Rövid áttekintés
- Tünetek: A tünetek eltérőek attól függően, hogy valakinek van-e úgynevezett intestinalis vagy extraintestinalis amebiasis, és véres hasmenés, hasi görcsök, láz és gennyképződés a májban.
- Kezelés: specifikus antibiotikumok állnak rendelkezésre az amebicus vérhas kezelésére.
- Oka: A paraziták fekális-orális úton terjednek, azaz a széklettel kiürült ciszták lenyelésével.
- Kockázati tényezők: A fertőzés különösen a fejlődő országokban valószínű. A kockázati tényezők közé tartozik az alacsony higiéniai színvonal, de például az anális-orális szex is.
- Diagnózis: A vér- és székletvizsgálatokon kívül más vizsgálati módszerek is rendelkezésre állnak, mint például ultrahang, MRI és CT.
- Prognózis: Az amőbás vérhas teljesen gyógyíthatónak tekinthető, ha megfelelően kezelik.
- Megelőzés: Megfelelő higiéniai intézkedésekkel csökkenthető az amőbás vérhas megbetegedésének valószínűsége.
Mi az amőbás vérhas?
Az amőb dizentériát az „Entamoeba histolytica” protozoon okozza. Nem ez az egyetlen amőba, amely hatással van az emberekre, de ez az egyetlen, amely megbetegíti őket. Sokkal gyakoribbak azok az amőbák, amelyek nem (E. dispar, E. moshkovskii).
Az Entamoeba histolytica és az E. dispar együtt alkotják az úgynevezett „E. histolytica/E. diszpar komplexum”. Becslések szerint világszerte körülbelül félmilliárd ember hordozza mindkét fajt egyszerre. Ezen egyedek többsége azonban a nem patogén E. dispar által fertőzött.
Évente mintegy 50 millió ember betegszik meg amőbás vérhasban, közülük legfeljebb 100,000 ezren halnak meg a fertőzés következtében.
Nem minden fertőzött betegszik meg amőbás vérhasban.
A parazitahordozók több mint 90 százalékánál soha nem jelentkeznek tünetek. Mivel azonban még mindig szétszórt stádiumokat (cisztákat) választanak ki székletükben, szüntelenül megfertőznek más embereket. Csak amikor az amőbáknak sikerül elhagyniuk a beleket és bejutniuk a véráramba, akkor okoznak életveszélyes károsodást más szervekben.
Mi az amőba?
Az amőba egy parazita, amely a protozoák csoportjába tartozik, és az emberi szervezetben elsősorban vörösvértestekkel táplálkozik. Egy sokkal ismertebb protozoon betegség a malária. Az amőbiázist az amőbák cisztái terjesztik.
Ezek a gömb alakú túlélési szakaszok sokkal robusztusabbak, mint az amőbák mozgékony formája, és így növelik az átvitel valószínűségét. Lassan kiszáradnak a bélen kívül, és nem igényelnek táplálékot.
Vagy cisztákká fejlődnek, és ismét a széklettel ürülnek ki, vagy a bélfalat támadják meg. Ha egy másik személy kiválasztja és lenyeli, a ciklus lezárul.
Ha a bélfalat amőbás vérhas támadja meg, hasi fájdalmat okoz véres hasmenéssel. Ritka esetekben az amőbák bejutnak a véráramba, és különböző szervekbe kerülnek.
Az immunrendszer és az amőba harca miatt ekkor sok gennyképződés alakul ki a szerv belsejében. Az orvosok ezután tályogról beszélnek.
Hogyan fertőződhet meg az amőb vérhas?
A fertőzött emberek folyamatosan cisztákat választanak ki. Ha ezek a ciszták ivóvízbe vagy nyersen elfogyasztott élelmiszerre kerülnek, mások megfertőződhetnek a szennyezett élelmiszer vagy víz elfogyasztásával.
Az átvitel különösen valószínű:
- Gyümölcsök és nyers zöldségek
- @ Víz és italok
- Fagylalt vagy zserbet
- Saláta
Általában a nedves, sötét környezet ideális a ciszták számára. Ilyen élőhelyen több hétig túlélnek ivóvízben vagy táplálékon. A magas kockázatú országokba tett rövid utazások is elegendőek az amőbikus vérhas megfertőződéséhez. A fokozottan veszélyeztetett területeken a lakosság mintegy fele fertőzött.
Hol fordul elő az amőb vérhas?
Ahol nincsenek magas higiéniai előírások, ott fennáll az amebiasis átvitelének veszélye. Ez különösen a fejlődő országokra vonatkozik. A fertőzés Közép- és Dél-Amerikában, Afrikában és Dél-Ázsiában gyakori, de előfordul a nyugati országokban is.
Mi a tünetek?
A legtöbb E. histolytica amőbával fertőzött ember nem mutat amőbás vérhas tüneteit. A tünetek nélküli tiszta fertőzést fertőzésnek nevezik.
