Disszociális személyiségzavar: Leírás
A disszociális személyiségzavar, amelyet a szakértők antiszociális személyiségzavarnak is neveznek, súlyos és potenciálisan veszélyes rendellenesség. Egyes szenvedők annyira ingerlékenyek, hogy még egy kisebb nézeteltérés is erőszakos cselekmény elkövetésére ösztönözheti őket.
A disszociális személyiségzavar már gyermek- és serdülőkorban észrevehető. Az érintett gyerekek állatokat kínoznak vagy zaklatják osztálytársaikat. Felnőttként is érzéketlennek tűnnek embertársaikkal szemben. Nem félnek sokszor felelőtlen viselkedésük következményeitől. Még a büntetés sem változtat azon a meggyőződésükön, hogy nekik van igazuk – éppen ellenkezőleg: véleményük szerint a támadások áldozatai gyakran önmagukat hibáztatják. Az empátia rendkívül alacsony vagy teljes hiánya az antiszociális személyiségzavarra jellemző.
A párkapcsolat tehát egy másik nehéz terület az érintettek életében: Az antiszociális személyiségzavarral küzdő emberek kapcsolatai általában nem tartanak sokáig.
Disszociális személyiségzavar: gyakoriság
Az általános populációban a férfiak körülbelül XNUMX-XNUMX százaléka és a nők XNUMX-XNUMX százaléka rendelkezik disszociális személyiségzavarral. Ez az arány lényegesen magasabb a börtönökben. A börtönben bántalmazók több mint felénél például disszociális személyiségzavart diagnosztizáltak. Azonban nem mindenki követ el bűncselekményt, aki disszociális személyiségzavarral küzd.
A pszichopátia speciális formája
A pszichopátia a disszociális személyiségzavar szélsőséges formája. Az érintettek általában nagyon jól tudják leplezni antiszociális attitűdjüket: első pillantásra például gyakran bájosnak és megközelíthetőnek tűnnek. A valóságban azonban manipulálják környezetüket, és nincs bűntudatuk, amikor másoknak ártanak vagy jogellenesen viselkednek.
A pszichopátiát gyakran még a szakértők számára is nehéz felismerni. Eddig nem sikerült megfelelően kezelni. Ráadásul az érintettek nem érzik magukat kezelésre szorulónak: nem érzékelik szociális viselkedésüket zavartnak.
A disszociális személyiségzavar e különösen manipulatív formájáról a Pszichopátia című cikkben olvashat bővebben.
Disszociális személyiségzavar: tünetek
Diagnosztikai kritériumok
A „diszociális személyiségzavar” diagnózisa a Mentális Zavarok Nemzetközi Osztályozása (ICD-10) szerint a következő tünetek alapján történik:
Először is, a személyiségzavar általános kritériumainak teljesülniük kell. De mi is az a személyiségzavar? A személyiségzavarban szenvedők olyan jellemvonásokat és viselkedést mutatnak, amelyek jelentősen eltérnek a társadalmi normáktól. Az érintettek nem képesek alkalmazkodni viselkedésükhöz, és konfliktusba kerülnek társadalmi környezetükkel.
A személyiségzavarok már gyermekkorban kialakulnak. A teljes tünetek általában a korai felnőttkorban jelentkeznek. Fontos megkülönböztetni, hogy az antiszociális viselkedés nem egy másik mentális zavar vagy agykárosodás eredménye.
Másrészt a „diszociális személyiségzavar” diagnózisához az alábbi jellemzők és viselkedések közül legalább háromnak kell érvényesülnie:
- Az érintett személy érzéketlenül viselkedik, és nem törődik mások érzéseivel.
- Felelőtlenül viselkednek, figyelmen kívül hagyják a társadalmi normákat, szabályokat és kötelezettségeket.
- Nem tud tartós kapcsolatokat fenntartani, bár könnyűnek találja azokat kialakítani.
- Alacsony frusztrációs toleranciája van, és gyorsan viselkedik agresszíven és erőszakosan.
- Hajlamos másokat hibáztatni, vagy elfogadható magyarázatokat kínál antiszociális viselkedésére.
Disszociális személyiségzavar: okok és kockázati tényezők
A disszociális személyiségzavar biológiai tényezők és környezeti hatások kombinációjából alakul ki. Az élet korai szakaszában a szülők mint példaképek és nevelési módszereik jelentős hatással vannak a további fejlődésre.
Disszociális személyiségzavar: biológiai okok
Az egypetéjű ikerpárokban a disszociális személyiségzavar gyakrabban fordul elő mindkét testvérnél, mint az ikertestvéreknél. Ez arra utal, hogy a disszociális személyiségzavar kockázata részben öröklődik.
Az agyban lévő neurotranszmitterek szintén jelentős hatással vannak a viselkedésre. Például a szerotonin boldogsághormon alacsony szintje gyakran magasabb agresszióval jár.
Disszociális személyiségzavar: pszichoszociális okok
A disszociális személyiségzavarban szenvedők gyakran számolnak be traumatikus élményekről gyermekkorukban (pl. fizikai vagy pszichológiai bántalmazás). Ezen tapasztalatok következtében az érintettek idővel érzéketlenné váltak az erőszakkal szemben.
