megemelkedik az általános gyulladásszint vér. A fehér mellett vér sejtek (leukociták), az úgynevezett C-reaktív fehérje (CRP) szintén jelentős növekedést mutat. Ezen túlmenően az érintett betegeknél általában felgyorsul a vér ülepedési aránya (BSG). Mivel a mellhártyagyulladás általában csak egy másik betegség kísérő tünete, a kezelés elsősorban az okozó betegségre irányul.
Ha a mellhártyagyulladás oka tüdőgyulladás, szükség lehet antibiotikum-terápiára. Akár antibiotikumok szükségesek attól függ, hogy a tüdőgyulladás okozta baktériumok vagy vírus. Csak a tüdőgyulladás okozta baktériumok reagál az antibiotikum kezelésre.
Ha azonban a tüdőgyulladást vírus okozza, csak a tünetek enyhíthetők. Emiatt az érintett betegeket általában kapják fájdalom- enyhítő és gyulladáscsökkentő gyógyszerek. Bizonyos esetekben a mellhártyagyulladás közvetlen kezelése is hasznos lehet.
Erre általában különösen a mellhártya száraz gyulladása (pleuritis sicca) esetén van szükség. A terápiát az érintett betegeknél speciálisan végzik lélegző kiképzés. Ily módon megakadályozható, hogy a mellhártya különböző részei együtt növekedjenek.
Mivel a pleura nedves gyulladásában szenvedő betegek általában nem tapasztalják a légzés fájdalmas ellapulását, lélegző képzés nem szükséges ezekben az esetekben. Továbbá fájdalom- enyhíti a gyógyszert, köhögés- gátló gyógyszereket (köhögéscsillapítókat) is fel kell írni. Ezen felül egy ún mellkasi elvezetés hatalmas folyadékfelhalmozódás esetén lehet szükség.
Ebben az eljárásban a mellkast kis bemetszéssel nyitják meg, és egy vékony műanyag csövet helyeznek be a folyadék testből történő kiszállításához. A kifejezett pleura-gyulladásban szenvedő betegeknek azt is figyelembe kell venniük, hogy a kezelési szakaszban az ágynyugalmat fenn kell tartani. A borda melletti gyulladásos folyamatok óriási követelményeket támasztanak a test saját védekezésével szemben. A gyógyulási folyamatot tehát pozitívan befolyásolhatja a fizikai pihenés. Ha a kezelést korán kezdik meg a mellhártyagyulladás jelenlétében, a gyulladásos folyamatok általában problémamentesen gyógyulnak.
