A SISI teszt a fül-orr-gégészeti gyógyszer audiometrikus és teljesen kockázatmentes vizsgálati eljárása, amely megfelel a Lüscher-teszt egyszerűsítésének, és a szenzoros neurális értékelésében használatos. halláskárosodás. A teszt során audiométert használnak a szuperküszöb lejátszására kötet a beteg fülébe ugrik, amelyet vagy a tesztelt személy észlel, vagy észrevétlen marad. Az észlelt hangerő-növekedés becsült százaléka segít felmérni, hogy van-e pozitív vagy negatív toborzás.
Mi az a SISI teszt?
A teszt a szuprküszöbös hallásvizsgálatok csoportjába tartozik, mert felajánlja a betegnek kötet a hallási küszöb feletti ingadozások. A SISI a „rövid inkrement érzékenységi indexet” jelenti, és az otolaryngology szubjektív és audiometrikus vizsgálati eljárására utal. A teszt a szuprküszöbös hallásvizsgálatok csoportjába tartozik, mivel a beteget felajánlják kötet a hallási küszöb feletti ingadozások. A módszer főként a toborzás, azaz a belső fül rendellenességei esetén jelentkező pszichoakusztikus jelenség szempontjából releváns. A SISI segítségével következtetéseket vonhatunk le a szenzorineurális okokról halláskárosodás. A teszt eredményei felhasználhatók pozitív vagy negatív toborzás diagnosztizálására. A tesztet 1959-ben James Jerger és munkatársai fejlesztették ki. Akkor ez a fejlesztés a Lüscher-teszten alapult, amely ugyanazon elveken alapszik, de lényegesen több erőfeszítést igényel a betegek és a teszt személyzet részéről.
Funkció, hatás és célok
A SISI-ben a gerjesztés alapján mérik a szinttartomány intenzitási különbségeit haj sejtek a belső fülben. A teszt alapja az a feltételezés, hogy a belső fül hallássérültjei ugyanolyan világosan érzékelik a kis szintű eltéréseket, mint az egészséges hallók. A SISI végrehajtásához audiométer szükséges. A felső küszöbszintű hangokat fejhallgatón keresztül játssza le a beteg. Sok kórház mellett a legtöbb fül-orr-gégészeti klinikán és praxison is van ilyen audiométer. Rendszerint a SISI-t csak olyan betegeknél végzik, akik legalább 40 dB-es halláskárosodást szenvednek. A tesztet nem használják alacsonyabb hallási küszöböknél, mivel a vizsgálati eljárásnak akkor nincs jelentősége. A 60 dB küszöböt nem szabad túllépni a teljes vizsgálati eljárás során. Mivel a teszt a szubjektív audiometrikus vizsgálati eljárásokhoz tartozik, a beteg együttműködésére a SISI során kifejezetten szükség van, és megbízhatóság az eredményekből. A teszt során az alany fejhallgatón keresztül különböző szintű hangokat kap a füleken, amelyek apró dB-es ugrásokkal fokozatosan hangosabbá válnak. A beteget felkérjük, hogy kommentálja az észlelt db ugrásokat. A tesztet egy teszthangszint nyitja meg, amely körülbelül 20 dB-rel haladja meg az egyéni hallási küszöböt. Ezt a teszthangszintet rövid időtartamokra rendszeresen felerősítik. Rendszerint a hangerő változása közötti időintervallum körülbelül öt másodperc. Az intenzitásváltozás amplitúdója általában egy dB. Az egyes hangerősítések időtartama egy másodperc. A tónusintenzitás minden egyes változása után a beteg jelzi, hogy észlelte-e a szint ugrását. Az audiometria elején az ugrás általában egyértelműen felismerhető számára. Gyakran azonban a vizsgálat vége felé a detektálhatóság elhalványul. A vizsgálat során összegyűjtött adatokat a SISI továbbra is dokumentálja, majd a személyzet később értékeli a toborzás kapcsán. A normál hallásúak számára a hallási küszöb felett egy dB-es szintváltozás nem észlelhető. Ha viszont egy cochleáris sensineuralis halláskárosodás jelen van, akkor a hallási küszöb felett 20 dB-es beteg kétségtelenül általában 60 dB-es hangerő-változásokat észlel. Ha viszont a szenzorneurális halláskárosodás retrocochlearis, például a hallóideg károsodása miatt, az intenzitás változását a SISI teszt nem észleli. Az értékelt teszt eredménye megfelel az észlelt hangerő-változások százalékának, és a toborzás diagnosztizálására szolgál. A 100 és 0 százalék közötti értékek pozitív toborzással járnak. A 15 és 0 százalék közötti értékek negatív toborzással járnak. A 30 és 70 százalék közötti vizsgálati tartományban tehát nagyfokú a bizonyosság, hogy nincs cochleáris halláscsökkenés. A 100 és XNUMX százalék közötti tartományban viszont nagy valószínűséggel feltételezhető a cochleáris halláskárosodás.
Kockázatok, mellékhatások és veszélyek
A SISI elválaszthatatlanul kapcsolódik a Lüscher-teszthez, amelyre James Jerger hivatalosan alapozta fejlődését. A Lüscher-eljáráshoz hasonlóan a SISI is a hangintenzitás ingadozásainak fokozott észlelhetőségére összpontosít, amelyet a cochleáris szenzorneurális halláskárosodásban szenvedő betegek mutatnak a normál halláshoz képest. Végül a SISI a Lüscher-teszteljárás módszertani egyszerűsítését jelenti, és a Lüschner-teszt alapját széles körben alkalmazhatóvá tette. Következésképpen a SISI nem jár együtt nagy erőfeszítéssel, sem a páciens számára jelentett kockázatokkal vagy mellékhatásokkal. Mindazonáltal a SISI-t általában nem alkalmazzák kisgyermekekre, és nem értelmi fogyatékos emberekre sem retardáció. A szubjektív teszt sem alkalmas nem hajlandó tesztalanyokra. Mivel a beteg együttműködése döntő fontosságú az összegyűjtött adatok pontossága szempontjából, a betegnek képesnek kell lennie megérteni a vizsgálati eljárást, és hajlandónak kell lennie az együttműködésre is. A SISI eredményei azonban még a készséges betegeknél sem mindig értelmesek. Például a 15 és 60 százalék közötti észlelt hangerő-változás közötti átmeneti tartományban nem lehet egyértelmű következtetést levonni a toborzással vagy a szenzorineurális halláskárosodás valószínűségével kapcsolatban.
