A furuncle kezelése antibiotikumokkal
Használata antibiotikumok furuncle jelenlétében nem mindig szükséges. Ebben az összefüggésben a fertőzés mértéke és a furuncle pontos helye döntő szerepet játszik. Különösen a kis furunculák esetében, amelyeknek nincs kifejezett gyulladásos folyamata, antibiotikumok általában nem kell venni.
Ami a lokalizációt illeti, az adminisztráció különféle antibiotikumok nélkülözhetetlen, különösen az arcon belüli forralás esetén. Mivel azonban a forralás bakteriális fertőzés, az antibiotikumok elméletileg elősegíthetik a gyógyulási folyamat felgyorsítását és a lehetséges kockázatok minimalizálását, a pontos lokalizációtól függetlenül. Az arcon kívüli apró, nem feltűnő furunculák esetén a kezelést sok esetben antibiotikumokat tartalmazó kenőcs vagy krém rendszeres alkalmazásával lehet elvégezni.
A leggyakrabban kimutatható bakteriális kórokozó, amely furuncle kialakulásához vezet, a staphylococcus (például Staphylococcus aureus). Ezért a forrázás kezelésénél mindig az adott kórokozó ellen irányított antibiotikumokat kell választani. Az Staphylococcus aureus általában érzékenynek tekintik az ún béta-laktám antibiotikumok (például meticillin).
Ezek az antibiotikumok különbözőek penicillin származékok. Az esetek több mint 80 százalékában azonban a kauzális kórokozók ellenállnak penicillin furuncle jelenlétében bizonyítható. Ennek oka az a tény, hogy az idő múlásával, különösen baktériumok csoportjából staphylococcus képesek kifejleszteni egy enzimet, amely képes hasítani penicillin (penicillináz).
Emiatt elméletileg sikeres lehet a staphylococcusokhoz társult furunculák penicillintartalmú kenőcsökkel történő kezelése, de a legtöbb esetben az érintett betegeknél nem lehet bizonyítani a kezelés sikerességét. A kicsi, komplikáció nélküli furuncle-ben szenvedő betegeknek ezért általában a klindamicin hatóanyagot tartalmazó kenőcsöt írják fel. Kifejezett fertőzések, nagy források vagy kritikus lokalizáció esetén (például az arcon) a műtéti kezelést mindig ki kell egészíteni egy antibiotikum orális beadásával.
Ebben az összefüggésben úgynevezett penicillináz-rezisztens béta-laktám antibiotikumok mint például a Flucloxacillin különösen alkalmas. Ha az érintett beteg allergiás a penicillinre, akkor klindamicint is fel lehet írni. A forralás kezelésére azonban a klindamicin alkalmazása nem veszélytelen. Komoly mellékhatások lehetősége miatt a klindamicint továbbra is abszolút tartalék antibiotikumnak tekintik.
A klindamicin alkalmazásával kapcsolatban megfigyelt leggyakoribb mellékhatások a következők hányinger, hányás és a hasmenés. Az úgynevezett pseudomembranoos enterocolitis, egy gyulladásos bélbetegség, a lincosamid csoport antibiotikumainak (pl. Klindamicin) legféltettebb mellékhatása. Ez a betegség oka annak, hogy azonnal leállítsák a furunkulus klindamicinnel történő kezelését.
Továbbá, máj károsodás ezen antibiotikumok egyik leggyakoribb és legveszélyesebb mellékhatása. A forralástól szenvedő betegek kezelésére alkalmas egyéb antibiotikumok a makrolidok. E csoport lehetséges antibiotikumainak klasszikus példája a gyakran alkalmazott eritromicin. Szenvedő betegek kezelésében is kelések antibiotikumok a fluorokinolon (például Levofloxacin).
