Metformin: hatások, alkalmazási területek, mellékhatások

Hogyan működik a metformin

A metformin egy vércukorszint-csökkentő gyógyszer. Pontos hatása, valamint a metformin mellékhatásai a gyógyszer szervezetben kifejtett különféle hatásainak következményei:

Szénhidrátban gazdag étkezés után a hasnyálmirigy inzulin hormont választ ki, hogy a vércukorszintet a normál tartományon belül tartsa. A táplálékban lévő cukrok a bélben emésztődnek fel, és glükóz alapegység formájában szívódnak fel a vérbe.

A vérben keringő glükóz a kiválasztott inzulinon keresztül jut el a célsejtekhez, ahol az energiatermeléshez áll rendelkezésre. A máj és az izmok is tárolhatják a felesleges glükózt, és szükség szerint visszaengedhetik a vérbe. Ezenkívül a máj glükózt is képezhet más tápanyagokból, például zsírokból és aminosavakból (fehérjék építőkövei).

A metformin további hatásai: Késlelteti a glükózfelvételt a bélben, így a vércukorszint kevésbé emelkedik étkezés után (posztprandiális vércukorszint), valamint növeli az inzulinérzékenységet (azaz a metformin biztosítja, hogy a célsejtek erősebben reagáljanak az inzulinra, ami javítja a glükózfelvételt a sejtekbe).

A metformin a zsíranyagcserére is jótékony hatással van, ezért a túlsúlyos betegeknél előnyben részesítik.

Felszívódás és lebomlás

Szájon át történő alkalmazás után (tabletta vagy ivóoldat formájában) a hatóanyag körülbelül fele-kétharmada felszívódik a vérbe. A metformin nem metabolizálódik a szervezetben. Körülbelül 6.5 órával a bevétel után a hatóanyag fele a vesén keresztül ürül ki.

Rendszeres szedéssel egy-két nap után egyenletesen magas hatóanyagszint jelentkezik a szervezetben.

Mikor kell alkalmazni a metformint?

A jóváhagyott javallaton kívül (azaz „off-label”) a hatóanyagot prediabétesz és bizonyos esetekben terhességi cukorbetegség esetén is alkalmazzák.

Általában a metformint hosszabb ideig szedik, hogy pozitívan befolyásolják az anyagcsere-helyzetet.

Metformin és gyermekvállalás policisztás petefészek szindrómában

A policisztás petefészek szindróma (PCO) a nők hormonális rendellenessége, amely többek között meddőséghez is vezethet. Egyes tanulmányok és egyéni terápiás vizsgálatok kimutatták, hogy a metformin segíthet.

A metformin javíthatja az inzulinrezisztenciát és a PCO-ban gyakran előforduló abnormálisan megnövekedett tesztoszterontermelést, lehetővé téve a betegek teherbe esését.

A metformin terhesség utáni alkalmazása egyénenként nagymértékben változik, és eseti alapon a kezelőorvos dönti el.

Hogyan kell alkalmazni a metformint

Általában 500-850 milligramm metformint naponta kétszer-háromszor étkezés közben vagy étkezés után kell bevenni. 10-15 nap elteltével a kezelőorvos felméri a kezelés hatását a vércukorszintre, és szükség esetén növeli az adagot. A metformin adagja legfeljebb napi háromszor 1000 milligrammra emelhető – ami 3000 milligrammos napi adagnak felel meg.

Nem megfelelő vércukorszint csökkenés, nagyon magas vércukorszint a terápia kezdetén vagy egyidejű betegségek (pl. szív- és érrendszeri vagy vesebetegségek) esetén a metformint más hatóanyagokkal kombinálják:

Németországban, Ausztriában és Svájcban a metformin kombinációs készítményei kaphatók a következő egyéb vércukorszint-csökkentő szerekkel: pioglitazon, különböző gliptinek (a DPP4 enzim gátlói) és gliflozinok (a vesében lévő specifikus nátrium-glükóz transzporter gátlói) ).

Inzulinnal való kombináció is megfontolható.

A metformin mellékhatásai általában a terápia kezdetén jelentkeznek, és néhány nap vagy hét után jelentősen javulnak.

Nagyon gyakran (több mint tizedik betegnél) jelentkeznek az emésztőrendszer tünetei, például hányinger, hányás, hasmenés és hasi fájdalom. Ezek a mellékhatások javulhatnak, ha a metformint étkezés közben veszik be. Az emésztőrendszer ekkor kevésbé lesz irritált.

Gyakran (tízből XNUMX-XNUMX betegből egynél) ízelváltozások lépnek fel (különösen a fémes íz). Ezeknek nincs klinikai értéke, de nagyon zavaróak lehetnek.

Nagyon ritkán (tízezer betegből kevesebb mint egynél) a tejsavas acidózis mellékhatásaként alakul ki. Ez magában foglalja a szervezet tejsav általi elsavasodását, amelyet főként vesebetegségben szenvedő betegeknél figyeltek meg. A metformin tejsavas acidózis jelei közé tartozik az izomfájdalom, rossz közérzet, hasi fájdalom, nehéz légzés és alacsony testhőmérséklet.

Mit kell figyelembe venni a metformin szedése során?

Ellenjavallatok

A metformin szedése ellenjavallt:

  • a hatóanyaggal szembeni túlérzékenység
  • @ tejsavas acidózis
  • súlyos máj- és vesekárosodás

Két nappal a műtét előtt és két nappal azután, valamint az intravénás kontrasztanyag beadásával járó röntgenvizsgálatok esetén a metformin alkalmazását szüneteltetni kell.

Gyógyszerkölcsönhatások

Nem javasolt a metformin egyidejű alkalmazása a következő gyógyszerekkel:

  • A vércukorszintet befolyásoló gyógyszerek, például glükokortikoidok („kortizon”) és keringést serkentő szerek (szimpatomimetikumok)
  • @ bizonyos vizelethajtó gyógyszerek (különösen a kacsdiuretikumok)

A szakértők azt is javasolják, hogy a metformin-kezelés során kerüljék az alkoholt.

Korhatár

A metformin XNUMX év feletti gyermekek és serdülők számára engedélyezett, szükség esetén inzulinnal kombinálva.

Terhesség és szoptatás

A metformin szedése alatt a szoptatás korlátozás nélkül megengedett.

Hogyan szerezzünk gyógyszert metforminnal

Németországban, Ausztriában és Svájcban a metformint tartalmazó készítmények csak receptre kaphatók, bármilyen dózisban, és csak gyógyszertárakban lehet beszerezni.

Mióta ismert a metformin?

A biguanidok osztályát, amelyhez a metformin tartozik, kémiailag a loncban (Galega officinalis) található természetes anyag mintájára alakították ki, amelyet régóta használnak a népi gyógyászatban.

1929-ben fedezték fel először, hogy a metformin hatékonyan csökkentheti a vércukorszintet. Miután azonban nagyjából egy időben sikerült kivonni az inzulint, amellyel még hatékonyabban lehet befolyásolni a vércukorszintet, a metformint nem vizsgálták tovább.