Rövid áttekintés
- Tünetek: A végtagok kilökődése, nagy mozgása a testhez közeli részektől, mint a felkar és a comb. Önkéntesen nem irányítható, külső ingerekkel vagy izgalommal fokozható, alvás vagy altatás közbeni expozíció, arcfintorítás.
- Okok: A diencephalon egyes területeinek károsodása sérülések, térfoglaló elváltozások, gyulladások, fertőzések következtében (például AIDS esetén toxoplazmózis).
- Diagnózis: A jellemző mozgáskép alapján neurológiai vizsgálat, képalkotó eljárások (CT, MRI), liquor vizsgálata (lumbal punkció), esetleg elektroencephalográfia (EEG)
- Kezelés: ballisztikus rohamok visszaszorítására szolgáló gyógyszerek, neuroleptikumok, görcsoldók, Parkinson-gyógyszerek, szükség esetén műtét
- Lefolyás és prognózis: Néha spontán regresszió két hónapon belül, gyakrabban tartós tünetek.
- Megelőzés: Különleges megelőzési intézkedés nem ismert.
Mi az a ballizmus?
A ballismus szó görög eredetű, jelentése „dobni” vagy „dobni”.
A ballizmus az úgynevezett hiperkinetikus mozgászavarok közé tartozik. A hiperkinetikus jelentése: „túlzott energiával”.
A ballizmus gyakran egyoldalúan fordul elő. Ebben az esetben hemiballizmusról beszélünk. Hasonló túlzott mozgások előfordulnak choreában vagy athetosisban is. Egyes esetekben a ballizmust a korea egy formájaként is értelmezik. Ez az arc, valamint a karok és lábak törzstől távol eső részei gyors és ellenőrizhetetlen mozgására utal.
Melyek a ballismus tipikus tünetei?
A ballismus tipikus tünetei az érintett személy megcsúszása, hirtelen mozgása. Ezek néha bilaterálisan, de gyakrabban hemifaciálisan fordulnak elő. Ezek nagy, lendületes, kiterjedt mozgások. A szenvedő nem tudja irányítani őket. Az orvosok ezt a mozgásmintát ballisztikus mozgásoknak is nevezik.
Ez a mozgászavar különösen hangsúlyos a karok és lábak törzsközeli szakaszain, azaz a felkarokon és a combokon. A ballisztikus támadások során, amelyek általában epizódokban jelentkeznek, nagy a sérülésveszély az érintett személy számára, mivel a mozgások kontrollálatlanok.
