Rövid áttekintés
- Okok és kockázati tényezők: Életkorral összefüggő kopás; a sportból eredő túlzott igénybevétel, a nehéz fizikai munka vagy az elhízás növeli a kockázatot
- Tünetek: Pontosan nem lokalizálható hátfájás, gyakran napközben és erőkifejtéssel is fokozódik; a gerinc reggeli merevsége, a lábak vagy a nyak esetleges sugárzása
- Diagnózis: kórtörténet, fizikális vizsgálat, esetleg röntgen, mágneses rezonancia vagy számítógépes tomográfia (MRI vagy CT)
- Kezelés: Fájdalomcsillapítók, gyógytorna, háttréning. Bizonyos körülmények között az idegek szkleroterápiája vagy műtét.
- Prognózis: A tartós terápia gyakran enyhíti a tüneteket, különösen a fájdalmat; ritkán a fájdalom krónikus marad
- Megelőzés: A kiegyensúlyozott rendszeres testmozgás bizonyos mértékig megelőzi a hátproblémákat; kíméletes munkatechnikákkal elkerülhetők a foglalkozási megbetegedések
Mi a spondyloarthritis?
A kis csigolyaízületek (fasztikus ízületek) elhasználódnak és elveszítik természetes szerkezetüket. A spondyloarthritist ezért facet-szindrómának is nevezik. A legtöbb esetben nincs specifikus kiváltó oka a spondyloarthritisnek: a csigolya ízületei „elöregednek” a tartós természetes stressz miatt.
Aktivált spondyloarthritisről beszélünk, amikor az ízületek kopásához gyulladás (arthritis) társul.
Frekvencia
A degeneratív változások, mint például a spondyloarthritis, gyakorlatilag elkerülhetetlenek az öregedéssel. Németországban már 40 évesen minden második lakos érintett. 60 évesen a röntgenfelvételek az emberek mintegy 90 százalékánál mutatják az öregség jeleit a gerincben. Azonban nem minden szembetűnő röntgenes személy szenved panaszoktól.
Spondylarthrosis az öregedés egyéb jeleivel kombinálva
Elvileg a mozgásszervi rendszer minden eleme elöregszik. A legtöbb esetben több elem is érintett a hát arthrosisában. A legsúlyosabb probléma adja a betegség nevét. Így a spondyloarthritis mellett vannak chondrosis, osteo-chondrosis és spondylosis. A gerinc degeneratív elváltozásainak ezeket a különböző formáit általában nem lehet egyértelműen elválasztani egymástól. Az „osteoarthritises gerincoszlop” esetében gyakran egyesülnek egymással, és kölcsönösen függenek egymástól.
Chondrosis: Ha a csigolyaközi lemezek veszítenek folyadékukból, kevésbé rugalmasak. A gerinc instabilabbá válik. Ennek eredményeként a csigolyaközi porckorongok minden alkalommal nagyobb igénybevételnek vannak kitéve, amikor megrázzák őket. Repedések és rések keletkeznek rajtuk, majd később gyakran teljesen megsemmisülnek. Ez az úgynevezett chondrosis intervertebralis hozzájárul az „arthrosis hát” kialakulásához.
Spondylosis: A csökkent gerincstabilitás kompenzálására csontos kiemelkedések képződnek a csigolyák külső oldalán (spondylophyták). Ezt nevezik az orvosok spondylosisnak. A spondylophyták néha teljesen áthidalják a két szomszédos csigolya közötti rést. Ez gyakran a gerinc deformálódását és megmerevedését okozza (spondylosis deformans).
Hol fordulhat elő spondyloarthritis?
Spondyloarthrosis az egész gerincoszlopban lehetséges. Különbséget tesznek az ágyéki gerinc (LWS) leggyakrabban érintett területe, a nyaki gerinc (HWS) és a mellkasi gerinc (BWS) között. Ennek megfelelően ágyéki (ágyéki gerinc), nyaki (nyaki gerinc) vagy mellkasi (mellkasi gerinc) spondylarthrosisról (vagy facet-szindrómáról) beszélünk.
A csigolyaízületek kopása nemcsak a gerinc egy pontján (egy szegmensén), hanem egyszerre több helyen is lehetséges (multisegmentalis spondyloarthritis).
Nem lehet általánosságban megmondani, hogy a spondyloarthritisben szenvedő személy munkaképtelen lesz-e, vagy akár mennyi ideig lesz fogyatékos. Ez az egyedi esettől, a tünetek súlyosságától és az adott foglalkozási tevékenységtől függ.
Bizonyos feltételek mellett – különösen nehéz fizikai munkavégzés esetén – lehetséges a foglalkozási megbetegedésként való elismerés. Bizonyos körülmények között előfordulhat, hogy bizonyos foglalkozási tevékenységek a szokásos formában nem végezhetők el.
Megfelelő kezelés mellett a rokkantsági fokot (GdB) – vagyis a súlyos fogyatékosságot – általában nem kell felismerni. Ez csak egyedi esetekben szükséges, és nagyon ritkán, ha a spondyloarthritis krónikusan fennáll, tartós fájdalommal.
Okai és kockázati tényezők
Sok idős embernél valamikor spondyloarthritis alakul ki, mert csigolyaízületeik idővel elhasználódnak. A spondyloarthritisnek más okai is vannak.
