Az élet során az emberek óhatatlanul számtalan eseményen és tapasztalaton mennek keresztül. A emlékezet e tapasztalatok egyike teszi az embert és formálja a későbbi életben. Így az emlékezés jelentősen részt vesz a fejleményekben és a változásokban - tudatosan vagy tudat alatt.
Mi az emlékezés?
A emlékezet sokféle tapasztalat alkotja az embert és formálja későbbi életében. Így az emlékezés jelentősen részt vesz a fejlesztésekben és a változásokban. A tévedésekből lehet tanulni. Memory design és az emlékezés közösen felelős ezért. A kifejezés a múltbeli események tárolására és visszakeresésére utal. Ezeket tapasztalatokra (epizódokra) és e tapasztalatokra (eseményekre) vonatkozó ismeretekre osztjuk. A visszahívás lehet aktív vagy passzív. Aktív emlékezés akkor következik be, amikor az ember tudatosan próbál emlékezni valamire, ami a múltban történt. Ennek okai változatosak lehetnek, de gyakran a múlttal kapcsolatos elbeszélésekhez vagy a történtek összefoglalásához kapcsolódnak. A passzív és spontán emlékezet viszont véletlenszerűen fordul elő. Ez akkor fordulhat elő, ha bizonyos kapcsolatok a agy asszociációk váltják ki, hasonló helyzetek ismét felmerülnek, vagy egy bizonyos érzés ismételten felmerül. Az emlékek alaposan szubjektívek és manipulálhatók. A tapasztalatok felmérésével és értékelésével együtt járnak. Bizonyos rögzítési pontok megmaradnak az emlékezetben, amelyek fontosnak tűnnek és érzelmeket váltanak ki. Katasztrófák, globális események és magánéleti események, amelyek érzelmileg érintenek vagy hosszú ideig aktívak maradnak, a hosszú távú memóriában tárolódnak. Ezenkívül az, hogy mit tárol egy személy, az aktuális lelkiállapotától és a agy kiválasztja és nem tartja fontosnak.
Funkció és feladat
Az emlékek nem statikusak, hanem változékonyak. Így mindenekelőtt fontos társadalmi funkciót töltenek be. A társadalmi együttélésben és a mindennapi életben nem mindig releváns, hogy mi is történt valójában: a múltról szóló beszélgetések és az emlékek kölcsönös hatása gyakran alakítja a társas interakciót, ezáltal a barátságokat és ismeretségeket. Sőt, az emlékezés jelentős szerepet játszik a felnövésben. Ha egy személy olyan hibákat követ el, amelyek megterhelik, vagy kellemetlen következményeket váltanak ki, emlékezni fog rájuk. Ez az emlék elkerülhetetlenül negatív érzést vált ki, és legjobb esetben megakadályozza, hogy ugyanazokat a hibákat ismét elkövetjék. Így a memória a tanulás folyamat. Az emlékezés, a tapasztalatok és az események az embert olyanná teszik, amilyen. A múlt határozza meg, hogy az ember milyen a jelenben, milyen tapasztalatokat szerzett és hogyan bánt velük. Sőt, az emlékezet teszi lehetővé a más emberekkel való interakciót. Ha a agy azonnal törölni kell a tapasztaltakat, az emberek nem tudnak emlékezni az emberekre. És ez nemcsak az emberekre vonatkozik, hanem mindenre, ami úgy tűnik, a mindennapi életben magától értetődőnek tekinthető: a helyek, kirándulások, saját lakás, események, találkozók emléke - egészen addig a helyre, ahol a hűtőszekrény található. Emlékek nélkül az emberek nem is tudnák emlékezni, mire szolgál a hűtőszekrény. Röviden, szinte egyetlen élőlény sem életképes emlékek nélkül. A memóriakapacitás terjedelme azonban élőlénytől élőlényig eltérő. Ennek ellenére senki sem fog emlékezni mindarra, amit tapasztalt, mert az agy korlátozott tárolókapacitással is rendelkezik. A fontos dolgokat az évek során elfelejtik, hogy helyet teremtsenek az új emlékeknek.
Betegségek és betegségek
Különböző tényezők befolyásolják az emlékezést. Gyakran ezért felelős az egyén aktuális érzelmi állapota az esemény vagy az események rögzítésekor. Az emlékeket multimédiás formában tároljuk. Ez azt jelenti, hogy képekként vagy filmként futnak az illető emlékezetében. De az illatok, az érzések és a színek is tárolódnak. A hosszú távú memória (epizodikus memória) tömöríti az információt. Hozzáféréshez az agynak újrafeldolgoznia kell az információt. Ebben az újrafeldolgozásban nagy szerepe van annak az időtartamnak, amely az esemény pillanata és az emlékezés között van. Időközben különböző tényezők torzítják az élmény relatív hitelességét. Ezenkívül előfordulhat, hogy különböző események adaptálódnak (asszimilálódnak), amelyeket másként éltek meg, de hasonló érzéseket váltottak ki. A hasonló felfogás oda vezet, hogy a későbbiekben már nem érzékelhetők egymástól külön-külön. A memória károsodását például az váltja ki alkohol vagy drogfogyasztás. Hasonlóképpen, a közben létrehozott emlékek is hipnózis nem megbízhatóak. Ugyanez vonatkozik a csecsemőkortól kezdődő emlékekre is, mivel az észlelés hároméves koráig más.
Egy emlék akkor különösen kritikus, ha erős érzelmekkel társul. Az évek során az érzelmek felhalmozódhatnak és megváltozhatnak. Ez nemcsak az esemény idején vezet egy esetleg már torz felvételhez, de a jövőben még zavartabb memóriához vezet. A különféle betegségek azonban befolyásolhatják a memóriát is. Például hiánytünetek és feszültség a memória elvesztésének gyakori oka. Az olyan betegségek mellett, mint pl demencia, amelyek elsősorban a memóriát, a koponya-agyi trauma vagy agyvérzés is oka lehet az elévüléseknek, ill amnézia. Ez vonatkozik szinte minden olyan betegségre, amely az agyat érinti. Még agyhártyagyulladás okozhat memória elvesztését. Abban az esetben amnézia, az orvosok különbséget tesznek különböző súlyossági fokok között. Gyakran a memória elvesztését csak rövid életű, de néha helyrehozhatatlan. Ebben az esetben az emlékeket nem lehet helyreállítani.
