A Daphne egy erősen mérgező cserje, amely Eurázsia és a lombhullató erdőkben őshonos Kína. A korai népi gyógyászatban a dafnát többek között reumás panaszok tinktúrájaként használták. A modern orvostudományban viszont a cserjének már alig van szerepe, pusztán bőr az érintkezés már súlyos mérgezési tüneteket okozhat.
A daphne előfordulása és termesztése
A növény bármely részének fogyasztása akár végzetes következményekkel is járhat bőr az érintkezés már bőrkiütéseket okoz. A Daphne egy nagyon mérgező növénynemzetség a Daphne családba. Összességében ez a nemzetség több mint 70 különféle fajt tartalmaz. Lombhullató és örökzöld cserje vagy félcserje. Kérge molyhos és fénytelen, valamint virágai között változik nő közvetlenül az ágak szárán. A daphne kérge és magjai a növények legmérgezőbb részei. A növény bármely részének fogyasztása akár végzetes következményekkel is járhat, és puszta kapcsolatba léphet a növényekkel bőr már bőrkiütéseket okoz. A daphne elsősorban Eurázsiában terjesztődik. A nemzetség egyes fajtái a Kína. A vadonban a daphne főleg lombhullató erdőkben nő. Időközben dísznövényként megtalálható a kertekben. Potenciálisan halálos toxinjai miatt azonban nem széles körben használják dísznövényként. Az emberektől eltérően néhány állat immunis a növény toxinjaival szemben. Ez igaz például a rigóra, amely mérgezés tünetei nélkül képes fogyasztani a daphne-t. A növény jelenleg szigorúan védett Németországban, ezért nem szabad vadonból kivenni.
Hatás és alkalmazás
A Daphne növények döntő szerepet játszottak a papír fejlődésének korai történetében. Ettől eltekintve a daphne sokáig a babonához kapcsolódott. Például a kocsik felszentelt dafnákat tesznek kalapjukra, hogy távol tartsák a boszorkányokat. A növények tereprendezésben és orvostudományban történő felhasználása csak korlátozásokkal lehetséges. Ennek oka az, hogy a daphne erősen mérgező. Például a növény kérge daphnetoxint tartalmaz. Ez az anyag pusztán a bőrön keresztül felszívódva súlyos mérgezési tüneteket okozhat. A hatóanyag megemészti a bőrt, és gyakran súlyos gyulladás a kapcsolatfelvétel helyén. Extrém esetekben a szövet elhal és elhalás bekövetkezik. Hosszú távon gyakran bekövetkezik a vesék súlyos károsodása, különösen a daphne fogyasztása után. A szív-és érrendszer és a központi idegrendszer károsodhat a daphnetoxin növényi toxinnal való érintkezés útján is. Egyébként az üzem műszaki neve daphne, amely magyarázza a daphnetoxin kifejezést. A saxifrage magjai tartalmazzák a mezerein növényi toxint is. Ez az anyag állatkísérletekben daganatellenes hatást mutatott. Ennek az anyagnak a szájon át történő bevitele azonban a égő érzés a torokban és a száj emberekben. Véres hasmenés és a hányás előfordulhatnak a fogyasztás következményeiként is. A lehetséges hatások közé tartozik a duzzanat, az erős szomjúságérzet, sőt vese meghibásodás hosszú távú lenyelés esetén. Még a sidelbast tíz-tizenkét magjának fogyasztása is halálos. A növény öt bogyója már erős és káros hatásokat produkál. Tíz bogyó fogyasztása végzetes a gyermekek számára. A mérgező és gyógyító hatások mellett olyan összetevők miatt, mint pl flavonoidok, a farmakológia afrodiziákus hatást társít a növényhez.
Fontosság az egészség, a kezelés és a megelőzés szempontjából.
Erős toxicitása miatt a daphne kevés szerepet játszik a modern orvostudományban. Még homeopátia ma daphne-készítményeket csak szórványosan használ. Ekcéma és a fogfájás a legemlékezetesebb jelzések ebben az összefüggésben. A magas miatt Egészség A Daphne-t soha nem szabad egyedül használni. Kúraszerű használatra csak kifejezetten előírt kész készítmények, amelyek nagy mértékben hígított daphne hatóanyagokkal rendelkeznek. Homeopátia egyes betegségmintákat kezel, például a D4-ből kész és erősen hígított daphne-készítményekkel. A flavonoidok A daphne tartalmazzák a legelőnyösebb alkotóelemeket. A korábbi népi gyógyászatban gyakran készítettek tinktúrát daphne-ból. Ezt a tinktúrát dörzsölték reumás betegek ízületek akut panaszokkal.A daphne hajtotta a gyulladás ki az ízületből, hogy úgy mondjam, a hatóanyagokkal irritálja a fedő bőrt. Ez a pályázati forma azonban ma már nem megfelelő. Időközben a reumás betegek számára lényegesen kevésbé toxikus terápiás lehetőségek állnak rendelkezésre. Reumaellenes kezelések mellett a korábbi népi orvoslás is alkalmazta a növényt gyomorégés. Ebben az összefüggésben az évenkénti daphne virágára mint megelőző intézkedésre hivatkoztak, amely enyhülést nyújt gyomorégés akár egy egész évre. Angliában a lótulajdonosok daphne-t is alkalmaztak a harcban hasmenés patás állatokban sokáig. Az őskorban a daphne túlnyomórészt homeopátiás szerként volt népszerű. A toxikus ellenjavallatokon kívül a növény ebben az összefüggésben már nem fontos a modern orvostudományban, már csak azért is, mert magánszemélyek nem gyűjthetik. A daphne szigorú természetvédelem alatt áll, és a gyűjtését pénzbírsággal büntetik. A saját daphne-ból elméletileg egy magánszemély számára engedélyezik a betakarítást. Ez a gyakorlat azonban egyáltalán nem tanácsos, és tartós károsodást okozhat Egészség gyógyító hatások helyett.
