Angelman-szindróma: jelek, terápia

Rövid áttekintés

Mi az Angelman-szindróma? Ritka genetikai rendellenesség, amelyet a gyermek fejlődésének mentális és fizikai károsodása jellemez.
Tünetek: babaszerű arcvonások, fejlődési rendellenesség, koordinációs zavar, alig vagy egyáltalán nem fejlődik a nyelv, csökkent intelligencia, görcsrohamok, ok nélküli nevetés, nevetőgörcs, túlzott nyáladzás, örömteli karmozgás
Okok: genetikai hiba a 15-ös kromoszómán.
Diagnózis: beleértve az interjút, fizikális vizsgálatot, genetikai vizsgálatot
Terápia: Nem áll rendelkezésre oki terápia; támogató pl. gyógytorna, logopédia, munkaterápia; esetleg gyógyszeres kezelés a tünetek (pl. rohamok) enyhítésére
Prognózis: Normál várható élettartam; önálló élet nem lehetséges

Angelman-szindróma: meghatározás

Az „Angelman-szindróma” elnevezés a betegség felfedezőjétől, Harry Angelman angol gyermekorvostól származik. 1965-ben összehasonlította három gyermek klinikai képét, akiknek babaszerű arcvonásai voltak. A gyerekek sokat nevettek, szaggatott mozdulatokat tettek – akár a bábuk. Ez vezetett az angol „happy puppet syndrome” elnevezéshez.

Az Angelman-szindróma mindkét nemnél előfordul. A betegség kockázata körülbelül 1:20,000 XNUMX, ami miatt a szindróma a ritka betegségek közé tartozik.

Angelman-szindróma: tünetek

Születéskor az Angelman-szindrómás gyermekek még mindig nem feltűnőek. Csak csecsemő- és kisgyermekkorban válnak szembetűnőbbé a motoros és kognitív fejlődési zavarok. A genetikai rendellenesség jellemzői:

késleltetett motoros fejlődés
károsodott koordináció
gyakran nincs vagy alig van nyelvi fejlődés
csökkent intelligencia
hiperaktív, hiperaktív viselkedés
ok nélküli nevetés
nevető rohamok
örömteli gesztusok (pl. integető karok)
gyakori kilógás a nyelvből

Egyes Angelman-szindrómában szenvedő gyermekeknél ezenkívül megfigyelhető:

mikrokefália (rendellenesen kicsi fej) – nem születéskor, hanem a további fejlődés során
Rohamok @
változások az agy elektromos aktivitásában
nagyon világos bőr és szem a csökkent pigmentáció miatt (hipopigmentáció)
kancsalság (strabismus)

Angelman-szindróma: okai

Az Angelman-szindróma oka a 15. kromoszóma genetikai hibája: az érintett egyénekben az UBE3A gén működése károsodik. Ez a gén általában olyan enzimet termel, amely részt vesz a sejtekben lévő sérült vagy felesleges fehérjék lebontásában. Így segíti a sejt normális működését.

Sok testsejtben a gén mindkét kromoszómán aktív, az agy idegsejtjeiben viszont nem: ott sok embernél az apai 3. kromoszómán található UBE15A gént lenyomatozzák. Következésképpen az UBE3A az agyban csak az anyai 15. kromoszómán aktív. Ez azt is jelenti, hogy ha az anyai génmásolat hibás, azt az elhallgatott apai génmásolat nem tudja kompenzálni. És pontosan ez a kombináció van jelen Angelman-szindrómában: Az apai génmásolat ki van kapcsolva, az anyai gén hibás.

A mögöttes genetikai hiba különböző típusú lehet:

Mutáció az UBE3A génben: A génben bekövetkező spontán változás miatt a benne lévő információ elveszik. Ez az Angelman-szindrómás emberek XNUMX-XNUMX százalékára vonatkozik. Körülbelül minden ötödik esetben van családi mutáció: ebben az esetben az anya már hordozza a génváltozást az apai kromoszómáján.
Két apai 15-ös kromoszóma: Az érintett személy mindkét 15-ös kromoszómát apjától örökölte, anyjától egyiket sem (az orvosi nevén „apai uniparentális 15-ös diszómia”). Így nincs aktív UBE3A gén. Ez az Angelman-szindrómás betegek körülbelül egy-két százalékára igaz.
Imprinting hiba: Az UBE3A gén az anyai 15-ös kromoszómán – valamint az apai 15-ös kromoszómán – az imprinting hatására kikapcsol. Ezenkívül a kromoszóma egy bizonyos része hiányozhat (deléció). Lenyomathibát az Angelman-szindróma eseteinek XNUMX-XNUMX százalékában találnak.

Az Angelman-szindróma örökletes?

Angelman-szindrómában elvileg alacsony a kiújulás kockázata. Ez annak a kockázatára utal, hogy az érintett gyermek szüleinek más gyermekei is lesznek, akik szintén szenvednek a szindrómában. Egyedi esetekben azonban ez a kockázat nagymértékben függ attól a genetikai hibától, amelyen az Angelman-szindróma alapul.

Például a két apai 15-ös kromoszómából adódó Angelman-szindróma (15. apai uniparentális diszómia) esetén a kockázat kevesebb, mint egy százalék. Ezzel szemben az Angelman-szindróma egy bizonyos génszegmens elvesztésével járó imprinting defektus miatt (IC-deléció) az esetek felében fordulhat elő egy testvérnél.

