Személyiségtényezők
Mindegyik személyisége eldöntheti azt is, hogy megbetegedik-e depresszió. Tanulmányok kimutatták, hogy a rendkívül rendezett, kényszeres, teljesítményorientált (úgynevezett melankolikus típusú) emberek, akiknek alacsony az önbizalma, nagyobb valószínűséggel szenvednek depresszió mint például nagyon magabiztos és erős személyiségjegyekkel rendelkező emberek. Az alacsony frusztrációtűrő emberek (azaz azok, akiknek nehézségeik vannak a csalódás kezelésében) szintén nagyobb eséllyel szenvednek depresszió gyakrabban és gyorsabban.
A genetika és a személyiség mellett nevelésünk is fontos szerepet játszik a depresszió kialakulásában. Például, ha a gyerekek nagyon ragaszkodónak, szorongónak és gondoskodónak érezték szüleiket, akkor ezek a gyerekek valószínűleg soha nem tanultak meg saját döntéseket hozni, elszakadni szüleiktől és magabiztosnak lenni. Gyakran nem tanulták meg kezelni a stresszt vagy saját döntéseket hozni.
Ha ezek a gyerekek felnőtt helyzetekben találják magukat, amikor önállóan kell cselekedniük és felelősséget kell vállalniuk, gyakran túlterheltnek érzik magukat. Dekompenzálnak, és gyakran nem látnak kiutat. Pszichodinamikailag ez regresszióhoz (regresszióhoz) vezet, amely a hajtóerő hiányában, fáradtságban és társadalmi visszahúzódásban nyilvánul meg.
Ezzel párhuzamosan gyakran előfordul a bűntudat és az önvád érzése. Az ember kudarcnak érzi magát, amelynek során a negatív gondolatok tovább fokozódnak, és végül öngyilkossági hajlamhoz (öngyilkossághoz) vezethetnek. A „tanult tehetetlenség” elmélete itt is fontos szerepet játszik.
Ez az elmélet azt mondja, hogy az emberek úgy gondolják, hogy tehetetlenek különböző dolgokban; hogy soha semmit nem tudnak megváltoztatni. Például, ha az emberek kudarcot vallanak egy állásinterjún, akkor azt gondolják, hogy azért, mert kudarcot vallanak. Ha ezután valaki általánosítani kezdi ezeket a gondolatokat, vagyis kiterjeszti azokat az élet más területeire, akkor a tanult tehetetlenség gondolati mintáiba kerül.
Ezek az emberek például így gondolkodnak: „Nem is tudok elhelyezkedni, és nem állhatok meg dohányzás. Nem számít, mit kezdek, nem tehetek semmit. Tehát kudarc vagyok.
„Az ilyen gondolatoknak drasztikus következményei vannak önértékelésünkre és életünkre nézve. Az érintettek gyakran visszavonulnak és passzívvá válnak. Ez viszont oda vezet, hogy valójában nem változtatnak helyzetükön, és a jövő pesszimistának tűnik. Zavart anya-gyermek kapcsolat, a szülő korai elvesztése vagy kora óta az önértékelés hiánya gyermekkor egy adott sebezhetőséghez (sebezhetőséghez) is vezethet stressz tényezők és csalódások, és végül depresszióval végződnek. Még a múltból származó, nem megfelelően feldolgozott stressz-traumák is (például nemi erőszak vagy háborús tapasztalatok) feleleveníthetők a jelenlegi konfliktusokban (a partnertől való elszakadás), és elősegíthetik a depresszió kitörését.
Reaktív tényezők
Depresszió gyakran csak bizonyos negatív, stresszes vagy kritikus élet események esetén következik be. Ezek a lakóhely költözésétől vagy a nyugdíjkorhatár elérésétől (áthelyezési depresszió) az élettársaktól való elszakadásig vagy a szeretteik haláláig terjedhetnek. A krónikus konfliktusok (például a konfliktusoktól sújtott partnerség vagy a munkahelyen tapasztalható állandó túlterhelés) szintén hosszú távon depresszióhoz vezethetnek. Más tanulmányok kimutatták, hogy a stresszes életesemények, például az esküvők vagy a ház költözése a kortizol (stressz hormon) fokozott felszabadulásához vezet. Ez viszont befolyásolja az anyagcserét, kihozza egyensúly és végső soron a depresszió kialakulásához vezethet.
