Heparin antikoagulánsként nélkülözhetetlenné vált a mai orvostudományban: akár az életet veszélyeztető akut események, mint pl. szív támadás vagy tüdő embóliavagy profilaktikus szerként igazgatás megakadályozására trombózis műtét vagy hosszú légi utazás során, heparin és különféle származékai, például Mono-Embolex or Clexane az orvosi cselekvés fontos építőelemei mindenütt. Még heparin valójában a testben természetes úton előállított anyag.
Mi a heparin?
Lehetetlen elképzelni a modern orvostudományt heparin nélkül, mint antikoagulánst. A heparin egy olyan anyag, amelyet a farmakológia olyan gyógyszerként használ, amely zavarja és gátolja vér alvadás. A heparint ezért a vér vékonyabb. Kémiailag a heparin egy glükózaminoglikán, vagyis egy amino-cukor lánc, amely természetes módon fordul elő az emberi és állati szövet hízósejtjeiben. A természetes heparint tehát eredetileg elsősorban a vékonybélből nyerik nyálkahártya sertésekből áll, ami különösen gazdag ebben az anyagban.
Farmakológiai hatás
A heparin meglehetősen rövid távú hatása miatt a gyógyszert főként akut sürgősségi helyzetekben vagy rövid ideig a kórházban adják, és nem állandó jelleggel. terápia (mint más „vér hígítók ”, például Marcumar vagy aszpirin). Az anyag beadható a ér (intravénásan), ahol azonnal hatályba lép, vagy a szubkután injekcióval zsírszövet, ahonnan aztán hosszabb időn keresztül, alacsonyabb dózisokban lassan és folyamatosan bejut a szervezetbe. A farmakológiai hatás a vér természetes alvadási folyamatában való beavatkozáson alapul: Különböző alvadási faktorok úszkálnak a vérünkben nap mint nap, és bizonyos ingerekre reagálva összeomlanak a vérrel vérlemezkék (trombociták), ezáltal eldugul sebek, de vészhelyzeteket is okozhat, mint például trombózis, stroke vagy szív támadások. Egészséges embereknél ezt az alvadási aktivitást megfelelő anyagok, mint pl antitrombin III, amely újra feloldja a folyamatosan spontán koaguláló alvadási faktorokat, és ezáltal megakadályozhatja a túlzott véralvadást és ezáltal az infarktusokat és a trombózisokat. A heparint a test maga bocsátja ki kritikus helyzetekben az aktiváláshoz antitrombin III és mintegy százszorosára növeli az alvadási tényezőkhöz való kötőerejét. Ha a heparint disznó belekből vagy szarvasmarha tüdőből nyerik és kémiailag feldolgozzák, akkor az beadható az embereknek, és hatékonyan elnyomhatja véralvadásukat. A heparinoid csoport sok más képviselőjét ma is szintetikusan állítják elő, és farmakológiailag módosítják, hogy hatékonyabbá tegyék őket hosszabb vagy kevésbé allergén hatásra.
Orvosi alkalmazás és felhasználás
A heparinok alkalmazási köre széles és elterjedt az orvostudomány spektrumán: Például a bőr alatti zsírszövetbe történő injekciót hosszú repülőgépes vagy buszos utazások során lehet felhasználni a trombózis. Az ápolók ugyanezt teszik a kórházakban hosszú tartózkodás alatt, illetve a műtétek előtt és után. Még aztán is láb sérülések, például ha egy gipszet vagy sínt hosszú ideig kell viselni, hasznos egy rövid ideig elnyomni a véralvadást napi adagolással. adag heparin. A legtöbb esetben nem az eredeti heparinokat használják, hanem módosított anyagokat, amelyek ugyanolyan hatásúak, de jobb farmakológiai viszonyokkal és kevesebb mellékhatással járnak. A klasszikus heparint azonban továbbra is használják: Akut terápia szívinfarktus, bélinfarktus, tüdő embólia, láb ér trombózis és a ütés, a heparint intravénásán adják be nagy dózisban a meglévő oldására vérrög vagy legalábbis megakadályozza, hogy nagyobb legyen, és így megakadályozza a rosszabbat. Azonban végleges terápia, például szívkatéterezés, általában követi.
Kockázatok és mellékhatások
A heparin, mivel a szervezetben természetesen termelődő anyag, elvileg meglehetősen alacsony mellékhatásokkal rendelkezik. A fő probléma ezért az anyag hatásából is fakad:
A véralvadás gátlásával nő a vérzés kockázata, sebek rosszabbul gyógyul, és életveszélyes belső vérzés, mint pl agyvérzés akár előfordulhat. Emiatt frissen operált betegek, nyitott emberek sebek or gyomor fekélyek, súlyos magas vérnyomás vagy az ismert koagulációs rendellenességek gyakran nem engedhetik meg a heparin beadását. Az alacsonyabb dózisok vagy a kapcsolódó anyagok, például a heparinoidok itt néha tartalék lehetőségnek számítanak. A igazgatás A heparin végső soron mindig kompromisszum az alapbetegség kockázata és a vérző mellékhatás kockázata között. Továbbá allergiás reakciók ill hajhullás előfordulhat, és csontritkulás a hosszú távú heparin terápia mellékhatásaként is leírtak. A kórházakban az úgynevezett heparin által indukált thrombocytopenia (HIT), azaz vérhiány vérlemezkék heparin miatt igazgatás, attól tartanak. Napi ellenőrzés a vérkép meghatározása ezért elengedhetetlen a magasadag heparin terápia.
