Az információkat a agy elektromos jelek formájában. Ezek a gerjesztő átvitelek nem egy magon, hanem azokon a hüvelyeken futnak, amelyek a szervezetben mielinhüvelyként vannak jelen. Ezeket mágneses mezők stimulálhatják és gátolhatják. Erre a célra létezik egy nem invazív eljárás, amelyet az ember alapkutatásának eszközeként terveztek meg agy és a diagnózishoz. Transzkranialis mágneses stimulációnak hívják, amely időben változó mágneses teret használ az elektromos aktivitás befolyásolására agy, és így kellene vezet a különféle betegségek és rendellenességek pozitív változásaihoz.
Mi a transzkranialis mágneses stimuláció?
A transzkraniális mágneses stimulációt az agy elektromos aktivitásának befolyásolására használják az időben változó mágneses mezőn keresztül, ami a különböző betegségek és rendellenességek pozitív változásaihoz vezet. A központi betegségei idegrendszer gyakran befolyásolják a velőhüvelyeket. Ezek a mielin többrétegű struktúrája, amely az a körül spirálisan forog idegszál, más néven an axon. Ott az ingerek lassabban terjednek a betegségek miatt. Másrészt vannak olyan betegségek, amelyekben az összes idegsejt meghibásodik. A transzkranialis mágneses stimuláció lehetővé teszi a két betegség megkülönböztetését és az ott zajló folyamatok mérését. Jacques-Arsène d'Arsonval francia orvos már a XIX. Az orvos kísérleteket végzett magán és tesztalanyokon, akik emiatt keringési zavarokat szenvedtek eszméletvesztésben. A módszert először 19-ben mutatta be modern verzióban Anthony Barker fizikus. Itt mágneses stimulációt alkalmaztak a motoros kéreg stimulálására a motoros utak lefutásának tanulmányozása érdekében, amely hamarosan neurológiai diagnosztikai módszerként elfogadottá vált, mivel ez az eljárás szinte kényelmetlenséget jelent a beteg számára. A. Közvetlen elektromos stimulálása koponyamásrészt a gyakorlatban is gyakran használt okokat okoz fájdalom és mellékhatások. A motoros kéreg pedig az agy régiója, amely felelős az összes izom irányításáért. Ezért a stimuláció rövid izomrángásként működik. Ha ez mérhető késéseket eredményez az agyban, ill gerincvelő, fel lehet használni annak meghatározására, hogy a vezetési idő milyen mértékben lelassul vagy blokkolódik, és hogy vannak-e ilyenek funkcionális rendellenességek.
Funkció, hatás és célok
A transzkranialis mágneses stimuláció az indukció fizikai elvén alapszik. Mágneses tekercs közvetlenül a páciens fölött tartott koponya mágneses teret generál, amely akadálytalanul átjut a koponyán keresztül az agyba, ahol elektromos áramot okoz. A mágneses mező derékszögben van orientálva az elektromos hatásmezőhöz és a tekercs síkjához, amelyet a koponya, és bemenetként szolgál a kéreg elektromos stimulálásához. Ha az áram frekvenciája meghaladja a piramis rostok ingerküszöbét futás a motoros kéregben transaxonális áramlás lép fel. Ez az ott található idegsejtek gerjesztéséhez vezet, és akciós potenciált vált ki az agyban. Ha rendszeres és gyorsan egymást követő egyéni stimulációkat alkalmazunk, akkor ezt ismétlődő transzkranialis mágneses stimulációnak nevezzük. Az agyban a hatások gyakoriságtól és alkalmazástól függően változnak. A pontos mechanizmus összetett. Az interkortikális és intrakortikális gátlások a különböző agyrégiókban is előfordulnak. A koponya belsejében, pontosabban a axon, elindul egy depolarizáció, amely átterjed az idegsejtek testén és gerjesztési küszöbhöz vezet. A mágneses stimuláció egyik problémája a térbeli felbontás, mivel nem világos, hogy az összekapcsolt régiók az ingerléssel valóban eljutnak-e a célrégióba. Ezért a diagnózis csak homályos lehet a stimulált agyi régióban. A transzkranialis mágneses stimulációt a neurológiában és a pszichiátriában, valamint az idegtudományi kutatás területén alkalmazzák. Főként a gerincvelő és az agykéreg. A motoros kérget egyetlen impulzusok stimulálják. A transzkranialis mágneses stimulációt nemcsak neurológiai diagnózisok felállítására használják, hanem különösen neurológiai betegségek kezelésére is. Ide tartoznak például epilepszia, apoplexia, Parkinson kór or fülzúgás. A stimuláció érzelmi rendellenességek esetén is hasznos, skizofrénia és a depresszió. Ez különösen jól kimutatható a depresszió, ahol még a használata is pszichotróp gyógyszerek nem hozott javulást. A antidepresszáns a hatékonyság annak tudható be, hogy párhuzamok vannak az elektrokonvulzívek között terápia és transzkraniális mágneses stimuláció, bár vannak különbségek, például az általános elektromos gerjesztés ellentétben áll a régióspecifikus kérgi stimulációval. A tanulmányok azonban azt mutatták, hogy súlyos depressziós betegeknél csökken szőlőcukor anyagcsere és csökkent neuronaktivitás a különböző agyterületeken, amelyek mágneses ingerléssel stimulálhatók vagy aktiválhatók és növelhetők, egyszer bejutva vér áramlás, valamint be szőlőcukor anyagcsere. A hatás a neurotranszmitter szint, hasonlóan a szedés hatásához antidepresszánsok az agyban. Ennek ellenére a módszer még nem tudta megalapozni az általános pszichiátriai gyakorlatot. Olyan betegségek, mint sclerosis multiplex betegségek pontosan a mérhető régióban, az agyban és a gerincvelő, tehát mágneses ingerek vezet a változásokhoz és diagnosztizálható. Migrén or epilepszia ingerküszöbök változását is mutatják. A transzkranialis mágneses stimuláció szintén jó eredményeket mutat, bár még nincs kellően kutatva, poszt-traumás mániákban feszültség rendellenesség, itt alacsony frekvenciájú alkalmazásban, in rögeszmés-kényszeres betegség nagyfrekvenciás alkalmazásként, és katatónia esetekben.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A mágneses stimuláció tolerálhatósága általában véve kevésbé szorongó és fájdalommentes a beteg számára. Néhány mellékhatást ennek ellenére leírtak; például a betegek súlyos panaszokra panaszkodtak fejfájás, de ezek alábbhagyottak. A kezelés másik mellékhatása lehet egy epilepsziás roham az idegsejtek ingerlése és irritációja váltja ki, ami viszont különösen a epilepszia nagyobb kockázat.
