Tünetek
A kár helyétől és okától függően idegi fájdalom különböző formákat ölthet. Ha például motoros ideg károsodik, akkor a idegi fájdalom, amelyet az érintett ideg funkcionális kudarca okoz. Neuropátiás fájdalom, különbséget tesznek a neuralgiform és az causalgiform fájdalom között.
Neuralgiform fájdalom rövid, erőszakos, lövöldözős jellegű, amely egyfajta roham esetén előfordulhat. Okozati algiform fájdalom tartós unalmasként nyilvánul meg égő vagy bizsergő érzés. Különösen ilyen típusú fájdalmak esetén fordulhat elő krónizálás.
A kiváltott fájdalom egy másik tünet. Itt a fájdalmat olyan ingerek is kiválthatják, amelyek normális körülmények között nem okoznak fájdalmat (úgynevezett allodynia). Még a bőrön viselt ruházat is kellemetlen érzés.
A hő, a hideg vagy a nyomás érzése szintén fokozható, így ezeket az ingereket fájdalmasnak is érzékelik (ezt hiperalgéziának hívják). A deaferentációs fájdalom gyakran kezdeti zsibbadással jár, amely az idő múlásával a fent leírt neuropátiás fájdalomtünetekké válik. Abban az esetben fantom fájdalom, a fájdalomérzet általában azon a helyen jelentkezik, ahol korábban az amputált végtag található.
A fellépő fájdalom különböző módon nyilvánulhat meg. A égő olyan érzés lehetséges, amely időről időre nem fordul elő folyamatosan. Olyan érzések is lehetségesek, mint a hő, a hideg vagy a bizsergés.
Néha a idegi fájdalom viszketésnek vagy véraláfutásnak is érezhető. A fellépő érzéseket fokozhatják olyan külső hatások is, mint a stressz, az időjárás és a hőmérséklet változása vagy a félelem. A központi idegfájdalom különböző módon is megnyilvánulhat.
Ha a kár helye a talamusz, agy szár vagy gerincvelő, gyakran van égő és kényelmetlenség kíséri, különösen a karokban és a lábakban. Ugyanakkor fúrás vagy szakadás is előfordulhat. Ezen túlmenően, ahol az idegfájdalom nyilvánul meg, a szimpatikus túlműködése idegrendszer gyakran megfigyelhető.
Ez túlzott izzadáshoz és bőrpírhoz vezethet. A fájdalom gyakran nagy területen jelentkezik, felületesen és mélységében egyaránt érezhető. Egy másik tünet a kiváltott fájdalom.
Itt a fájdalmat olyan ingerek is kiválthatják, amelyek normális körülmények között nem okoznának fájdalmat (úgynevezett allodynia). Még a bőrön viselt ruhát is kellemetlenül érzékelik. A hő, a hideg vagy a nyomás érzése szintén fokozható, így ezeket az ingereket fájdalmasnak is érzékelik (ezt hiperalgéziának hívják).
A deaferentációs fájdalom gyakran kezdeti zsibbadással jár, amely az idő múlásával a fent leírt neuropátiás fájdalomtünetekké válik. Abban az esetben fantom fájdalom, a fájdalomérzet általában azon a helyen jelentkezik, ahol korábban az amputált végtag található. A fellépő fájdalom különböző módon nyilvánulhat meg.
Olyan égő érzés lehetséges, amely időnként nem fordul elő folyamatosan. Olyan érzések is lehetségesek, mint a hő, a hideg vagy a bizsergés. Néha az idegfájdalmat viszketésnek vagy zúzódásnak is érzik. A fellépő érzéseket fokozhatják olyan külső hatások is, mint a stressz, az időjárás és a hőmérséklet változása vagy a félelem.
A központi idegfájdalom különböző módon is megnyilvánulhat. Ha a kár helye a talamusz, agy szár vagy gerincvelő, gyakran ég és kellemetlenséggel jár, különösen a karokban és a lábakban. Ugyanakkor fúrás vagy szakadás is előfordulhat.
Ezen túlmenően, ahol az idegfájdalom megnyilvánul, a szimpatikus túlműködése idegrendszer gyakran megfigyelhető. Ez túlzott izzadáshoz és bőrpírhoz vezethet. A fájdalom gyakran nagy területen jelentkezik, felületesen és mélységében egyaránt érezhető.
