Hogyan segít a mozgás a rák ellen?
„Ha mindenkinek megfelelő adag ételt és testmozgást tudtunk adni, nem túl sokat és nem túl keveset, akkor megtaláltuk volna az egészséghez vezető legjobb utat” – mondta az ókori görög orvos, Hippokratész. Ezt az ősi bölcsességet ma már tudományos eredmények is alátámaszthatják: Eszerint a rendszeres és megfelelő fizikai aktivitás az egyébként egészséges életmód részeként (kiegyensúlyozott táplálkozás, friss levegő, kevés stressz, elegendő alvás, alkohol- és nikotinmentesség) ellensúlyozhatja a különböző betegségeket. – ezek közé tartozik a szív- és érrendszeri betegségek, a demencia és bizonyos anyagcsere-betegségek mellett a rák is.
A sport csökkenti a gyakori ráktípusok kockázatát
Egyes ráktípusok esetében az aktív életmód elsősorban a rosszindulatú daganat kialakulásának kockázatát csökkentheti (primer prevenció). Ezt a rák hét gyakori típusára már bebizonyították:
A tüdőrák kialakulásának kockázata láthatóan csökkenthető testmozgással is – legalábbis a dohányosoknál. Nem dohányzóknál ilyen hatást még nem mutattak ki.
Ezzel szemben negatív korreláció van a fekete bőrrák (rosszindulatú melanoma) és a sport között: az aktív sportolóknál akár 27 százalékkal nagyobb eséllyel alakul ki a bőrrák e veszélyes formája. Ez azonban valószínűleg annak tudható be, hogy az ilyen emberek sok időt töltenek a szabadban, és ezért több UV fénynek vannak kitéve. Megfelelő UV-védelem nélkül jelentősen megnő a bőrrák kockázata!
Amikor a szabadban sportol, ne felejtse el megfelelően megvédeni magát a nap UV-sugarai ellen, viseljen fényvédőt és UV-védelemmel ellátott ruházatot.
A sport lassítja a rák progresszióját
Tanulmányok szerint a rendszeres testmozgás csökkentheti annak a valószínűségét is, hogy egy meglévő rákbetegség miatt meghaljon. A fizikailag aktív betegeknek ezért nagyobb az esélye a hosszabb túlélésre. A sport bizonyos mértékig gátolja a daganat növekedését és terjedését. A kutatók ezt már megfigyelték emlő-, bél- és prosztatarák esetében.
Megfigyeléses vizsgálatok és laboratóriumi vizsgálatok eredményei
Megjegyzendő, hogy a korábbi vizsgálatok úgynevezett megfigyeléses vizsgálatok voltak, amelyekből csak a sport és a rák kapcsolata vezethető le, közvetlen hatás azonban nem. Sajnos ezt is nehéz bizonyítani. Ennek ellenére a tudósok jelenleg értelmesebb tanulmányok keretében próbálják vizsgálni a sport hatását.
Legalábbis a laboratóriumban a kutatóknak már sikerült bizonyítaniuk daganatos sejttenyészetekben és állatkísérletekben, hogy a sport képes lelassítani a daganatsejtek növekedését. A kutatók azt is be tudták bizonyítani, hogy különösen a rendszeres állóképességi edzés mozgósít bizonyos immunsejteket – különösen az úgynevezett természetes gyilkos sejteket (limfociták egy csoportja). Ezek az immunsejtek képesek felismerni és elpusztítani a rosszindulatú sejteket. Gyakorló egereknél például a daganatok lassabban növekedtek, és kevesebb tumoráttét képződik.
A sport és a mozgás azonban nem helyettesíti a rákterápiát! A kezelést azonban kiegészíthetik, támogathatják!
A sport elnyomja a krónikus gyulladást
Kiegyensúlyozott étrenddel és testmozgással csökkenthető a zsírszövet stressze. Maga a nem kívánt zsír is elolvad, és az izomtömeg nő. Emellett a rendszeres testmozgás elősegíti a gyulladáscsökkentő folyamatokat. Összességében a sport csökkenti a gyulladás szintjét a szervezetben, és ezáltal a rák kockázatát is.
A sport javítja az életminőséget
A rák kimerítő. A szervezetnek nagy erőre van szüksége a daganat elleni küzdelemhez, de a terápia és annak mellékhatásainak elviseléséhez is. Az egyes betegekre egyénileg szabott edzések bizonyítottan javítják fizikai teljesítményüket:
Növekszik a mobilitás, az izomerő és az állóképesség. Csökken a zsír, erősödik az immunrendszer és csökken az elesés kockázata. Emellett a testmozgás növeli az önbecsülést és a közérzetet – azért is, mert a beteg hozzájárul saját egészségéhez.
