Scheuermann-kór olyan betegség, amely a legtöbb esetben kezdetben egyáltalán nem okoz tüneteket, inkább véletlenül vonzza magára a figyelmet. Gyakran csak egy idő után jelentkeznek problémák, ha a betegséget nem kezelik időben és megfelelően, vagy súlyos a lefolyása.
Következmények a gerincoszlopra nézve
A tipikus késői hatások Scheuermann-kór a gerincoszlop régóta fennálló deformációja és az ebből adódó rossz testtartás vagy megterhelés okozza. Mivel a csigolyák rossz szögben vannak egymással szemben, az egyes csigolyák kopása sokkal korábban jelentkezik. Ez könnyebben csúszhat lemezeket, mint egészséges embereknél, ami a betegség klasszikus tüneteihez vezet.
Továbbá, idegek károsodhat vagy összeszorulhat. Ez akár ahhoz is vezethet fájdalom vagy félreértésekhez (például bizsergés vagy zsibbadás). A csigolya ízületek is okozhat fájdalom mert kapszuláik túlfeszítettek és fokozott nyomás nehezedik rájuk.
A tartósan helytelen testtartás azonban nemcsak a gerincoszlopot helyezi téves terhelés alá, hanem az izmokat és az ínszalagokat is. Emiatt az érintettek gyakran panaszkodnak fájdalom a mellkas vagy hátsó izomterület, ami a feszültségnek köszönhető. Ennek eredményeként, de maga a gerinc helytelen görbülete miatt is, többé-kevésbé kifejezett mozgáskorlátozások is előfordulhatnak a Scheuermann-kór, ami a betegeket érinti mindennapjaikban.
Súlyos szövődmények
A Scheuermann-kórban előforduló legsúlyosabb szövődmény korlátozott lélegző. A gerincoszlop és így a teljes mellkas súlyos deformációi azt eredményezhetik, hogy a tüdőnek már nincs elegendő hely a fejlődéshez. Ennek eredményeként az érintetteknek keményebben kell dolgozniuk a lélegzésért, és még mindig kevesebb levegőt kapnak, mint az egészséges emberek.
A Scheuermann-kór másik késői következménye, amelyet gyakran játszanak le, de legalább olyan fontos, mint a fent említett fizikai panaszok, a pszichés terhelés a betegeken. Különösen a fiatalok szenvednek rendkívül súlyosan a súlyosan deformált háttól és a „különbségtől”. Ez eljuthat odáig, hogy okozzon depresszió.
Ha vannak ilyen tanfolyam jelei, a szülőknek vagy a barátoknak ezért figyelmeseknek és hajlandóaknak kell lenniük beszélgetni. Alkalmanként hasznos pszichológussal vagy pszichiáter. Ha a Scheuermann-kórnak ezek a késői hatásai jelentkeznek, a betegség elérte a végső stádiumát, és ilyenkor „Scheuermann utáni szindrómáról” is beszélünk. Ebben a szakaszban a betegeknek komolyan meg kell fontolniuk a műtét lehetőségét, lehetőleg orvosukkal együtt, a fennálló kockázatok ellenére, mivel ezek a szövődmények végső soron súlyosan korlátozhatják az életminőséget.