Az idegfájdalmak kezelése általában annak okától függ, amennyiben ismert. Ha a fájdalmat fertőzés okozza, antibiotikumok vagy a vírusellenes szerek az első választás, a kórokozótól függően. Ha egy vitaminhiány az idegfájdalom oka, még a kiegészítés is enyhítheti a tüneteket.
Okozta idegfájdalom esetén cukorbetegség, a vér a cukorszint már az idegi fájdalom csökkenését okozhatja. Ha az idegfájdalmat mérgezés (mérgezés) okozza, még a káros anyag elhagyása is gyakran a tünetek javulásához vezet. Ha az ok mechanikai eredetű, pl. Keringési rendellenesség, amelyet nyomás okoz a sérülés következtében, vagy - például a porckorongsérv esetén - a gerinccsatorna, ezt általában műtéti úton kezelik.
Ez általában gyors megkönnyebbülést hoz, bár a műtét egyedi kockázatait figyelembe kell venni. A műtéti intézkedések javíthatják más idegfájdalmak tüneteit is, amelyek oka az ingerek zavart feldolgozásában és továbbadásában rejlik idegrendszer. Ide tartoznak a szimpatikus idegrendszer, például a talamusz vagy közvetlenül a fájdalomutakban, ha az idegfájdalom tényleges helyét nem lehet egyértelműen meghatározni.
Ha az idegfájdalom oka nem ismert, a tüneti terápia enyhülést nyújthat. Ez mindenekelőtt magában foglalja a gyógyszeres kezelést, de a fájdalomcsillapítás (fájdalomcsillapítás) alternatív gyógyítási módszereit is, mint pl akupunktúra or pszichoterápia. Itt a betegeket speciális képzés útján megtanítják arra, hogyan kell kezelni a fájdalom saját észlelését, és például hogyan lehet ezt célzott figyelemeltereléssel nagy mértékben visszaszorítani.
Ezt a módszert főleg olyan tartós idegfájdalmak esetén alkalmazzák, mint pl fantom fájdalom. A gyógyszeres terápiában számos lehetséges anyag létezik. Morfiumok, amelyek egyébként a leghatékonyabbak fájdalomcsillapítók, azonban kevésbé választanak idegfájdalomra.
Mivel központi fájdalom vagy rohamszerű idegfájdalom, mint pl sclerosis multiplex közvetlenül befolyásolja a központi idegrendszer struktúráit, az ilyen struktúrákra ható gyógyszereket részesítik előnyben. Ide tartoznak a görcsrohamok a görcsrohamhoz, az idegfájdalom lökése és az antidepresszánsok az állandó fájdalom esetén. A görcsoldók görcsoldó szerek és mindenekelőtt az epilepsziák kezelésére szolgáló gyógyszerek, de fájdalomterápia.
A hatóanyagok szabályozzák az impulzusok továbbítását és továbbítását azáltal, hogy kötődnek az epilepsziában és az idegfájdalomban egyaránt túlzottan izgatott struktúrákhoz. Ezek tartalmazzák gabapentin és a karbamazepin. Az antidepresszánsokat elsősorban a depresszió, de hatásmechanizmusuktól függően fájdalomcsillapító hatásuk is van.
A fájdalmat vezető jelzőanyagok gátlásával vagy a fájdalomcsillapító hírvivők lebontásának megakadályozásával a fájdalomimpulzusok továbbadása megszakad. Az ebben az összefüggésben általánosan használt szerek: amitriptilin, klomipramin, imipramin és a doxepin. Az idegfájdalmak kezelésének másik lehetősége az elektromos stimuláció, az úgynevezett transzkután elektromos idegstimuláció (TENS), amelyet fantomfájdalmak esetén alkalmaznak és olyan mélyen agy a központi fájdalom stimulálása, többek között. Itt elektródákat használnak fényimpulzusok generálására áramimpulzusok formájában, és továbbítják azokat az idegrostokra. Ez elnyomja a fájdalom terjedését és ezáltal a fájdalom érzékelését is.
