A Löfgren-szindróma a szarkoidózis. Háromszög, vagyis három tünet egyidejű előfordulása jellemzi: nodosum erythema, bihiláris lymphadenopathia és arthritis.
Mi a Löfgren-szindróma?
A Löfgren-szindróma a betegség akut formája szarkoidózis. Nevét Sven Halvar Löfgrenről kapta, aki elsőként leírta. Löfgren-szindrómaA rendkívül akut klinikai kép általában nagyon hirtelen kezdődik. A betegség látható jelei közé tartozik az erythema nodosum és arthritis. A betegség diagnosztizálását a bihiláris lymphadenopathia vezérli, amelyet azonban általában csak egy Röntgen a tüdő. A betegség elsősorban a fiatalokat érinti (több nő, mint férfi), a betegség csúcspontja 20 és 30 között figyelhető meg. Löfgren-szindróma számos tünetet okozhat.
Okok
A Löfgren-szindróma okai a mai napig ismeretlenek. A betegség gyakoriságát tekintve azonban szezonális eltéréseket figyeltek meg (tavasszal és ősszel csúcsok lépnek fel), de még ez a háttér sem volt megmagyarázható. A jelenleg ismert összes megállapítás erre utal Löfgren-szindróma a immunrendszer. Ennek számos kiváltó oka lehet. Ide tartozik például az inhalációs noxae, azaz az általuk okozott károsodás és károsodás belélegzés. Továbbá gyakran megfigyelhető, hogy a Löfgren-szindróma röviddel a szülés után jelentkezik. Ennek oka vélhetően a beteg hibás beállítása immunrendszer után terhesség. Úgy tűnik, hogy a pszichének is szerepe van, mivel Löfgren-szindróma akkor is jelentkezik, ha erős mentális állapot van feszültség.
Tünetek, panaszok és jelek
A Löfgren-szindróma által okozott tünetek változatosak és a betegek között jelentősen eltérhetnek. A betegség tüneti mintázata attól is függ, hogy akut vagy krónikus-e.
- Akut tanfolyam forma
Az akut változatban, amely a betegek körülbelül egyharmadát érinti, a betegség általában hirtelen kezdődik. A tünetek közé tartozik láz (néha nagyon magas), éjszakai izzadás, fáradtság, teljesítményvesztés, hányinger és hányinger. Azonban, gyomor panaszok, fájdalmas gyulladás bőr csomók (lehetőleg a lábakon), akut ízület gyulladás val vel fájdalom a ízületek (arthritis), a duzzanat nyirok csomópontok a tüdő között, amelyek csak egy Röntgen, és enyhe légszomj is előfordulhat. Ingerlékeny köhögés vagy a fogyás nem gyakori.
- Krónikus út
A krónikus forma alattomosan kezdődik. Ezenkívül az akut formához képest hosszabb ideig tart. A betegeknek gyakran nincs panaszuk, és nem érzik magukat korlátozottnak a teljesítményben. Mások a betegség általános tüneteitől szenvednek, például a fáradtság, gyengeség, hatékonyság hiánya, izzadás, száraz irritáció köhögés, nyomásérzet a mellkas. Attól függően, hogy mely szerveket érinti a betegség, az is lehetséges, hogy a látászavarok megváltoznak bőr megjelenés, szívritmus zavar vagy egyéb panaszok fordulnak elő. A betegség előrehaladtával olyan tünetek is jelentkezhetnek, mint a légszomj és a fogyás.
Diagnózis és a betegség progressziója
A legtöbb Löfgren-szindrómában szenvedő beteg esetében a tipikus laboratóriumi eredmények nem mutathatók ki. Ennek eredményeként a betegséget nem diagnosztizálják, vagy későn diagnosztizálják. A Löfgren-szindróma lefolyása általában pozitív. A betegség a betegek többségében néhány hét vagy hónap után teljesen megszűnik. Akut szarkoidózis kezelés nélkül is következmények nélkül gyógyul. A súlyos kezdeti tünetek általában négy-hat hét múlva jelentősen alábbhagynak, vagy teljesen eltűnnek. A betegség fennmaradó jelei tovább tarthatnak. Általánosságban elmondható, hogy a beteg csak egy évig vagy még később érzi magát teljesen egészségesnek és képes teljesítőképességre. A betegség csak ritkán okoz maradandó károsodást a különféle szervekben, például a bőr, tüdő vagy szív. A krónikus lefolyás során a Löfgren-szindróma a betegek körülbelül felénél következmények nélkül gyógyul.
