Rövid áttekintés
- Lefolyás és prognózis: Alapvetően ártalmatlan, de lehetséges rákmegelőző állapot.
- Tünetek: Általában nincsenek tünetek
- Okok és kockázati tényezők: A mai napig nem ismert
- Diagnosztika: mammográfia, biopszia
- Kezelés: Műtét, sugárkezelés, szükség esetén hormonellenes kezelés
- Megelőzés: Biztosan nem lehetséges
Mi az a DCIS?
A DCIS-ben (ductal carcinoma in situ) az emlő tejcsatornáit borító hámsejtek abnormálisan megváltoznak. Ezek a sejtek azonban csak a tejcsatornákban (duktálisan) terjednek, így „helyben” (in situ) maradnak. Vagyis (még) nem hatolnak be a környező mellszövetbe.
A DCIS veszélyes?
A DCIS önmagában nem veszélyes, de a jövőben azzá válhat. A DCIS ugyanis az esetek 30-50 százalékában invazív (korábban: invazív-ductalis) emlőkarcinómává, azaz az emlőrák egy formájává fejlődik. A DCIS tehát az emlőrák rákmegelőző szakaszát jelenti.
Hogyan jelenik meg a DCIS?
A DCIS csak nagyon ritka esetekben okoz tüneteket, például fájdalmat vagy folyást a mellből. A legtöbb nőnél ez egy véletlen lelet.
Mik a DCIS okai?
Hogy miért fordul elő ez a lehetséges rákmegelőző állapot, még tudományosan nem tisztázott.
A mellrák okairól és kockázati tényezőiről bővebben a mellrákról szóló cikkben olvashat.
Hogyan észlelhető a DCIS?
A DCIS általában egy helyen nő a tejcsatornákban, de nem mindig rendszeresen: néha kihagyja a rövid szakaszokat, és a tejcsatornákban máshol tovább növekszik.
A ductalis carcinoma in situ ritkán képez csomót, ezért általában nem észlelhető emlőtapintással.
Másrészt sok DCIS-betegnél az emlőben úgynevezett mikromeszesedés, azaz kis kalciumlerakódás alakul ki. Ezek könnyen kimutathatók mammográfiás vizsgálattal.
Annak tisztázására, hogy a szövetelváltozás DCIS-e vagy már mellrák, az orvos szövetmintát (biopsziát) vesz, és azt szövettanilag megvizsgálja a laboratóriumban.
Hogyan kezelik a DCIS-t?
A DCIS-ből származó mellrák kialakulásának kockázata meglehetősen magas. Ezért a szakértők azt javasolják, hogy a duktális karcinómát mindig in situ kezeljék a biztonság érdekében.
Sebészet
A műtét során az orvos eltávolítja a mell érintett szöveti területét. A folyamat során az egészséges szövet egy marginális varratát is kivágja. Ez legalább két milliméter széles, ha ezt követően sugárzást alkalmaznak. Ezzel biztos lehet benne, hogy eltávolítja az összes megváltozott sejtet.
Ha nem kíván sugárzást, az orvosok, ha lehetséges, nagyobb biztonsági ráhagyással in situ kivágják a ductalis karcinómát.
Az orvos lehetőség szerint emlőmegtartó módon végzi a műtétet, vagyis az egészséges mellszövet megmarad. Bizonyos esetekben azonban szükség van emlő amputációjára (mastektómia), például ha a kórosan megváltozott sejtek túlságosan elterjedtek.
Az emlőrákkal ellentétben a DCIS megváltozott sejtjei (még) nem terjednek a nyirokpályán keresztül a szomszédos nyirokcsomókba (vagy tovább). Ezért a nyirokcsomókat általában nem kell eltávolítani a DCIS műtét során.
Egyénenként változik, hogy mennyi ideig vannak betegek a DCIS műtét után, és milyen lesz az élet a DCIS után. Kérdezze meg orvosát, ha bizonytalan.
Sugárzás
Az orvosok általában a teljes mell sugárkezelését javasolják a műtét után. Ez csökkenti a rák későbbi kiújulásának kockázatát.
Ez a posztoperatív (adjuváns) sugárterápia hasznos például viszonylag fiatal betegeknél, vagy ha az orvos kórosan megváltozott sejteket talál az eltávolított szövet szélein. Ilyen esetekben az orvos gondoskodik arról, hogy a sugárzás előnyei meghaladják a kapcsolódó kockázatokat és mellékhatásokat.
Hormonellenes terápia
Ha a DCIS sejtekben sok ösztrogénreceptor van, az orvos a mellmegtartó műtét után tamoxifent is beadhat. A hatóanyag gátolja az ösztrogén hatást az emlőszövetben és ezáltal a megváltozott sejtek növekedését.
A jelenlegi ismeretek szerint ennek az adjuváns (műtét utáni) antihormonális terápiának a hatása valószínűleg kisebb, mint az emlő adjuváns sugárkezelésének.