A sport csökkenti a mellékhatásokat és a hosszú távú szövődményeket
A testmozgás másik jelentős előnye rákbetegségben: az egyénileg testreszabott edzésprogramok a rákkezelés előtt, alatt és után csökkentik a daganat és a terápia által okozott mellékhatásokat. Ezek közé tartozik pl
- Fáradtság és krónikus kimerültség (fáradtság)
- Terápiával összefüggő idegkárosodás (polyneuropathia)
- inkontinencia
- Vízvisszatartás a szövetben a károsodott nyirokelvezetés miatt (nyiroködéma)
- alvászavarok
- Szorongás és depresszió
A daganatos betegségekben végzett sport segíthet a betegeknek abban, hogy jobban tolerálják a terápiát. Ezt követően az iránymutatásoknak megfelelően gyakrabban is elvégezhető, és így hatékony lehet. A fizikailag aktív betegek a kezelés után is gyorsabban felépülnek. Ezenkívül csökken a szükséges vérátömlesztések száma.
A sport csökkenti a visszaesés kockázatát?
Egyelőre nem tisztázott kellőképpen, hogy a sport csökkenti-e a rák kezelés utáni újbóli fellángolásának kockázatát (relapszus vagy kiújulás), illetve az áttétek kialakulását. Vannak azonban bizonyítékok arra vonatkozóan, hogy a rendszeres és elegendő fizikai aktivitás csökkentheti a rák kiújulásának kockázatát.
Például úgy tűnik, hogy az idősebb emlőrákos betegeknél megnő a kiújulás kockázata, ha nagyon túlsúlyosak maradnak, és betegségük után keveset mozognak. Hasonló adatok vannak a vastag- és végbélrákos betegekről is: az inaktív betegek korábban halnak meg, mint a sokat sportolók. A prosztatarákos betegek láthatóan szintén pozitívan befolyásolhatják prognózisukat, ha rendszeresen sportolnak.
Mikor kell a rákos betegeknek sportolni?
A rákkezelés előtt, alatt és után végzett testmozgás biztonságos és előnyös a betegség szinte minden szakaszában.
Edzés már a kórházban
Gyakorlat a rehabilitációban
A kezdeti rákkezelés végén vagy azt követően a legtöbb beteg kezdetben egyéni gyakorlatoktatásban részesül egy rehabilitációs klinikán vagy egy járóbeteg-rehabilitációs intézményben – gyógytornászok, sportoktatók vagy más szakemberek által. Ott megtanulják például, hogyan kell kezelni a mesterséges bélnyílást (sztómát) vagy más korlátozásokat, például protéziseket, valamint hogyan kerüljék el a helytelen vagy tehermentesítő testtartást. A tüdőműtéten átesett betegek pedig speciális légzési technikákat alkalmaznak tüdőkapacitásuk lehető legjobb kihasználása érdekében.
Sport a rehabilitáció után
A rehabilitációt követően az orvos és a beteg közösen dönt a további testmozgásról, sportedzésről. Több szempontot is figyelembe kell venni, például: A betegség lefolyása és az egyén egészségi állapota lehetővé teszi-e egyáltalán a rendszeres testmozgást? Mely sportolási módok értelmesek a páciens számára? Mennyire tanácsos a képzés?
Az ilyen kérdések tisztázása érdekében a rákos betegeknek fel kell tenniük maguknak a képzést, mielőtt elkezdenék a képzést…
- ezzel kapcsolatban kérjen tanácsot kezelőorvosától és
Ezután a betegeknek konzultálniuk kell egy képzett sport- vagy fizioterapeutával, és szakmai támogatást kell kapniuk az edzés során.
Vezessen saját nyilvántartást betegsége lefolyásáról, valamint a szedett gyógyszer típusáról, mennyiségéről és időtartamáról. Ezt az áttekintést bemutathatja kezelőorvosának, hogy szakértő tanácsot adhasson a sportedzésről.
A sport a rákból való felépülés után is fontos: a testmozgást és a fizikai aktivitást állandó jelleggel építsd be a mindennapjaidba.
Mikor kell körültekintően eljárni?