Szövődmények
A Löfgren-szindróma következtében fellépő tünetek nagyon változatosak. Emiatt a betegség közvetlen és gyors diagnosztizálása a legtöbb esetben nem lehetséges, így a betegség korai kezelése sem lehetséges. A legtöbb esetben az érintettek súlyos betegségben szenvednek láz. Ez azt is eredményezi fáradtság és jelentősen csökkent képessége a megbirkózásra feszültség a beteg részéről. Továbbá a Löfgren-szindrómában szenvedők is szenvednek hányinger or hányás. Az életminőséget ez a szindróma jelentősen csökkenti és korlátozza. Nem ritka tüdőgyulladás légzési zavart eredményez. Súlyos esetekben ez is vezet eszméletvesztésig, ebben az esetben az érintett esetleg megsebesítheti magát. A szív, hirtelen szívhalál a legrosszabb esetben a páciensnél is előfordulhat. A Löfgren-szindróma kezelését a kortizon és sok esetben a betegség pozitív lefolyásához vezet. Ebben az esetben azonban korai kezelésre van szükség a másodlagos károsodások vagy szövődmények megelőzése érdekében.
Mikor kell orvoshoz fordulni?
Láz, köhögés a reumatikus tünetek pedig súlyos feltétel amit orvosnak kell diagnosztizálnia. Amikor ezek a tünetek jelentkeznek, a legjobb, ha azonnal felkeresi a háziorvost, hogy gyorsan fel lehessen állapítani a diagnózist. A 20 és 40 év közötti embereket fenyegeti leginkább a kockázat, különösen a fiatal nőket és a középkorú férfiakat. A betegség túlnyomórészt tavasszal és ősszel is előfordul. Azoknak a személyeknek, akik a fent említett kockázati csoportokba tartoznak, vagy akik immunhiányban szenvednek, forduljon háziorvosához, ha a leírt jelek bármelyike fennáll. A kezelés korai megkezdése jelentősen javítja a gyógyulás esélyét. Mindazonáltal a rendszeres orvoslátogatások is jelennek közben és után terápia. A Löfgren-szindrómát a háziorvos mellett bőrgyógyászok, belgyógyászok és reumatológusok is kezelhetik, a klinikai kép típusától és súlyosságától függően. Izomkárosodással és neurológiai hiányokkal járó súlyos lefolyás esetén előfordulhat, hogy gyógytornászhoz kell fordulni. A súlyos betegségben szenvedő betegeknek korán, az elsődleges orvosukkal együtt, egy speciális rendelőben kell elhelyezkedniük.
Kezelés és terápia
A Löfgren-szindróma kezelése elsősorban a tünetektől és az ebből eredő funkcionális károsodástól függ. A legtöbb esetben, terápia kezdődik kortizon-mentes gyulladáscsökkentő szerek. Ha erősen akut ízületi gyulladás, valamint kifejezett gyulladásos aktivitás van, kortizon általában használják. Fontos, hogy a kortizon adag kellően magas legyen a kezdeti szakaszban. Ezenkívül nem szabad túl gyorsan csökkenteni vagy abbahagyni, még közben sem terápia, a még súlyosabb tünetekkel járó visszaesés elkerülése érdekében. A adag attól függ, hogy a beteg hogyan reagál a kezdeti kezelésre és hogyan laboratóriumi értékek fejleszteni. Különösen az akut fázist kell gondosan ellenőrizni. Az optimális kezeléshez nagy tapasztalat szükséges. Ha a Löfgren-szindróma krónikus lefolyású, további diagnózisra és megfelelő terápiára van szükség.
