Mi az abláció?
Szívabláció során hőt vagy hideget, ritkán ultrahangot vagy lézert alkalmaznak arra, hogy célzott hegesedést okozzanak a szívizom azon sejtjeiben, amelyek helytelenül generálnak vagy vezetnek elektromos gerjesztést. Ily módon elnyomhatók a normális szívritmust megzavaró izomgerjesztések – a szív ismét normálisan ver.
Ezt az eljárást szinte mindig katéter segítségével hajtják végre, amelyet az ágyékban lévő véredényen keresztül juttatnak a szívbe. Az eljárást ezért „katéteres ablációnak” is nevezik. Az elektrofiziológiai vizsgálat (EPU) általában megelőzi a szívablációt. Néha az orvosok kombinálják a szívablációt egy szükséges műtéttel (akkor sebészeti ablációnak nevezték).
Szívritmuszavarok
A szív vezetési rendszere határozza meg a szívritmust. A fő impulzus a sinus csomópontból származik, amely a jobb pitvar falában található. Innen az elektromos gerjesztés a pitvaron keresztül, majd – a pitvarok és a kamrák közötti kapcsolási pontként – az AV-csomóponton és a His-kötegen keresztül a kamrai lábakba (Tawara legs) és végül a Purkinje rostokba jut. Gerjesztik a szívizmot a csúcstól, kiváltva annak összehúzódását.
Ha az elektromos jelek áramlását rosszul irányítják, vagy további impulzusok keletkeznek a szív falában, a szívritmus megzavarodik. Ekkor a szívizom koordinálatlanul működik, és a vér kevésbé hatékonyan, vagy – legrosszabb esetben – egyáltalán nem pumpálódik a véráramba.
Mikor történik szívabláció?
Pitvarfibrilláció
Pitvarfibrilláció esetén a pitvart szabálytalanul gerjesztik körkörös vagy rendezetlen impulzusok. Az impulzusok egy része a kamrákba kerül, amelyek ezért szabálytalanul és gyakran túl gyorsan összehúzódnak (tachyarrhythmia).
Ez olyan tünetekkel nyilvánul meg, mint a teljesítmény csökkenése, szapora szívverés, szédülés, légszomj, mellkasi fájdalom vagy szorongás. Ráadásul a zavart vérkeringés miatt különösen a szív pitvarában vérrögök képződhetnek, amelyek – ha elszabadulnak – például agyvérzést válthatnak ki.
A pitvarfibrilláció miatti szívabláció sikere a betegség típusától (rohamszerű vagy tartós) és mértékétől függően változik. Ezen túlmenően az is szerepet játszik, hogy a kezelés milyen pontosan történik. Az orvos szklerotizálhatja a szövetet körkörös, szegmentális, pontszerű vagy lineáris módon.
Pitvari rebegés
A pitvarlebegés lényegében ugyanaz, mint a pitvarfibrilláció. Az egyik különbség azonban az, hogy a pitvar 250-450 ütés/perc feletti frekvencián húzódik össze, míg pitvarfibrilláció esetén ez 350-600 ütés is lehet. Emellett rendszeres a pitvarlebegés.
A legtöbb esetben az úgynevezett inferior isthmus váltja ki a pitvarlebegést. Ez egy izomszakasz a jobb pitvarban, amely az összefolyó vena cava inferior és a tricuspidalis billentyű között helyezkedik el. Ezekben az esetekben az abláció a választott kezelés 90 százalék feletti sikerességgel.
Pitvari tachycardia (pitvari tachycardia)
Wolff-Parkinson-White szindróma (WPW szindróma).
A WPW-szindróma az AV reentrant tachycardia (AVRT) egyike. A pitvar és a kamra közötti normál vezetési útvonalon kívül ennek a rendellenességnek van egy további (kiegészítő) vezetési útvonala, amely a szívizom rövidzárlatát jelenti.
Ennek eredményeként – általában rohamokban – az impulzusok gyorsabban érik el a kamrákat, majd a kamrák gyorsabban húzódnak össze (a pulzusszám kb. 150-220 ütés percenként). A szívabláció különösen hasznos, ha ezek az aritmiák gyakran előfordulnak. A sikerességi arány magas (több mint 95 százalék).
