A COPD másodlagos betegségei
A tüdő emfizéma leírja a. progresszív átalakulását és lebomlását tüdő szövet a gázcsere felületének csökkenésével. Ennek oka a légutak szűkülete (= elzáródása). Ez nehezebb kilégzéshez vezet, csak kissé károsodva belélegzés.
Ez a tüdő túlzott felfúvódásához és az alveolusokat képző szövet károsodásához vezet. Számuk és felületük ezután a betegség előrehaladtával folyamatosan csökken. Ezenkívül a belélegzett toxinok (pl. Cigarettafüst) közvetlen változásokhoz vezetnek a tüdő szövet és a tüdő további átalakulása következik be. A redukált gázcsere felület miatt kevesebb oxigén képes felszívódni, és kevesebb széndioxid szabadul fel a gázból vér, ami krónikus oxigénhiányt eredményez a vérben. Cserébe káros szén-dioxid halmozódik fel.
A COPD terápiája
A legfontosabb terápia COPD abbahagyni dohányzás vagy kerülje az egyéb kiváltó okokat, például a mérgező füstöket. A testedzés és az aktivitás is fontos. Ez elősegíti a fizikai teljesítőképességet, és legalább lelassíthatja a betegség előrehaladását.
(azonban ebben az esetben konzultációra van szükség a kezelőorvossal, mivel előrehaladott esetén szív kudarc, a sportos túlterhelés ismét káros lehet!) A tanfolyamokon az érintettek megtanulják, hogyan kell kezelni betegségüket, és olyan intézkedéseket tanítanak meg, amelyek segítik az érintetteket a légszomj kezelésében, pl. - testtartás légszomj esetén ( buszülés)
- Az úgynevezett ajakfék használata (légzési technika, amely megakadályozza az alveolusok összeomlását)
- A légzőszervi izmok edzése (normál légzés közben nem használatos, szükség esetén aktiválható, és emellett támogatja a mellkas légzőmozgásait)
A gyógyszerekkel való kezelési lehetőségek ma már nagyon változatosak. A különböző gyógyszerek beadása a stádium és az egyidejű betegség függvényében rendezhető annak érdekében, hogy minden beteg számára optimális terápiás tervet alkossanak.
Ezek a gyógyszerek azonban nem képesek meggyógyítani a betegséget. Eddig csak lassítani lehet a COPD. Alapvetően a terápia általában magában foglalja az alapvető gyógyszereket, amelyeket naponta szednek, és általában hosszú ideig hatékonyak (alapvető gyógyszerek).
Ezen kívül vannak olyan gyógyszerek, amelyeket csak szükség esetén kell bevenni (igény szerinti gyógyszerek). Ezek különösen alkalmasak rövid távú légszomjas rohamokra, és általában csak rövid ideig hatékonyak. A drogok különböző mechanizmusokat támadnak, amelyek vezetnek COPD.
A legfontosabbak a légutak izmait kitágító gyógyszerek, az úgynevezett hörgőtágítók. Ezek a gyógyszerek ellazítják az izmokat légutak, szélesebbé téve őket, és több levegőt engedve átáramolni. Erre a célra úgynevezett szimpatomimetikumok és parasimpatolitikumok alkalmazhatók.
Ezen gyógyszerek többségét az belélegzés mert közvetlenül eljutnak a tüdőbe és ideálisan oszlanak el ott. A gyógyszerek mindkét csoportja rövid és hosszú hatású formában egyaránt rendelkezésre áll. A legtöbb esetben a terápiát az egyik gyógyszerrel kezdik.
Ezek közé tartozik szalbutamol, fenoterol, ipratropium-bromid, szalmeterol, formoterol és tiotropium-bromid. A betegség súlyosságától függően más osztályú gyógyszerek is felírhatók. Ezekkel a gyógyszerekkel alapvető kombinációs terápia is lehetséges.
A COPD-vel kapcsolatos krónikus gyulladás ellensúlyozására szteroidokat és gyulladáscsökkentőket is előírnak. Az inhalációs szteroidok közé tartozik a budezonid, a flutikazon és a beklometazon. A Roflumilast többszöri kisiklás esetén írják fel, de számos mellékhatása van.