Kitekintés és előrejelzés
Bár a diagnózis folyamata, valamint a gyógyulási út összetett és hosszadalmas, a prognózis ennek ellenére kedvező. Elvileg arra van kilátás, hogy orvosi tünetek nélkül is mentesüljenek a tünetek. A legtöbb esetben az érintettek több hónapon át különféle tünetekben szenvednek. Ezek vezet az életmód súlyos károsodásához, és ezáltal korlátozza az életminőséget. Ennek ellenére a betegség pozitív lefolyását a legtöbb beteg dokumentálja. Kivételes esetekben pszichológiai problémák alakulhatnak ki a légszomj következtében. Szorongás vagy pánik támad, ami különösen súlyos esetekben igen vezet egy szorongási zavar. Ezt a körülményt figyelembe kell venni az átfogó prognózis elkészítésekor. Normális esetben minél előbb fel lehet állítani a diagnózist, annál hamarabb lehet választ adni. Különböző terápiás megközelítések létezhetnek. Mivel a betegség többnyire szórványosan fordul elő, ez bonyolítja a diagnózist. Mivel a Löfgren-szindróma oka még nem tisztázott, ezért tüneti terápiát alkalmaznak. A immunrendszer támogatott, így a jövőben elkerülhető a túlreagálás. Gyakran az érintett személy organizmusa súlyos fázisban van feszültség amikor a panaszok bekövetkeznek. Ha csökkentik a stresszorokat és optimalizálják az életmódot, megfigyelhetők a panaszok javulása és változásai.
Megelőzés
A Löfgren-szindróma megelőzése jelenleg nem lehetséges, mert túl keveset tudunk a betegség okairól és annak befolyásolásáról. Az érintettek több mint felében a Löfgren-szindróma önmagában eltűnik. Más esetekben fontos betartani az ajánlott kezelést. Ennek célja a betegség előrehaladásának és az esetleges szervkárosodások megelőzése. Néhány beteg rehabilitációban is részesül a fizikai és szellemi képességek helyreállítása érdekében. A tengeren tartózkodása szintén pozitív hatással van a gyógyító éghajlatnak köszönhetően. Ez erősítheti az immunrendszert, amely támogatja a gyógyulási folyamatot.
Utógondozás
A legtöbb esetben a Löfgren-szindróma különböző szövődményekkel és panaszokkal jár, amelyeket az orvosnak meg kell vizsgálnia és kezelnie kell a nyomon követés során. Rehabilitáció intézkedések célja a beteg szokásos, fizikai állapotának helyreállítása feltétel, amely a betegség mértékétől függően individualizálódik. Az érintettek többsége ingerülten reagál a gyengülés miatt vagy szenved depresszió és egyéb pszichológiai zavarok. Pihentető gyakorlatok, mint pl jóga or elmélkedés hozzájárulhat a helyreállítási folyamathoz. Sok esetben azonban az érintett személy várható élettartama korlátozott.
Mit tehetsz te magad
A Löfgren-szindróma, mint a szarkoidózis sajátos formája, általában jóindulatú. A spontán gyógyulás az összes beteg körülbelül 80-90 százalékánál fordul elő. Ennek ellenére a gyógyulási folyamat még mindig felgyorsítható személyes elkötelezettséggel. A rehabilitációs szakaszban a beteget rendszeresen speciális klinikákon kell kezelni, amelyek kifejezetten a szarkoidózissal és annak hatásával foglalkoznak. A speciális gyógyhatású klímával rendelkező rehabilitációs klinikák ajánlottak, ha lehetséges, nagy magasságban vagy a tenger mellett. Különösen fontos a következetes tornaterápia. A rehabilitációs fázisban lévő betegeknek ezért napi friss sétákat kell tenniük a fizikai védelem megerősítése érdekében. Ugyanakkor a testmozgás a gyógyszer hatásainak jobb toleranciáját is biztosítja. Mivel a Löfgren-szindróma sokféle megnyilvánulással bír, azonban nincs egységes rehabilitációs koncepció. A gyógyszeres kezelés a betegség súlyosságától függ. Sok beteg számára ugyanakkor hasznos az információcsere más betegekkel is. Ebből a célból léteznek többek között a szarkoidózisos betegek önsegítő csoportjai, amelyek rendszeresen szerveznek megbeszéléseket a tapasztalatok cseréje céljából. Bár a betegség általában magától gyógyul, a közös tapasztalatok pozitív erőt szolgáltathatnak a felgyorsult gyógyuláshoz. A közös tapasztalatok mellett az érintettek egyúttal azt az érzést is kapják, hogy nincsenek egyedül panaszaikkal és problémáikkal, és hogy lehetséges a betegség sikeres leküzdése.