Előfordul például, ha a gerincet nagy terhelésnek teszik ki, például bizonyos sportágakban vagy szakmákban. A fodrászok vagy óvodapedagógusok időnként spondyloarthritisben szenvednek a nyaki gerincben, mert gyakran le kell hajtaniuk a fejüket. A túlsúly viszont különösen megterheli az ágyéki gerincet.
A gerincferdülés, az üreges hát (lumbális hyperlordosis), a porckorongsérv és a reumás betegségek további lehetséges okok.
Tünetek
A csigolyaízületek a gerincen belüli gerinccsatornában futó idegek közvetlen közelében vannak. Ha a gerinccsatornát a spondyloarthrosis szűkíti, a tünetek lehetségesek.
Az érintettek gyakran kellemetlen bizsergő érzést is tapasztalnak. Ezek a panaszok általában idővel megszűnnek, vagy ha a beteg nem mozdul. Szélsőséges esetekben előfordulhat, hogy a spondyloarthritis által okozott idegkárosodás akár bénuláshoz is vezethet.
Ezenkívül a spondyloarthritis gyakran mozdulatlanabbá teszi a gerincet. Az érintett személyek nehezen hajolnak vagy dőlnek az egyik oldalra. Általában az ágyéki gerincet (LS) érinti leginkább az osteoarthritis. A nyaki gerincnek (HWS) és a mellkasi gerincnek (BWS) kevesebb terhelést kell ellenállnia, ezért nem alakul ki olyan gyorsan spondylarthrosis.
A nyaki gerinc osteoarthritise gyakran nyaki fájdalmat okoz, amely esetenként a karokba is kisugárzik.
Olvasson többet az osteoarthritis általános tüneteiről az Osteoarthritis tünetei című cikkben.
Diagnózis
Az ízületi kopás diagnosztizálásáról az Arthrosis cikkben olvashat bővebben.
Kezelés
Az orvos a spondyloarthritist kezdetben általában konzervatív módon kezeli, például gyógyszerekkel (fájdalomcsillapítókkal, izomlazítókkal), foglalkozási terápiával és fizikoterápiával. A manuális terápiák, mint például a triggerpont kezelés, szintén gyakran enyhítik a tüneteket.
Ezenkívül fájdalomcsillapítót tartalmazó injekciók segítenek. Ez gyakran helyi érzéstelenítést foglal magában, szükség esetén „kortizonnal” kombinálva.
Tartós fájdalom esetén az orvosok olyan eljárásokat is alkalmaznak, amelyek kikapcsolják a fájdalomérzetért felelős idegeket. Erre a célra például rádióhullámokat használnak. A keletkező hő hatására az idegek pusztulnak. Ez az úgynevezett rádiófrekvenciás terápia (rádiófrekvenciás neurotómia is) tudományosan a legjobban tanulmányozott.
Az ízületi kopás konzervatív terápiájáról az osteoarthritisről szóló cikkben olvashat bővebben.
nyomáscsökkenés
A laminectomia során az orvos eltávolítja az egyes csontdarabokat a csigolyából. Ez akkor fontos, ha a csontos szerkezetek összehúzzák a gerinccsatornát és a nyílásokat, amelyeken az idegek áthaladnak. A becsípődött idegek ily módon enyhülnek.
Beavatkozások fúzió nélkül
Az instabil gerinc stabilizálása érdekében az orvos több csigolyába is behelyezhet úgynevezett lábfejcsavarokat. Ez különösen akkor hasznos, ha a beteg mozgás közben fájdalmat érez. A csavarok speciális rögzítéssel rendelkeznek, és rúdon keresztül csatlakoztathatók egymáshoz. Ily módon a csigolyákat a megfelelő helyzetbe hozzák. Annak biztosítására, hogy a csigolyaízületek továbbra is mozgékonyak maradjanak, az orvos mozgatható rudat használ. Ily módon stabilizálja a gerincet, de nem korlátozza annak működését.
A csigolyatest összeolvadása
Ezenkívül a megsemmisült csigolyaközi lemez helyettesíthető úgynevezett ketreccel. Ez egy kis kosár fémből, műanyagból vagy kerámiából. Egyes esetekben az orvos a szervezet saját csontanyagát is „beépíti” a gerincbe. Idővel a csigolyákba nő, és szorosan összekapcsolja őket.
A gerinc az operált területeken stabilizálódik, és az elcsípődött idegek több teret kapnak. Ezek a kezelések azonban a gerincet is megmerevedik. Ezért ezeket általában csak előrehaladott spondyloarthritis esetén veszik figyelembe.
A betegség lefolyása és prognózisa
Spondyloarthritis esetén gyakran tartós fájdalomcsillapítás érhető el következetes terápiával. Ez és a jó életminőség a kezelés fő célja.
Ennek eléréséhez különösen fontos a stabilizáló izomzat felépítése. A fizioterápia útmutatást ad az önsegélyhez ebben a tekintetben.
Megelőzés
Az életkorral összefüggő elhasználódást csak bizonyos mértékig lehet megelőzni. Hasznos például a túlsúly és az egyoldalú stressz elkerülése.
A rendszeres, kiegyensúlyozott testmozgás, amely erősíti a hátat, jó módszer a spondylarthrosis és sok más hátbetegség megelőzésére.
Azok, akik nagy teherhordás és nehéz fizikai munka során tehermentesítő, ízületeket könnyítő technikákat, segédeszközöket alkalmaznak, gyakran megelőzik a foglalkozási megbetegedést és a munkaidő-kiesést.