Egy bizonyos foszfodiészteráz nevű enzim gátlásával a gyulladás csökken és a hajók a tüdőben kitágultak. Nagyon ritkán teofillin még mindig használják. Ennek a gyógyszernek azonban a legtöbb mellékhatása van, és csak kivételes esetekben alkalmazható.
A COPD oxigénterápiája az érintett személy tüneteitől függően különböző formákat ölthet. A COPD-ben a test már nem képes elegendő oxigént felszívni a levegőből. Referenciaértékek az oxigéntartalom meghatározásához vér az oxigén parciális nyomása és az oxigéntelítettség.
Az oxigén parciális nyomása az oldott oxigén mennyiségének a mértéke vér. Hgmm egységben van megadva (történelmi egység: korábban higanyoszlopot használtak a méréshez). Az oxigénterápia kritikus értéke <60 Hgmm lenne.
Az oxigéntelítettség százalékban van megadva, és jelzi az oxigénnel telített vörösvértestek százalékos arányát. A referencia tartomány itt 92-99%. A kritikus érték itt 90% alatti telítettség.
Ezért azokat a személyeket, akiknek vérében az oxigénnyomás <60 Hgmm, oxigénkészülékkel kell ellátni. A COPD késői szakaszában napi legalább 16 órás, hosszú távú oxigénterápia szükséges. Az oxigénterápiát azonban gyakran tanácsos elkezdeni ez idő előtt.
Például sok ember alvás közben elveszíti a vér oxigéntelítettségét, ezért éjszaka oxigénterápiára van szükségük. Még fizikai erőfeszítések és sport közben is gyakran tanácsos korán oxigént szerezni. A betegség előrehaladtával a lélegző csökken.
Ha túl kevés oxigént szív el a tüdő vérében, és túl kevés CO2 szabadul fel a belélegzett levegőbe, ezt a folyamatot oxigénterápiával kell támogatni. Az oxigént általában naponta legalább 16 órán át adagolják. Erre a célra a betegek mobil oxigénkészüléket, valamint orrkanült vagy maszkot kapnak, amely folyamatosan szállítja az oxigént a betegnek.
Ha a telítettség csökkenése főként éjszaka és alvás közben jelentkezik, akkor az éjszakai terápia különféle formákat tartalmaz. Ezek a nap folyamán is hasznosak lehetnek akut állapotromlás esetén. A légutakat nyitva tartó maszkokat ma már széles körben használják a beteg sajátjának támogatására lélegző és megkönnyíti a kilégzést.
(úgynevezett nem invazív szellőzés). A terápia megkezdéséhez alvási laboratóriumban kell tartózkodni. Ez a téma érdekes lehet Ön számára is: Légzési gyakorlatok a COPD-ben.
A műtét nem általános terápiás intézkedés a COPD-ben. Ebben a betegségben az elsődleges probléma a légutakban rejlik. Ezeket nem lehet úgy működtetni, hogy kevésbé szűküljenek.
A COPD-vel kapcsolatos probléma a csökkent lélegző levegő a tüdőből. Ez sok oxigénszegény levegőt fog be a tüdőben, a szerv túlzottan felfújódik. Ilyenkor olyan rendszer ún tüdő szelepek segíthetnek.
A COPD utolsó lehetőségeként tüdőátültetés bizonyos betegeknél megfontolható. A betegek egy kis csoportja esetében műtéti intézkedések is megfontolhatók. Bronchoszkópia (endoszkópia a tüdő) egy alkalmazható eljárás.
Egy csövet, amelynek hegyével kamera van, behelyezzük a légcsőbe, és az orvos monitoron tudja felmérni a légutakat. Ez a módszer nagyon alkalmas olyan szelepek behelyezésére, amelyek képesek újranyitni a beszűkült légutakat. Ezek a szelepek lehetővé teszik a levegő távozását a túlfújt tüdőszakaszokból.
Így a korábban túlfújt részek kisebbek lesznek, és az egészséges tüdőszekciók ismét jobban kibővülhetnek. A tüdőátültetés magasan előrehaladott COPD esetén is elvégezhető. Az átültetés A tüdő egy része jelentősen javíthatja az életminőséget, de számos kockázattal és az erős gyógyszerek egész életen át tartó bevitelével is jár, ennek megfelelően sok mellékhatással.