AV csomóponti reentry tachycardia
Az AVNRT-ben az elektromos impulzusok az AV csomópontban keringenek (ennek itt két elvezetése van). Ez hirtelen szívdobogásérzést okoz, amely percektől órákig tarthat, ami szédüléshez és ájuláshoz vezethet. Az EPU-ban az orvos a két vezetési út közül a lassabbat keresi, és eltünteti azt.
Mit csinálsz szívabláció alatt?
A szívabláció egy minimálisan invazív eljárás. Ez azt jelenti, hogy a terápia csak a legkisebb bőr- és lágyszöveti sérüléseket okozza. Mint minden műtétnél, itt is el kell végezni néhány szokásos vizsgálatot, például EKG-t és vérmintát. Ezen kívül a kezelőorvos részletes személyes konzultációja és magyarázata.
A tényleges abláció előtt elektrofiziológiai vizsgálatot (EPU) végeznek. Ez segít a szakembernek pontosan meghatározni a szívritmuszavart és a kiindulási pontot.
Helyi érzéstelenítés után az orvos általában egy vénát szúr ki az ágyékban, és egy úgynevezett „zárat” helyez el oda. A szelephez hasonlóan ez megakadályozza a vér kijutását az érből, ugyanakkor lehetővé teszi a katéter vagy más műszerek véráramba való bejutását.
A katéterek helyének meghatározásához röntgensugarakat és a katéterek elektromos jeleinek értékelését használják. Mostantól a szívritmuszavart kiváltó elektromos jelek a szív különböző pontjain regisztrálhatók. Bizonyos körülmények között az orvos elektromos impulzusokat is alkalmazhat, például a rohamszerű szívritmuszavar eredetének nyomon követésére.
A szív ablációjához az orvos ablációs katétert helyez be, hogy eltüntesse a zavaró jelek vagy hibás vezetékek eredetét. A rádiófrekvenciás abláció egyfajta nagyfrekvenciás áramot használ.
A siker nyomon követése érdekében kísérletet tesznek egy adott szívritmuszavar stimulálására. Ha nem történik zavar, az abláció megszakítható. A katétereket eltávolítják, és a vénás szúrás helyét nyomókötéssel lezárják.
A szív ablációját követően a szívműködést továbbra is EKG, vérnyomásmérés és ultrahang vizsgálat dokumentálja. Körülbelül egy-két nap múlva a beteg elhagyhatja a kórházat.
Milyen kockázatokkal jár a szívabláció?
Bármely eljárás általános kockázatain túlmenően, mint például a vérzés és a fertőzés, a szívabláció során specifikus szövődmények léphetnek fel. Ezek azonban ritkák, mert a katéteres abláció alapvetően kíméletes eljárás.
- Pericardialis folyadékgyülem (perikardiális folyadékgyülem a szívburok tamponádjához) – ebben az esetben az izomszakadás vérzést okoz a szív és a szívburok közötti térbe
- A gerjesztési vezetési rendszer megsemmisülése – ezt ezután pacemakerrel kell kezelni
- Vérrögképződés (trombózis)
- A tüdővénák szűkülete/elzáródása
- A környező struktúrák és szervek sérülése
- Vérzés vagy posztoperatív vérzés a szúrás helyén
- Érelzáródás
Az abláció után egy-két héttel kerülni kell a nagy fizikai terhelést és a sportot, hogy megelőzzük a posztoperatív vérzést. Székletürítés közben nem szabad erősen nyomni. A műtét előtt szükséges aritmia kezelésére szolgáló gyógyszert általában további három hónapig szedik. Ezenkívül a véralvadást gátló terápia legalább nyolc-tizenkét hétig szükséges, mert különben vérrögök képződhetnek a hegesedő területeken.
A nyugalmi EKG-val, hosszú távú EKG-vel és ultrahangos vizsgálatokkal végzett intenzív monitorozás lehetővé teszi az orvos számára, hogy megbízhatóan felismerje a lehetséges szövődményeket és az abláció sikerességét. Ha az aritmiák kiújulnak, tanácsos lehet a szív további ablációja.
