Akut angina tonsillaris

Szinonimák

mandulagyulladás, akut mandulagyulladás, streptococcus angina

Meghatározás

Angina A tonsillaris a palatinus mandulák (lat. Tonsillae palatinae) többnyire bakteriális gyulladása. A köznyelvi forma „angina”Nem tévesztendő össze más hasonló nevű klinikai képekkel, pl angina pectoris az akut koszorúér szindrómában. Mindkét esetben az angina az érezhető feszességet jelenti a torok (angina tonsillaris) vagy mellkas (angina pectoralis). A mandulák egy speciális típusa nyirok csomópont, amely megmagyarázza, miért más nyirokcsomók a nyak a vízelvezető terület bizonyos mértékig befolyásolható vagy megduzzadhat.

Okok

Mint már említettük, az angina tonsillaris leggyakrabban a baktériumok. Ezek baktériumok normális szájflóra lakóinak fejlett típusai. Ez azt jelenti, hogy ugyanaz baktériumok (név szerint) jelen vannak a mi száj mindenkor, de nem okoznak betegséget.

Ha mutációk fordulnak elő a baktériumokon belül, így azok agresszívebbek lesznek számunkra, akkor betegség léphet fel, amely emberről emberre terjed. Az angina tonsillaris leggyakoribb oka az streptococcus, pontosabban: Streptococcus pyogenes (béta-hemolitikus A csoport streptococcusok). Ritkábban, staphylococcus, Haemophilus influenzae, pneumococcusok vagy akár vírusok (például Epstein-Barr vírus) az angina tonsillaris kiváltó okai.

Krónikus angina tonsillaris esetén a legkülönbözőbb baktériumok vegyes fertőzése valószínű. Az immunhiányos személyeknél gombás fertőzés miatt angina tonsillaris is kialakulhat. Mivel a baktériumok az angina tonsillaris leggyakoribb oka (kb.

99%), ennek a klinikai képnek a részleteit az alábbiakban tárgyaljuk, hacsak másképp nem jelezzük. Az angina tonsillaris valószínűleg a nyál köhögéssel, tüsszentéssel, tisztátalan kezekkel, mint a cseppfertőzés. A gyermekeket és serdülőket leggyakrabban az angina tonsillaris érinti, ami részben azzal magyarázható, hogy sok kapcsolatban vannak más gyerekekkel (óvoda, iskola).

Másrészt a test sajátja immunrendszer emlékszik egy baktériumcsoportra, amelyet egyszer megfertőzött, és egész életen át tartó védekezést építhet ki éppen ez a csoport ellen. Az angina tonsillaris minden epizódja után csökken az újbóli fertőzés elméleti lehetősége, mert a védekezés erősebbé vált. A kórokozóval való érintkezés után körülbelül 1-3 napig tart, amíg az angina tonsillaris betegségként (inkubációs periódus) észrevehetővé válik.

Ha a bakteriális angina tonsillaris-t sikeresen kezelik antibiotikumok, feltételezhető, hogy a beteg az első antibiotikum bevétele után 24 órával már nem fertőző. Az akut tonsillar angina a cseppfertőzés. Ez azt jelenti, hogy a fertőzés apró, a környezeti levegőben feloldott részecskék révén történik.

Ez a levegő-részecske-kórokozó keverék (aeroszol) akkor keletkezik, amikor a betegek megszökve beszélnek nyál vagy tüsszentés és köhögés. Ezután a kórokozók közvetlenül a levegőn terjednek. A páciens kapcsolattartói aeroszollal lélegzik be a környező levegőt.

A kórokozó a nyálkahártyán keresztül felszívódik a száj, orr és a torok, majd rossz immunállapot vagy fokozott stressz esetén a betegség kitör. Mivel a kórokozókat a levegőben szállítják, eloszlási sugáruk viszonylag korlátozott: bárki, aki körülbelül három méterre áll a pácienstől, már túllépte a maximális átviteli távolságot, és általában nem lesz többé fertőzött. Az akut angina tonsillaris tipikus bakteriális kórokozója, az A csoport streptococcus, ugyanúgy eléri a következő beteget.

Ha azonban a diagnózis után megfelelő antibiotikum-terápiát kezdenek, a beteg 24 óra elteltével már nem fertőző. Még azok az emberek is fertőzőek lehetnek mások számára, akik önmagukban nem mutatnak semmilyen tünetet: általában időbe telik, amíg bizonyos kórokozók elég erősen megsokszorozódnak ahhoz, hogy teljes képet kapjanak a fertőzésről (inkubációs periódus). Ennek ellenére potenciálisan fertőző kórokozók már jelen vannak, és továbbterjedhetnek. Ez az inkubációs periódus egy-három nap az akut angina tonsillaris legtöbb formája esetében.