Coprolalia: Leírás
A coprolalia szó a görög kopros „trágya, ürülék” és a lalia „beszéd” szóból származik. A szenvedők kényszeresen kiabálnak obszcén, vulgáris, trágár, sértő, sértő, sőt néha gyűlöletkeltő szavakat. Egyes esetekben szexuális árnyalatú kifejezéseket is dobnak a koproláliás betegek. A rövid, hirtelen szitokszavak a normál beszéd során, általában két mondat között, szövegkörnyezet nélkül szóba kerülnek. Ez tehát egyfajta közbeszólásként értendő. A hangmagasság és a hangszín is általában változik.
Néha van vágy a trágár beszédre, különösen bizonyos emberek jelenlétében. Nem ritkán családtagok, például az anya.
Az orvosok a koproláliát a neuropszichiátriai tünetek közé sorolják – az agy és a psziché egyaránt szerepet játszik. A székletnyelv használata nem irányítható tudatosan, hanem kényszeresen működik. Az érintettek belső késztetést éreznek a rendszeres szavak „kigyújtására”. Ez a tehetetlenség érzésével jár együtt. A koprolalia előfordulásának időpontját az akarat sem befolyásolhatja. A koprolalia ezért nem tudatos reakció más emberekre.
A Coprolalia szintén nem a modern idők jelensége, hanem George Gilles de la Tourette francia neurológus már 1825-ben leírta. Az általa leírt kilenc beteg közül öt használt ilyen székletbeszédet.
Coprolalia is kizárólag az agyban fordulhat elő. Az obszcén gondolatok, fantáziák jellemzőek, de nem szavakként hangzanak el, csak átvillannak az elmén.
Egy másik változatban, a kopropraxiában a betegek akaratlan és nem megfelelő, obszcén gesztusokat mutatnak, például a „büdös ujjat” mutatják, vagy úgy tesznek, mintha maszturbálnának. Ez a betegek számára is rendkívül lehangoló, és nem kevésbé a körülöttük élők számára.
A koprográfiában a szenvedők obszcén képeket vagy szavakat rajzolnak, festenek vagy írnak.
Coprolalia – társadalmi problémák
A koprolalia rendkívül kellemetlen és kínos a tikos betegek számára, és társadalmilag marginalizálja őket. Ezért sokan megpróbálják abbahagyni a trágárkodást, és csak az első betűt nyomják ki. De a tikk csak korlátozott mértékben elfojthatók, és végül megtalálják a kiutat.
A koprolalia általában serdülőkorban fordul elő először, ami az iskolában vagy a barátokkal való társadalmi elszigeteltséghez vezethet. Főleg serdülő fiúknál az ilyen verbális kitörések gyakran okot adnak arra, hogy a durva hasonmást jól megverjék. És az iskolai tanárok is szankcionálják a rossz szájú viselkedést – különösen, ha magukat tekintik a verbális támadás célpontjának. Bizonyos esetekben ez az iskolából való kizáráshoz vezethet.
Ez általában nagyon megterheli a tikk által érintetteket, mert a vulgáris nyelvhasználat társadalmilag semmiképpen sem elfogadható, és a másik személy sértésének, bántalmazásának és megsértésének minősül. A verbális tickkel küzdő embereket elutasítják, és gyorsan társadalmilag marginalizálódnak. Senki nem akar velük foglalkozni, nemhogy nyilvánosan látni őket. Még maguk a szülők is megdöbbennek gyermekeik sajátos viselkedésén. A tünetek annyira kifejezettek lehetnek, hogy a gyerekeket bizarrnak, zavarónak és ijesztőnek fogják fel.
Coprolalia: Okok és lehetséges rendellenességek
Ismeretes azonban, hogy a trágár kifejezések felkiáltása és a káromkodás más neurológiai betegségekben is megtalálható. Ilyenek például a demencia (különösen a frontotemporális demencia), az agyvelőgyulladás, az agydaganatok, az afázia vagy a súlyos traumás agysérülés. A megnövekedett szexuális aktivitás különböző agykárosodásokból ismert, például a jobb frontális agyban, a limbikus rendszerben vagy a halántéklebenyben. Az olyan gyógyszerek, mint a dopamin agonisták, néha hiperszexuális viselkedést váltanak ki – Parkinson-kórban használják őket.
A kutatók egy hipotézist állítottak fel, amely megmagyarázhatja a koprolália jelenségét. Eszerint az agyban a nyelvnek két külön rendszere van: az egyik a mondatokká formált tartalomban gazdag beszédre, amely a jobb kéregben helyezkedik el. A másodikról azt gondolják, hogy az érzelmi hangokért felelős, és a limbikus rendszerben található. A Tourette-betegek motoros és verbális tikusai a limbikus rendszerből származnak.
A koprolália vagy a motoros tic azonban nem az egyetlen diagnosztikai kritériuma a Tourette-szindrómának. Leggyakrabban ezeknek a betegeknek más állapota van, például ADHD-szindróma.
Coprolalia: Mikor kell orvoshoz fordulni?
Coprolalia: Mit csinál az orvos?
Ha a koprolália kifejezett és megzavarja a társadalmi életet, akkor gyógyszeres kezeléssel is kezelhető.
Gyógyszer
Számos gyógyszer használható a motoros és vokális tikek kezelésére. Akkor kell használni, ha a tikk különösen aggasztóak a szenvedők és a családok számára. Az anyagok neuroleptikumok, és a legtágabb értelemben a központi idegrendszerre hatnak. Németországban elsősorban a tiaprid hatóanyagot használják. Azonban a riszperidon, a pimozid és a haloperidol is hatásosak – utóbbi jól működik, de jelentős mellékhatásai vannak. A tünetek kezeléséhez szükséges adag egyénenként nagymértékben változik, és az igényekhez kell igazítani. A Tourette-szindrómára a mai napig nem létezik olyan terápia, amely teljes gyógyuláshoz vezetne.
Ha más neurológiai betegségek okozzák a koproláliát, mint például a demencia vagy az agykárosodás, akkor az alapbetegséget – lehetőség szerint – kezelni kell.
Egyéb terápiás lehetőségek
Coprolalia: Amit te magad is megtehetsz
A legfontosabb a család, a környék, az iskola, a baráti kör és a munkahely tájékoztatása és oktatása. Mert: A ticben szenvedő emberek nem veszélyesek, rosszindulatúak, durvák, rosszul viselkednek és szellemileg sem alsóbbrendűek. Coprolalia csak egy azok közül.
Mivel a tikk gyakrabban fordulnak elő stressz alatt, az érintett személyeknek a lehető legkevesebb stresszel kell megszervezniük életüket. Hasznos lehet egy relaxációs technika elsajátítása is. Mindenekelőtt döntő fontosságú, hogy a rendellenesség ne vezessen társadalmi visszahúzódáshoz. Ehhez fontos a humor, az egészséges önértékelés és a rendellenesség elfogadása. A pszichoterápia segíthet a koprolaliában szenvedőknek ezek megerősítésében.
