A Gilchrist kötszer egy speciális kötés, amelyet váll- és felkar sérüléseknél használnak az érintett terület stabilizálására és immobilizálására. A kötést vállműtét után alkalmazzák, kulcscsont oldalsó törései, acromioclavicularis törések, valamint a váll vagy az AC ízület kisebb sérülései esetén. Ha teljes rögzítésre van szükség, az öltözködés nem megfelelő.
Mi az a Gilchrist kötés?
A Gilchrist kötés egy speciális kötés, amelyet a váll és a felkar sérülései esetén használnak az érintett terület stabilizálására és immobilizálására. A váll vagy a felkar sérülései gyakran megkövetelik az érintett kar rögzítését. Immobilizálást alkalmaznak az érintett szövetek helyreállításához, és szükséges például a törött végtagok számára is, hogy lehetővé tegyék törés hogy megfelelően gyógyuljon és megakadályozza a törésdarabok elmozdulását. A 19. században Thomas C. Gilchrist amerikai bőrgyógyász speciális kötést fejlesztett ki a váll és a felkar immobilizálására. Ez a klasszikus kötésváltozat ma Gilchrist kötésként ismert. A 21. században a kötések előregyártott konstrukciókként kaphatók, különféle kész méretben. Ez azt jelenti, hogy bármilyen testalkatú betegek felszerelhetők glichrist kötéssel. Saját glichrist kötszer készítése szintén a lehetőségek körébe tartozik, és nem igényel sok anyagot, sem pedig kiterjedt orvosi ismereteket. A váll és a felkar szilárdan van rögzítve egy Gilchrist kötéssel, és így alig tudják elhagyni a nyugalmi helyzetet. A kötés pontossága döntő kritérium. A nem optimális illeszkedés néha veszélyeztetheti az alkalmazott kötés célját.
Funkció, hatás és célok
A Gilchrist kötést a váll és a felkar bizonyos sérülései esetén alkalmazzák. Ezt a típusú kötést a laza immobilizálásra vagy akár a mérsékelt rögzítésére használják vállízület. Az ilyen típusú immobilizáció indikációja például azoknál a betegeknél van, akiknél az újbóli diszlokáció helyreállt vállízület értelemben egy korábban kezelt váll diszlokáció. A kötés egyéb jelzései az acromioclavicularis ízület, más néven AC ízület kisebb sérülései. Ezenkívül a kötszer használható humerális töréseknél, acromioclavicularis töréseknél vagy laterális kulcscsonttöréseknél. Bizonyos esetekben a kötés a vállműtét utókezelési lépése is, például tipikusan a vállízület műtétje, és ebben az esetben is a működtetett terület immobilizálására szolgál. Különböző méretű előre gyártott Gilchrist kötszereket használnak a betegek ellátására. A kötszerek el vannak osztva a megfelelő kórházi létesítményekben, újrafelhasználhatók, és rögzíthetők és eltávolíthatók horog-hurok rögzítővel. Az előre elkészített Gilchrist kötszerek gyakorlatilag kiküszöbölik a csomagolási lépést. Kész kötést építenek a mellkas bizonyos szélességű sáv, felső rögzítés és alsó kar rögzítés. A páciensnek az érintett karját derékszögben kell meghajlítania a könyökízületnél. Eközben a kéz a köldök felé irányul, és ebben az irányban néz ki az alkalmazott kötésből. Az érintett kar teljes immobilizálása nem a Gilchrist kötés célja. Inkább a betegnek az érintett oldal kezét kell használnia, bizonyos korlátozásokkal. A kötés helyszíni része egy hevedert hordoz, amelyet a beteg köré helyeznek nyak. A heveder a mellkas hátsó helyzetben tartja a karját, hátrafelé húzva. Ha maga szeretne Gilchrist kötést készíteni, használjon egy hosszú cső alakú gézdarabot, amelyet párnázó vagy kötszerű vattával szereltek fel, és két-négy biztosítócsappal rögzítették. A házi készítésű Gilchrist kötést azonban feszes rugalmas kötésekkel is meg lehet valósítani, és ebben az esetben be van csomagolva.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A Gilchrist kötés nem alkalmas a váll súlyos immobilizálására. Ha erősebb vagy maximális immobilizációkat kell elérni, úgynevezett default bandage alkalmazást kell alkalmazni. Ezt az öntetet elsősorban instabil proximális körülmények között alkalmazzák felkarcsont törések és Pierre-Joseph Desault fejlesztette ki a vállízület és a vállcsont. A kötés rugalmas kötéseknek vagy bizonyos esetekben testtömlő kötésnek felel meg. A Default kötést legfeljebb három hétig lehet használni. Ha további immobilizációra van szükség a következő hetekben, a Gilchrist kötés ettől a ponttól helyettesítheti az erősebb kötést. A Gilchrist kötszer kevésbé alkalmas a kulcscsonttörésekre is. Vakolat gyeplőkötéseket nagyobb valószínűséggel alkalmaznak ilyen törések esetén, különösen gyermekeknél. A felnőtteknek szóló hátizsák-kötszerek is alkalmasabbak ezekre a törésekre, mint egy Gilchrist-kötés. A hátizsák kötszerek hatékonyságán alapulnak egy vállkötésen, amely rögzíti a kulcscsont. A váll hátrafelé húzódik ezekben a kötésekben. Így a kötés biztosítja az egyenes hátsó testtartást, a kulcscsont pedig nem nő rövidített helyzetben együtt. Amikor a betegek hátizsákkötés helyett Gilchrist kötést alkalmaznak kulcscsonttörések esetén, az eredmény a kulcscsont rövidülése lehet. A legtöbb esetben az ilyen rövidítést meg kell nyitni és műtéti úton meg kell törni, hogy visszatérjen az anatómiai helyzetbe. Ha viszont az alapszalag és így az abszolút immobilizáció elmarad egy súlyos vállnál törés, az eredmény a vállízület állandó merevsége vagy funkcionális károsodása lehet. Ezért feltétlenül orvoshoz kell fordulni, mielőtt önállóan felhúzná a Gilchrist kötést. A kötés semmiképpen sem alkalmas a felkar és a váll minden sérülésére, hanem csak ésszerűen és szövődmények nélkül, meghatározott célokra használható. A kötés ellenére a beteg még mindig tapasztalhat fájdalom, mivel a Gilchrist kötszer nem éri el a sérült struktúrák abszolút immobilizálódását.
