Tünetek és következmények | Atelectasis

Tünetek és következmények

Attól függően, hogy egy atelektázis fejlődik és mekkora az érintett része a tüdő vagyis az atelektázis kialakulása és újbóli megjelenése észrevétlen maradhat, vagy összefüggésbe hozható fájdalom, köhög és súlyos lélegző nehézségek. Különösen egy ún légmell gyakran fájdalmas. Mivel oxigénhiány van az érintett területeken, a vér az áramlást reaktív módon csökkentik a hajók (Euler-Liljestrand mechanizmus).

Ennek célja annak biztosítása, hogy a vér a tüdőn átáramló utólag valóban oxigénben gazdag. Ez a szűkület (érszűkület) azonban növeli azt az ellenállást is, amely ellen a jobboldal szív pumpálnia kell, ami további problémákhoz vezethet, különösen kifejezett esetekben atelektázis vagy már létező szív kudarc. Továbbá a tüdő szegényes részek vér ellátás érzékenyebb a fertőzésekre és gyulladásokra, pl tüdőgyulladás, és a vízlerakódások (ödéma) valószínűbbek. Ha a tüdőben lévő vér egészében már nincs elegendő oxigén, ez ún elkékülés kék színével a körmök, az ajkak és nyelv. A feszültség klinikai képe légmell, amelyben a levegő felhalmozódása a tüdő szelepmechanizmuson keresztül minden lélegzetvételkor növekszik, életveszélyes.

Diagnózis

Az orvosi vizsgálat során egy atelektázis a kopogó hang csillapításával jelentkezik, hallgatás (auscultation) közben gyengébb lélegző a hang észrevehető. An segítségével Röntgen, CT vagy ultrahang vizsgálat során az atelectasist mindenekelőtt az érintett terület térfogatának csökkenése és az ezzel járó sűrűségnövekedés jellemzi. Nagyobb atelektázis esetén a környező struktúrák elmozdulhatnak felé.

Nemrég a A tüdő MRI-je héliummal kiegészítve újabb diagnosztikai eljárásként. Atelectasis látható a Röntgen kép egységes árnyékként, amelyek a tüdőlebeny határai felé orientálódnak. A radiológiai eredmények azt mutatják, hogy az atelectasis levegőtlen területei miatt a tüdő térfogata csökken. Az atelectasis mértékétől függően van egy magassága is diafragma valamint a tüdő és a légcső elmozdulása az érintett oldalra.

Terápia

A kis atelektázok általában önmagukban vagy átrendeződések segítségével eltűnnek és légzési gyakorlatok; a beavatkozás különösen szükséges nagyobb eseményeknél. Kompressziós atelektázis esetén a szűkítő elem (levegő, vér, genny, vizet), majd egy ürítőcső (vízelvezetés) segítségével eltávolítjuk. Szellőzés túlnyomással is elképzelhető annak érdekében, hogy az összenyomott tüdőszakaszok ismét kibontakozhassanak. Tünetileg oxigént lehet adni a belélegzett levegőhöz. Mindenekelőtt azonban az atelektázissal mindig fontos tisztázni az okot, mivel az atelektázis súlyos betegség jele lehet.