Az esetek körülbelül tíz százalékában alakul ki az úgynevezett „bél amebiasis”, amelyben az amőbák megtámadják és megtelepednek a bélfalban.
Az esetek mindössze egy százalékában jutnak be az amőbák a véráramba, és megtelepednek olyan szervekben, mint például a máj. Ezekben a szervekben tályogok alakulnak ki, amelyek korlátozzák a szervek működését, és így a legrosszabb esetben halálhoz vezetnek.
Ha a paraziták a bélből a test más részeibe költöznek, az orvosok ezt "extraintestinalis amebiasisnak" nevezik.
Bél amebiasis
Az intestinalis amebiasis szűk értelemben amebiás vérhas. Az amebikus vérhas kialakulása meglehetősen alattomos. Egy-két héttel a fertőzés után nyálkahártya-gennyes, néha véres hasmenés és hasi görcsök jelentkeznek naponta hat-nyolc alkalommal.
Mivel a nyugati országokban más diagnózisok, például bakteriális hasmenés vagy vakbélgyulladás gyakrabban fordulnak elő, mint az amebikus vérhas, fontos tájékoztatni az orvost, ha az érintett személyek nemrégiben trópusi kiránduláson vettek részt.
Ha a bél amebiasisát nem ismerik fel, a tünetek továbbra is fennállnak. Könnyen összetéveszthetők a gyulladásos bélbetegségekkel, mint például a Crohn-betegség vagy a fekélyes vastagbélgyulladás. Mindkét betegség az immunrendszer bélrendszeri hibás reakciójával jár, melynek során ismétlődő hasmenés és hasi fájdalom is előfordul.
Ha rosszul diagnosztizálják, az amőbás vérhas további szövődményekkel fenyeget. A gyulladás csomókat okozhat a bélfalban, amelyek akadályozzák a széklet áthaladását. Ha ez a helyzet, az orvosok bélelzáródásról (ileus) beszélnek.
Ritka esetekben a bél szétrepedhet, ami súlyos következményekkel jár a betegre és életére nézve. Fennáll annak a veszélye is, hogy az amőbák bejutnak a véráramba, és extraintestinalis amebiasist okoznak.
Extraintestinalis amebiasis
Ha az amőbák bejutnak a véráramba, szinte minden szervet elérnek. Leggyakrabban a bélből a májba vándorolnak. Ez a fertőzés után hónapokkal-évekkel jelentkezik, és még előzetes hasmenés vagy rendszeres hasi fájdalom nélkül is előfordul.
A fertőzés néha áttör a májból a mellkasba és a szívbe. Bár az amőbák a beleken keresztül jutnak el a májba, hasmenés csak a tályogos betegek 30 százalékánál fordul elő. Ez azt jelenti, hogy hasi fájdalom és hasmenés nélkül is lehetséges amőb fertőzés.
Hogyan kezelik az amebicus vérhasat?
Az amebikus vérhas kezelésében fontos szerepet játszik, hogy az amőbák károsították-e már a bélfalat, vagy tünetmentes fertőzésről van szó. Mindkettő orvosi kezelést igényel a későbbi szövődmények elkerülése és az amőbás vérhas terjedésének lehető leghatékonyabb korlátozása érdekében.
Tünetmentes fertőzés:
Ha az E. histolytica-t a székletben az amőbás vérhas tünetei nélkül és szervkárosodásra utaló jelek nélkül mutatták ki, elegendő a paromomicin antibiotikum terápia körülbelül tíz napig. Az anyag nem szívódik fel a szervezetben, így csak az amőbákat pusztítja el a bélben.
A bélfal fertőzése (intestinalis amebiasis):
Ha az amőbák megfertőzték a bélfalat, általában véres, nyálkás hasmenés van. Ha ez a helyzet, az amebicus vérhasat paromomicin mellett metronidazollal is kezelik. Az orvos székletminta vizsgálattal ellenőrizze, hogy a kezelés sikeres volt-e.
Amőb tályog:
Súlyos amőbikus fertőzések esetén előfordulhat, hogy a beteg állapotát stabilizálni kell, mielőtt a végleges kezelés lehetséges. Ha az érintett súlyosan beteg, az orvosnak kell eldöntenie a szervtől és a betegtől függően, hogy pontosan hogyan járjon el a beteg életének megmentése érdekében.
Amőb dizentéria: okok és kockázati tényezők
Ha megvizsgáljuk az amőbás vérhas terjedésének minden módját, egyértelmű, hogy a fő kockázati tényező az adott régió higiénés feltételei.
Az érintett területekre történő utazás során különös figyelmet kell fordítani az ivóvíz és az élelmiszerek higiéniájára. A trópusi és szubtrópusi országokban az ember saját viselkedése felelős a betegség elkapásának kockázatáért.
