A fibrociták a kötőszöveti. Rendszerint nyugalmi állapotban vannak, és szabálytalan vetületeik vannak, amelyek kapcsolódnak más fibrociták vetületeihez kötőszöveti háromdimenziós erő. Szükség esetén, például mechanikai sérülés után, a fibrociták „felébredhetnek” nyugalmi állapotukból, és visszatérhetnek fibroblasztokká azáltal, hogy osztódnak az extracelluláris mátrix komponenseinek szintetizálásához az intercelluláris térben.
Mi az a fibrocita?
A fibrociták a kötőszöveti és így az extracelluláris mátrix része. Fő jellemzőjük a szabálytalan vetületek, amelyek összekapcsolódhatnak más fibrociták vetületeivel úgynevezett feszes és rés csatlakozások formájában, így a kötőszövet háromdimenziós erő szerkezet. A szűk kereszteződéseket keskeny membránszalagok jellemzik fehérjék amelyek kölcsönösen körülveszik a sejteket, és nagyon szoros kapcsolatot hoznak létre a szomszédos sejtek membránjai között, amely diffúziós gátként is működik. Ezzel szemben a rés kereszteződésekben nincs közvetlen membrán érintkezés két sejt között. A membránokat körülbelül 2–4 nanométer távolságban tartják, de ezeket a fehérjék, amelyek szintén lehetővé tesznek bizonyos anyagcserét, beleértve a hírvivő anyagokat is. Ellentétben a fibroblasztokkal, amelyekből származnak, a fibrociták biológiailag szinte inaktívak. Ez azt jelenti, hogy nem tudják szintetizálni a rugalmas szálakat vagy a kötőszövet egyéb összetevőit. A test saját javító mechanizmusait igénylő sérülések esetén a fibrociták „életre kelthetők”, kettéválva kettő fibroblaszt keletkezhet. A fibroblasztok képesek a hegszövet szükséges komponenseinek előállítására.
Anatómia és felépítés
A fibrociták a kötőszövet mozdulatlan vagy álló sejtjei, hosszúkás ovális maggal és a citoplazma szabálytalan vetületeivel. Körülbelül 50 µm méretűek. A sejtek fibroblasztokból származnak, amelyek a kötőszövet fő alkotóelemei, és a fibrocitákkal ellentétben biológiai aktivitást mutatnak. Folyamatosan állítják elő és szintetizálják az extracelluláris mátrix komponenseit, főleg rugalmas szálakat. A fibrociták magja sűrűn csomagolt kromatin, azaz sűrűn csomagolva kromoszómák. Nagyszámú mitokondrium, a sejt erőművei beépülnek a citoplazmába. Ezenkívül a citoplazma átlag feletti mennyiségű durva endoplazmatikus retikulumot és sok Golgi-struktúrát tartalmaz. A durva endoplazmatikus retikulum egy dinamikusan változó membrán-, cső- és üreghálózatból áll, amely számos anyagcsere-folyamat szempontjából fontos, beleértve a fehérjeszintézissel kapcsolatosakat is. Egy sejt Golgi-készüléke egy membránnal körülvett organella, amely elsősorban a szekrécióképződésben játszik szerepet.
Funkció és feladatok
A fibrociták egyik legfontosabb feladata egy bizonyos struktúra biztosítása erő kötőszövet kölcsönös összekapcsolásával egy háromdimenziós hálózatban. Ezenkívül az a szerepük, hogy szintetizálják a prekurzorokat kollagén, valamint a glikozaminoglikánok és proteoglikánok. A glikozaminoglikánok az extracelluláris mátrix fontos elemei. Poliszacharid egységek lineáris ismétléséből állnak és tárolásra szolgálnak víz szövetekben és biológiai kenőanyagként. A proteoglikánok nagyok molekulák 40-60 glikozaminoglikánból és néhányból áll fehérjék an keresztül csatlakozik oxigén-glikozidos kötés. A proteoglikánok magasak víz-kötő képesség és az alapanyagát is képezik inak, porcogó és csúszó felületek be ízületek. A kenőanyagok fő anyagát is a ízületek és az extracelluláris mátrix fontos alkotóelemei is. Ezenkívül egyfajta tartalék funkciót is ellátnak. Olyan sérülés esetén, amely a test javítórendszerének aktiválását igényli, a fibrociták osztódással újra aktiválhatók, így két-két fibroblaszt keletkezhet, amelyek lefedhetik a fibroblaszt tevékenységeinek teljes skáláját. Ban ben sebgyógyulás, a fibroblasztokká alakított fibroblasztok és a „normál” fibroblasztok főleg a granulációs és differenciálódási fázisokban jelennek meg. A fibroblasztok feladata, hogy a sebet ideiglenesen pótló szövetekkel látják el a granulációs fázis alatt, és ellátják az extracelluláris mátrix építőköveivel. . A következő differenciálódási fázisban a fibrociták és a fibroblasztok feladata, hogy a sebet kollagén rostokat és a megfelelő hegszövetet szintetizálni. A folyamatot makrofágok segítik, amelyek lebontják a nekrotikus szöveteket és vér vérrögök és biztosítja a aminosavak és más ily módon felszabaduló alapanyagok új szövetek képződéséhez.
Betegségek
A fibrocitákkal kapcsolatos betegségeket és rendellenességeket okozhatja bizonyos mikroelemek hiánya, mögöttes betegségek vagy egy vagy több genetikai hiba. Például a skorbut, a beriberi és a pellagra tipikus betegség, amelyet bizonyos alapvető hiányosságok okoznak vitaminok. A fibrocitákat és a fibroblasztokat zavarja a kötőszöveti komponensek, például kollagének és mások előállítására irányuló szintézisük hiánya, így a kötőszövet elveszíti erejét, vérzik, fogvesztés és egyéb károsodás léphet fel. Azonban a kollagén okozhatja a súlytalanság, az immobilizáció és a hosszan tartó kezelés nemkívánatos mellékhatása is kortizon. Ellentétes klinikai kép áll fenn fibrózis vagy szklerózis esetén. A fibrózis általában a fibrociták és fibroblasztok intersticiális kötőszövetének abnormális megnövekedett termelésében nyilvánul meg, ami az érintett szervek funkciójának fokozatos elvesztését eredményezi. A fibrózist ismétlődő mechanikai okok okozhatják feszültség vagy endogén tényezők által, például keringési rendellenességek vagy krónikus gyulladás. A fibrózis miatti szervműködés elvesztésének jól ismert példái a következők tüdő-fibrózis és a máj cirrózis. A szklerózist tünetileg a fokozott kollagéntermelés is okozza, amely az érintett szövetekben, például a szívben megkeményedik érelmeszesedés. A fibrociták és a fibroblasztok kórosan megnövekedett aktivitásával társulnak a kötőszövet jóindulatú daganatai, a fibromák és a lipómák, valamint a rosszindulatú daganatok, például a fibrosarcomák vagy a liposarcomák.