Bizonyos ellenjavallatok esetén az edzésprogramot először orvossal kell tisztázni és esetleg korlátozni:
- Súlyos kísérő betegségek (pl. szív- és érrendszeri betegségek, krónikus ízületi gyulladás)
- Egyensúlyzavarok
- Nem szándékos súlyos fogyás a rák következtében (tumor cachexia)
- daganat áttét a csontban (csontmetasztázisok), „lyukak” a csontszövetben (oszteolízis)
- Előrehaladott osteoporosis
- Kemoterápiás infúzió az elmúlt 24 órában
- A sugárterápiás ülések közötti szakasz
- Vérszegénység 8g/dl alatti hemoglobinszinttel
- kifejezett limfödéma
- újonnan kialakított mesterséges bélnyílás (sztoma), állandó katéter a vizelet elvezetésére vagy etetőcső
Egyidejű betegségekben, például szívritmuszavarban szenvedő betegek csak felügyelet mellett végezzenek testmozgást!
Mikor tilos sportolni daganatos betegeknél?
Bár a sport szinte mindig ajánlott, bizonyos körülmények tiltják a fizikai edzést:
- A fertőzés, akut fertőzések vagy láz magas kockázata
- Közvetlenül a műtét után (mindig a lehető leggyorsabban kezdjen újra mozogni a kórházban végzett független személyes higiénia és az otthoni mindennapi élet megbirkózása révén)
- erőteljes fájdalom
- akut vérzés
- Akut hányinger és/vagy hányás
- súlyos szédülés
- Csontáttétek vagy oszteolízis, törés kockázatával
- vérrögök (trombózis, embólia) miatti érelzáródás az elmúlt tíz napon belül
- a szívterület folyamatos besugárzása vagy az egész test besugárzása
Mely sportok alkalmasak a rák kezelésére?
Motivációs segédeszközként a mindennapi életben több tevékenységhez számolhatja meg napi lépésszámát – egy alkalmazáson keresztül vagy egy hordható tevékenységkövető segítségével.
Egyéni és vezetett sportprogram
Orvosával vagy gyógytornászával közösen készítsen részletes edzéstervet, amely reális az Ön számára. Örülj az edzésedben elért kis előrelépésnek is, és ne várj túl sokat magadtól. A legtöbb ember úgy találja a gyakorlatot a legkönnyebben, ha másokkal együtt edz, és jól érzi magát.
Fontos, hogy lassan kezdje el az edzést, hogy megszokja, majd rendszeresen gyakoroljon. Mindig ügyeljen a napi formájára: Ha rosszabbul érzi magát, válasszon egy könnyű edzést. Ha jól érzed magad, edzhetsz intenzívebben – de anélkül, hogy túlterhelnéd magad! Ezért jobb, ha az Önre szabott edzéstervet követi, nem pedig egészséges embereknek szóló sportprogramokat.
A mesterséges bélnyílással (sztómával) rendelkező betegek számára az első néhány hét után – az egészségi állapottól és a terápia mellékhatásaitól függően – szinte minden sportolási lehetőség lehetséges, beleértve az úszást is. Az előfeltétel, hogy a sztóma biztonságosan és szorosan rögzítve legyen.
Az edzés intenzitásának felmérése
Annak érdekében, hogy minden egyes páciens számára megtalálják a megfelelő képzési szintet, azaz az intenzitást, a szakemberek teljesítménydiagnosztikai vizsgálatokat végezhetnek. A betegek azonban maguk is felmérhetik a megerőltetés mértékét az úgynevezett „Borg-skála” segítségével. Ez 6-tól kezdődik ("egyáltalán nem megerőltető") és 20-ig tart ("maximális erőfeszítés"). Ebben a tartományban Ön határozza meg, mennyire megerőltető az edzés. Például az állóképességi edzésnek 12 (közepes intenzitás) és 14 (magasabb intenzitás) között kell lennie a Borg-skálán – ezt „kicsit megerőltetőnek” kell tekintenie. Az erőnléti edzés ezzel szemben lehet „megerőltető”, ami a Borg-skálán 14 és 16 között van.
A sportok hatékony kombinálása
- Állóképességi edzés hetente háromszor közepes intenzitással, legalább 30 percig, legalább nyolc-tizenkét héten keresztül
- Ezenkívül hetente legalább kétszer végezzen erősítő edzést, legalább két 15-XNUMX ismétlésből álló sorozattal
Emellett az American College of Sports Medicine (ACSM) konkrétan felsorolta, hogy melyik gyakoriság és intenzitás a legalkalmasabb a rákos betegek tipikus tüneteire. Ezek az úgynevezett FITT („gyakoriság, intenzitás, idő, típus”) kritériumok segítik orvosát és gyógytornászát egyéni sport- és edzésprogramjának megtervezésében.
Általában ezek az ajánlások csak tudományos iránymutatások. A programot arra kell alapoznia, hogy hogyan érzi magát, és mit tud csinálni – minden gyakorlat jobb, mint a semmi!