Az Angelman-szindrómás betegek elméletileg képesek szaporodni. Attól függően, hogy a kiváltó kromoszóma-elváltozások mikor következtek be (pl. már a csírasejt-fejlődés során vagy közvetlenül a megtermékenyítés után), néha nagyon magas (akár 100 százalékos) a kockázat, hogy az érintett egyedek továbbadják a betegséget. Erre vonatkozóan azonban nincsenek megbízható adatok. 1999 szeptemberében például volt egy elszigetelt eset, amikor egy Angelman-szindrómában szenvedő anya továbbadta a betegséget.

Angelman-szindróma: diagnózis

Ha gyermekénél a fent leírt tüneteket észleli, a gyermekorvos az első, aki kapcsolatba lép. Pontosabban le tudja szűkíteni a lehetséges okokat, és szükség esetén szakemberhez irányítja Önt és gyermekét.

Kórtörténet

A diagnózis első lépése az alapos kórtörténet. A folyamat során az orvos számos kérdést tesz fel Önnek gyermekével kapcsolatban, például:

Milyen változásokat észlelt a gyermekében?
Gyermekének vannak testi panaszai?
A gyermeked tárgyak után nyúl?
A gyereked beszél?
Gyermeke gyakran feltűnően vidám vagy hiper?
Nevet-e gyermeke nem megfelelő helyzetekben, például amikor fájdalmai vannak?

Fizikális vizsgálat

Ezt fizikális vizsgálat követi. A gyermekorvos megvizsgálja a gyermek rendszeres motoros és mentális fejlődését. Erre a célra egyszerű gyakorlatokat használnak: Például megkérik a gyermeket, hogy összpontosítson a játékokra, vagy nyúljon kifejezetten egy építőkockához. Az orvos a gyermek arckifejezésére is odafigyel. A gyakori nevetés, a babaszerű arcvonások és a nyáladzás az Angelman-szindróma jelei.

Ha az orvos a fizikális vizsgálat után a ritka rendellenességre gyanakszik, neurológushoz és humángenetikushoz irányítja.

Genetikai tesztelés

Első lépésben az orvosok a kromoszómaszegmens metilációs mintázatára figyelnek (metilációs analízis/teszt). Ugyanezen mintákon végzett további vizsgálatok (delécióanalízis, mutációanalízis) segítik az Angelman-szindróma okának részletesebb meghatározását. Ebből a célból a szülők genetikai anyagának vizsgálata is szükséges lehet. Ily módon az orvosok megállapítják, hogy ott van-e már genetikai hiba.

További vizsgálatok

A további vizsgálatok gyakran hasznosak. Például az EEG felhasználható az agy elektromos aktivitásának változásainak kimutatására, amint az Angelman-szindrómában gyakran előfordul. Szemészeti vizsgálatok is indokolhatók.

Angelman-szindróma: terápia

Az Angelman-szindrómához kapcsolódó egyes tünetek és panaszok speciális kezelést is igényelhetnek. Például a görcsoldó gyógyszerek (antiepileptikumok) segítenek a görcsrohamok ellen, a nyugtatók (nyugtatók) pedig a súlyos alvászavarok esetén.

Az Angelman e.V. honlapján Egyesület sok információt talál az Angelman-szindrómáról, élménybeszámolókat és eseményeket az érintett személyek számára, valamint kapcsolattartókat az érintett személyek számára Németország minden régiójában.

Angelman-szindróma: a betegség lefolyása és prognózisa

Az élet első éve

Az Angelman-szindrómás csecsemőknél gyakrabban jelentkeznek szoptatási, szoptatási és nyelési problémák. Gyakran kinyújtják a nyelvüket, vagy nagyon nyálaznak. Ezenkívül az Angelman-szindrómás gyermekek gyakran köpnek (amikor ez megtörténik, gyakran tévesen gyanakodnak ételintoleranciára vagy refluxbetegségre). A gyakori hányás veszélyes fogyáshoz vezethet.

A késleltetett mozgásfejlődés általában a 6. és a 12. élethónap között észlelhető: a gyerekek nem másznak és nem ülnek. A felsőtest mozgása gyakran remegő. Ez viszont megnehezíti az ülést.

Az érintettek egy része már 12 hónapos korában rohamokat tapasztal.

Egy-három év

Az élet első három évében az Angelman-szindróma fejlődési rendellenessége nagyon nyilvánvalóvá válik. A gyerekek gyakrabban szenvednek enyhe rohamoktól. Néha hiperaktívak, túlstimuláltak és állandóan mozgásban vannak. Sokan hajlamosak állandóan a szájukba tenni a kezüket vagy a játékaikat, vagy gyakran kinyújtják a nyelvüket, és nyálaznak. Ha a gyerekek különösen izgatottak, gyakran túlzottan nevetnek, és kinyújtott karral hadonásznak.

Pubertás és felnőttkor

Az Angelman-szindrómás gyermekeknél a pubertás gyakran három-öt év késéssel jelentkezik. Ekkor azonban a nemi érettség normálisan fejlődik. A beszédfejlődés továbbra is hiányzik, bár a beszédértés gyakran jelen van. Felnőttkorban a rohamok általában jól kontrollálhatók gyógyszeres kezeléssel.

Az Angelman-szindrómás betegek várható élettartama normális. Az önálló élet azonban a szellemi korlátok miatt nem lehetséges.