A fertőzés másik módja az anális-orális szexuális kapcsolat. Ebben az esetben a ciszták közvetlenül a végbélből a szexuális partner szájába jutnak.
Ezenkívül a betegség előfordulási gyakorisága is megnövekedett:
- kisgyermekek
- idősebb emberek
- terhes nők
- kortizon terápia alatt álló betegek
- immunhiányos betegek
- alultáplált emberek
Ezeknél az embereknél az olyan szövődmények, mint a májtályog, gyakran súlyosabbak, mint más betegeknél. A korai diagnózis és a következetes terápia megakadályozhatja az amőbák terjedését.
Vizsgálatok és diagnózis
Az első lépés a beteggel való közvetlen megbeszélés (anamnézis). Meg kell említeni a kockázati területekre tett korábbi utazásokat, valamint az akut panaszokat. Az orvos a következő kérdéseket teszi fel:
- Járt mostanában trópusi országban?
- Van-e hasmenése, és ha igen, mennyi ideig?
- A hasmenése véres-nyálkás?
Annak ellenére, hogy a külföldi utazás évekkel ezelőtt lehetett, fontos, hogy tájékoztassa kezelőorvosát az utazásról, hogy előzetesen diagnosztizálhassa az amebicus vérhasat.
Az amőbás vérhas kimutatása a bélből vett széklet vagy szövetminta (bélbiopszia) felhasználásával történik, amelyet az orvos vagy a labortechnikus mikroszkóp alatt megvizsgál. Ilyen módon azonban általában nem lehet különbséget tenni a rosszindulatú E. histolytica és más amőb fajok között.
Vannak azonban speciális módszerek, amelyek vagy az amőbák bizonyos komponenseit, az úgynevezett amőb antigéneket, vagy az E. histolytica genetikai információit (DNS) mutatják ki a székletben.
Vérvizsgálatok is rendelkezésre állnak a páciens immunrendszere által termelt antitestek kimutatására a vérben az E. histolytica elleni fertőzés esetén.
A vérvizsgálat akkor is fontossá válik, ha extraintestinalis amebiasis gyanúja merül fel. Extraintestinalis amebiasis esetén a ciszták nem feltétlenül a székletben találhatók, hanem csak az amőbák az érintett szervekben.
Ha a bélrendszeren kívül más szervek is érintettek, ultrahang és szükség esetén számítógépes tomográfia (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotás (MRI) használható a tályog képen történő megtekintésére.
Az orvosnak nem kell bejelentenie az amőbás vérhasat az egészségügyi osztálynak. Ha azonban betegei között felhalmozódnak az esetek, az nagyon beszámolható. A jogalkotó így próbálja hatékonyan korlátozni az amőbikus vérhas esetleges kitörését Németországban.
Amőbás vérhas: a betegség lefolyása és prognózisa
Az amőbikus vérhas lefolyása igen változatos. Az E. histolytica fertőzés nem mindenkit betegít meg. Még ha valaki meg is betegszik, a tünetek az egyszerű hasmenéstől az életveszélyes májtályogig terjednek.
Mindenesetre egy ismert fertőzést mindig következetesen kell kezelni önmaga és mások védelme érdekében. Ha ez a helyzet, az amőbikus vérhas ma már teljesen gyógyítható betegségnek számít. Körülbelül 100 évvel ezelőtt az amőb vérhas még mindig jelentős egészségügyi probléma volt Németországban.
Ha azonban az amőbás vérhasat nem kezelik, az hozzájárul a betegség terjedéséhez, és végül veszélyes szervi fertőzéshez vezethet, amely potenciálisan életveszélyes.
Az amőbikus vérhas elleni két gyógyszer jól tolerálható, és teljes gyógyulást ígér, ha a betegséget kellő időben észlelik és kezelik.
Az amőbikus vérhas megelőzése érdekében a következő szabályokat kell betartani, ha magas kockázatú területekre utazik:
- Hámozzuk meg a nyers gyümölcsöt étkezés előtt.
- A legjobb a zöldségeket főzni.
- Ne egyen nyers húst vagy nyers tenger gyümölcseit.
- Ne igyon csapvizet; továbbá ne használja fogmosáshoz anélkül, hogy először felforralná.
- A klórozott víz szintén nem véd. Ha nem biztos benne, elővigyázatosságból mindig forralja fel a vizet.
- Legyen óvatos az éttermekben a záratlan vizes palackokkal, mert gyakran újratöltik csapvízzel.
- Kerülje továbbá a jégkockákat vagy a házi készítésű vízjeget, valamint a sörbetet.
- Használjon különböző óvszert szexuális és orális szex közben.
Ha megteszi ezeket az óvintézkedéseket, csökkenti az amőbás vérhas kialakulásának esélyét. Ha minden óvintézkedés ellenére gyanítja, hogy amőb vérhasban szenved, azonnal forduljon orvoshoz.