Kitartó edzés
A megfelelő állóképességi sportok a következők:
- Futás vagy nordic walking
- kerékpározás
- Sífutás
- Edzés állóképességi eszközökkel, például ergométerekkel vagy stepperekkel
- Aquajogging
- Úszás (amíg nincs fokozott fogékonyság a fertőzésekre)
- Tánc
Ha legyengült (pl. a terápia során), akkor először a szakaszos állóképességi edzés megfelelő. Ez magában foglalja az erőkifejtés és a szünetek váltakozását, például két perces ritmusban. Ezután fokozatosan meghosszabbíthatja az edzési fázisokat és lerövidítheti a szüneteket, amíg nem tud folyamatosan 30-60 percig edzeni közepes intenzitással vagy 10-30 percig magasabb intenzitással.
Ha fitt vagy, akkor az állóképességedet is gyorsabban növelheted, ha 4 perces időközönként váltogatod az intenzív és mérsékelt edzést (extenzív intervallum edzés).
Erő edzés
Az erősítő edzés másik pozitív hatása, hogy megelőzheti a limfödéma kialakulását a karban. Azok a betegek, akiknél például a hónalj területén nyirokcsomókat távolítottak el, érzékenyek az ilyen típusú ödémára. Ha már enyhe vagy közepes fokú kar limfoödéma van, az edzés csökkenti a fájdalom- és nyomásérzetet.
Nyirokcsomóműtét után, vagy ha nyiroködémája van, viseljen bő szabású sportruházatot, amely nem szorítja össze a test érintett területeit a hónaljban vagy az ágyékban. Ha kompressziós harisnyát írtak fel Önnek, a legjobb, ha edzés közben viseli.
A rákkezelés következtében fellépő csontinfarktusban (osteonecrosisban) szenvedő betegek is előnyösek az érintett ízületek (gyakran csípő vagy térd) körüli izmokat erősítő gyakorlatokból. A könnyű erőnléti edzés kiegészíthető olyan állóképességi sportokkal, amelyek kímélik az ízületeket, mint például a vízi aerobik, a kerékpározás és a kerékpár-ergométeren végzett edzés.
Képzési tippek
Óvja a friss műtéti hegeket a naptól, hőtől, hidegtől, nyomástól vagy koptató ruházattól. Kezelje a hegeket kenőcsökkel vagy olajokkal. A fizioterapeuták a hegeket is mozgósíthatják a gyógyulás elősegítése érdekében.
Stretching gyakorlatok
Az erő- és állóképességi gyakorlatokat ki kell egészíteni nyújtó gyakorlatokkal, mivel ezek növelik a mobilitást. A nyújtó gyakorlatokat lassan és ellenőrzött módon kell végezni. Kerülje a szaggatott mozdulatokat, hogy ne húzza meg az izmokat.
Koordinációs/szenzomotoros edzés
Egy rövid bemelegítés után hasznosak a koordinációs gyakorlatok az állóképességi és az erőnléti gyakorlatok előtt. Ezeket lassan és ellenőrzött módon végezze. Különösen az idősebb betegek profitálnak ebből, mivel a koordinációs tréning javítja az egyensúlyérzéket, így megelőzheti az eséseket.
A perifériás polyneuropathia nehezen kezelhető, de szenzomotoros tréninggel enyhíthető. Az edzés akkor a leghatékonyabb, ha hetente 30-XNUMX alkalommal, XNUMX-XNUMX percen keresztül és legalább négy héten keresztül történik.
Medencefenék képzés
Kismedencei műtétek következtében (pl. prosztata-, hólyag- vagy végbélrák esetén) a hólyag, a végbélnyílás vagy a medencefenék zárómechanizmusai, illetve egyes esetekben az idegek is sérülhetnek. A következmények vizelet- vagy székletinkontinencia. A szisztematikus medencefenék edzés nagyon hatékony a kontinencia helyreállításában. A gyógytornászok dolgoznak Önnel a medencefenék edzésén, gyakorlataik során figyelembe veszik a hasfalon lévő hegeket, és bizonyos gyakorlatokkal erősítik általános erőnlétét.
Jóga
A jógával és a rákkal kapcsolatos legtöbb adatot emlőrákos betegektől gyűjtötték össze. Számos tanulmány szerint a jóga javította az érintettek életminőségét a rákkezelés alatt és után is, és csökkentette a fáradtság tüneteit. A jóga emellett javítja az alvást, a kognitív képességet, a limfoedemát és a vitalitást a rákos betegeknél.