Bizonyos családi jellemzők a későbbi antiszociális viselkedéshez is társulnak. Azok a gyerekek, akik kevés szeretetben részesültek, vagy akiknek szülei már antiszociális viselkedést tanúsítanak, nagyobb valószínűséggel alakulnak ki disszociális személyiségzavarban. Még ha a szülők kevés figyelmet fordítanak is gyermekeik pozitív viselkedésére, de túlzottan büntetik a kisebb szabálysértéseket, erősítik a disszociális viselkedést. A gyerekek megtanulják, hogy csak akkor kapnak figyelmet, ha rosszul viselkednek. Ha azonban jól viselkednek, elhanyagolják őket.
Sok disszociális személyiségzavarban szenvedő embert sem tanítottak meg gyerekkorukban erkölcsi értékekre. Nem tanulták meg a szüleiktől, hogy mi a helyes és mi a helytelen. Ennek eredményeként semmilyen társadalmi normát nem alkalmaztak. Már gyerekkorukban is antiszociálisan és agresszíven viselkednek emberekkel és állatokkal szemben. Amikor elérik a pubertást, néhányan bűnözői karrierbe kezdenek. Lopnak, gyújtogatnak vagy más törvénysértést követnek el.
Disszociális személyiségzavar: vizsgálatok és diagnózis
Annak ellenére, hogy a rendellenesség gyakran gyermek- és serdülőkorban alakul ki, a „diszociális személyiségzavar” diagnózisa általában csak 16 éves kortól kerül megállapításra. Ennek oka, hogy a gyermekek és serdülők fejlődése még mindig jelentős változásokon megy keresztül.
Orvosi vizsgálatok
A deviáns viselkedés egyéb okainak kizárása érdekében az orvos számos orvosi vizsgálatot végez. A vért és a vizeletet elemzik annak megállapítására, hogy a viselkedés például kábítószer-használatnak köszönhető-e. A számítógépes tomográfia (CT) vizsgálat kizárhatja az agy esetleges károsodását.
Antiszociális személyiségzavar: teszt
A terapeuták és pszichiáterek kérdőíveket használnak, például a strukturált klinikai interjút (SKID) a disszociális személyiségzavar diagnosztizálására. A személyiségzavarok diagnosztizálásával az a probléma, hogy az érintettek gyakran tudják, hogy a terapeuta mit akar hallani tőlük, és ennek megfelelően válaszol. A terapeuták azonban gyakran a hozzátartozóktól is kérnek információkat, hogy reális képet kapjanak a személyről.
A terapeuta vagy pszichiáter a következő kérdéseket teheti fel:
- Az a benyomása, hogy könnyen ingerlékeny és gyorsan agresszívvé válik?
- Rosszul érzed magad, amikor másokat bántasz?
- Nehezedre esik hosszú távú kapcsolatokat kialakítani?
Disszociális személyiségzavar: kezelés
A disszociális személyiségzavart nehéz kezelni. Nincsenek olyan gyógyszerek, amelyek különösen hatásosnak bizonyultak a disszociális személyiségzavarban. Ennek ellenére az orvosok antidepresszánsokat és hangulatstabilizátorokat írnak fel, amelyek bizonyos esetekben hozzájárulnak a tünetek javulásához.
A kognitív viselkedésterápia részeként a terapeuta megpróbálja megtanítani a szenvedőt arra, hogy együtt érezzen másokkal. Ha azonban ehhez nincsenek meg az alapvető előfeltételeik, nem sikerül megváltoztatniuk szemléletüket. Ezekben az esetekben tehetünk azért, hogy a disszociális személyiségzavarban szenvedők megtanulják jobban kontrollálni viselkedésüket. Ez azt is magában foglalja, hogy a terápia során olyan stratégiákat sajátítanak el, amelyek segítenek nekik jobban megbirkózni az impulzív és agresszív reakciókkal.
Az R&R program (Reasoning Rehabilitation Program) célja az önkontroll, a szociális készségek és a problémamegoldó képességek fejlesztése, az értékek fejlesztése és a saját tetteiért való felelősségvállalás.
Disszociális személyiségzavar: a betegség lefolyása és prognózisa
A szakértők úgy vélik, hogy a legnagyobb esély a sikerre akkor van, ha gyermekkorban felfedezik és kezelik a disszociális viselkedést. Felnőttkorban sokkal nehezebb pozitívan befolyásolni a teljes körű disszociális személyiségzavart. A kezdeti előrelépés a disszociális személyiségzavar kezelésében olyan módszerrel történt, amelyben a terapeuta megtanítja a páciensnek, hogy viselkedésük megváltoztatásával jobban ki tudja használni a benne rejlő lehetőségeket.
Összességében elmondható, hogy a disszociális személyiségzavarban szenvedők élete gyakran rosszul alakul: sokan közülük többször is börtönbe kerülnek. Csak a középkorban csökken az antiszociális viselkedésre és a kriminalitásra való hajlam. Emellett a disszociális személyiségzavarban szenvedők gyakrabban esnek erőszak áldozataivá. És gyakrabban követnek el öngyilkosságot.