Amit szem előtt kell tartani
Ha fizikai korlátai vannak, előfordulhat, hogy jóga segédeszközöket, például takarókat, hengereket, hevedereket és blokkokat kell használnia. Ha csontáttétjei vagy agydaganata van, bizonyos gyakorlatokat ennek megfelelően kell módosítani.
A legjobb, ha az onkológiai sportok terén járulékos képzettségű jógaoktatóval jógázni.
Qi Gong
A jógához hasonlóan a meditáció, a koncentráció és a mozgás kínai formája, a Qi Gong erősíti a testet és az elmét. Edzett az erő, a rugalmasság, a koordináció és a koncentráció. Ugyanakkor a légzés szabályozása, a közvetítés és a relaxáció döntő szerepet játszik. Mindez együtt segíti a daganatos betegek életminőségének javítását, a feszültség csökkentését és a terápia mellékhatásainak enyhítését.
Tánc
Melyik sport nem alkalmas a rák kezelésére?
A daganatos betegeknek egyénileg kell eldönteniük kezelőorvosukkal, hogy milyen típusú és milyen intenzitású mozgás megfelelő számukra. Egyes sportágak bizonyos betegek számára nem megfelelőek.
Akaratlan fogyás esetén nincs állóképességi sport
Azok a betegek, akik nem szándékosan fogytak vagy sokat fogynak (tumor cachexia), ne végezzenek semmilyen állóképességi edzést. Ehelyett továbbra is igyekezniük kell saját maguk megbirkózni a mindennapi élettel, és rendszeresen, rövid ideig, alacsony intenzitással kell mozogniuk. Ezen túlmenően ezeknek a betegeknek személyre szabott, szakemberek által felügyelt erősítő edzésre van szükségük (pl. fitneszszalaggal vagy saját testsúllyal), hogy ellensúlyozzák az izomtömeg-csökkenést.
Legyen óvatos, ha sugárkezelés alatt úszik
Az úszás elvileg egy olyan állóképességi sport, amely kíméli az ízületeket, és alkalmas rákos betegek számára is. A sugárkezelésben részesülő betegek azonban nem úszhatnak klóros vagy sós vízben.
A kismedencei műtét után tilos kerékpározni
A torna és a harcművészetek kedvezőtlenek a sztómában szenvedők számára
A torna nem alkalmas mesterséges bélnyílással (sztómával) rendelkezők számára. A vízszintes rudak és a párhuzamos rudak képzése különösen nem ajánlott. A küzdősportokat is kerülni kell.
Nincsenek harcművészetek és labdasportok limfödémával
A karokban vagy lábakban limfödémás betegeknek kerülniük kell a harcművészeteket.
Azok a betegek, akiknél fennáll a lymphoedema vagy a már kialakult limfoedema kockázata, ne végezzenek túl erőteljes vagy rángatózó mozdulatokat. Ez limfödémát válthat ki, vagy súlyosbíthatja a meglévő limfoedemát. A labdasportok, például a tenisz vagy a foci ezért kevésbé alkalmasak.
A verseny- és extrém sportok nem ajánlottak
Az intenzív edzés segíthet gyorsan újra felépíteni az állóképességet és az erőt. A nagyon magas intenzitású tevékenységek, például a verseny- vagy extrém sportok azonban nem ajánlottak rákos betegek számára a kezelés alatt és röviddel azt követően. Ennek az az oka, hogy átmenetileg megterhelik az immunrendszert, ami növeli a fertőzés kockázatát.
Játssz és sportolj rákos gyerekekkel
A sport nemcsak a felnőtt rákos betegek fittségét és mentális jólétét javítja – úgy tűnik, hogy a gyerekek is profitálnak belőle. A fiatal betegek egy része rákbetegsége ellenére vidám, szeretne társaikkal együtt mozogni és játszani. Vannak azonban olyan daganatos gyerekek is, akik bizonytalanok, magukba zárkóznak, és sokáig inaktívak maradnak – például azért, mert a műtétek (esetleg amputáció) következtében megváltozott a testük. Emellett sok gyermek – a felnőttekhez hasonlóan – krónikus kimerültségben (fáradtságban) vagy rákbetegség következtében egyensúlyhiányban szenved. Ezért nem tudnak lépést tartani az egészséges gyerekekkel, és kiközösítik vagy visszatartják magukat.
Ezért fontos, hogy a rákos gyermekeket minél korábban motiváljuk a rendszeres testmozgásra és sportolásra. Ez hosszú távon javíthatja edzettségét, és csökkentheti a késői hatások valószínűségét.
