Mi az a röntgen?
A röntgensugárzás a röntgendiagnosztika alapja. Wilhelm Röntgen német fizikus fedezte fel 1895-ben.
A röntgensugarakat két elektromos pólus (anód és katód) közötti nagy feszültség alkalmazásával állítják elő. A keletkező energia részben röntgensugarak formájában bocsátódik ki. Ez behatol a szövetbe, sűrűségétől függően különböző mértékben gyengül, majd összegyűjthető és láthatóvá válik. A sűrű szövetek (például a csontok) jobban csillapítják a behatoló sugárzást, mint a lágy szövetek (például izom- vagy tüdőszövet), ezért fényesnek tűnik a képeken.
A röntgensugarak ionizáló sugárzás, ami azt jelenti, hogy megváltoztathatják az áthaladó anyagokat azáltal, hogy kiütik a negatív részecskéket (elektronokat) az atomok vagy molekulák héjából. Ily módon a röntgensugárzás károsíthatja a genetikai anyagot (DNS), amikor behatol a szövetbe. Ez a DNS-károsodás hosszú távon káros lehet az egészségre, és például rákhoz vezethet.
A múltban a röntgenképet analóg formában rögzítették egy speciális filmre. Időközben szinte mindenhol meghonosodott az alacsony sugárzású digitális röntgen (digitális radiográfia, DR) számítógépes felhasználásával. Az így kapott képek digitálisan utómunkálhatók.
A röntgen egy képalkotó technika, amelyet az orvostudomány számos területén standardként használnak. A legfontosabb vizsgálati formák:
Hagyományos röntgen.
Ez a röntgenvizsgálat „legegyszerűbb” típusa. Használják például csonttörések, de mellkasi betegségek (pl. tüdőgyulladás, szívizom megnagyobbodás szívelégtelenség esetén, az aorta kidudorodása) vagy hasüreg (például bélelzáródás, epekő) diagnosztizálására is. ).
Kontraszt röntgen
A diagnosztikához néha hasznos bizonyos struktúrák (különösen a lágyszövetek) erősebb kiemelése, azaz kontrasztálása. Erre a célra kontrasztanyagot használnak. A kontrasztanyag meglehetősen fényesnek tűnik a röntgenképen. Különféle módon adható be a betegnek – például vénába vagy artériába adott injekcióként, szájon át ivóoldatként vagy bélbeöntésként a végbélbe. A kontrasztanyag jó képalkotást tesz lehetővé például az erekről (angiográfia) vagy a vese kiválasztó funkciójáról (kiválasztó urográfia). A gasztrointesztinális traktus is jól vizsgálható így, például polipok, szűkületek vagy kiürülések jelenlétére.
Digitális kivonásos angiográfia (DSA)
Az expozíciók során nagyon fontos, hogy a beteg ne mozduljon!
Speciális röntgenvizsgálatok
Különféle speciális röntgeneljárások léteznek. Két típust említünk itt példaként:
- DVT-röntgen (digitális térfogat-tomográfia): Hasonló a számítógépes tomográfiához, de sokkal alacsonyabb sugárterheléssel rendelkezik. Elsősorban fogászatban és fül-orr-gégészetben használják. Lehetővé teszi háromdimenziós képek készítését is (3D röntgen).
- OPG röntgen (ortopantomográfia): A fogorvosok a fogak és állkapcsok vizualizálására használják. A röntgencső félkörben forog a fej körül, és „panorámaképet” kapunk.
Mikor történik a röntgen?
Ezt a vizsgálati módszert számos különböző sérülés és betegség diagnosztizálására használják. Néhány példa:
- Csonttörés (Fracture): A radiográfia nagyon jól alkalmas a csonttörések diagnosztizálására, és itt a választott módszerré vált.
- Csontritkulás (csontvesztés) DEXA (denzitometria; radiográfia alacsony sugárdózissal) segítségével.
- Az erek betegségei és sérülései angiográfiával (vaszkuláris röntgen)
- Emlőrák mammográfiával (mellkasröntgen)
- A mellkasi szervek betegségei, sérülései (pl. tüdő, szív): Mellkasröntgen segítségével jól láthatóvá válnak.
Röntgen a fogorvosnál
A fogak és állkapocs röntgenfelvétele fontos vizsgálati módszer a fogorvos számára: különösen jól láthatóak a kemény fogak és az állcsont.
Mikor nem szabad röntgent készíteni? (Ellenjavallatok)
A röntgensugárzás potenciálisan egészségkárosító hatása miatt minden egyes alkalmazásnál érvényes orvosi oknak kell lennie (ún. „indokló indikáció”). Ez azt jelenti, hogy „az alkalmazás emberre gyakorolt egészségügyi előnyei meghaladják a sugárzás kockázatát”. A mérlegelési eljárás során figyelembe kell venni más hasonló egészségügyi előnyökkel járó eljárásokat is, amelyek a sugárterhelés hiányával vagy kisebb mértékben járnak együtt” (Röntgenrendelet 23. szakasza). Gyermekek és terhes nők esetében különösen ügyelni kell arra, hogy a vizsgálat szükséges-e. Abszolút ellenjavallat azonban nincs – azaz olyan helyzetek, amikor semmilyen körülmények között nem szabad röntgenfelvételt készíteni.
Mit csinálsz röntgen alatt?
A vizsgálatot ezután a radiológus egy speciális röntgenútlevélben dokumentálhatja. Ezzel elkerülhető a vizsgálat szükségtelen megismétlése (és ezáltal a szükségtelen sugárterhelés).
Böjt a vizsgálathoz
Ha a gyomrot és a beleket vagy az epehólyagot és az epevezetékeket meg kell röntgenezni, akkor éhezni kell, azaz előtte egy ideig nem szabad enni és inni semmit. Előfordul, hogy előző nap béltisztítást is kell végezni, azaz hashajtót szedni. Részletesebb utasításokat előzetesen fog kapni orvosától.
Milyen kockázatokkal jár a röntgen?
A vizsgálattal kapcsolatos lehetséges kockázatok elsősorban a kontrasztanyagra (ha használnak) és a sugárterhelésre vonatkoznak.
Kontrasztos közeg
A kontrasztanyag gyakran jódot tartalmaz. Ezért elővigyázatossággal kell eljárni pajzsmirigy-betegségben (pajzsmirigy-túlműködésben vagy pajzsmirigy alulműködésben) szenvedőknél, és előfordulhat, hogy profilaktikus gyógyszeres kezelésre van szükség. Hasonló megfontolások vonatkoznak a károsodott vesefunkciójú (veseelégtelenség) betegekre is.
Jódtartalmú kontrasztanyag érrendszerbe történő befecskendezésekor átmenetileg hőérzet és keserű íz jelentkezhet a szájban.
Nagyon ritkán az alkalmazott kontrasztanyag allergiás reakciókat (bőrpír, viszketés, hányinger stb.) és akár allergiás sokkot is okozhat szív- és érrendszeri leállással. Enyhe allergiás reakció esetén általában antiallergiás gyógyszer segít.
Sugárzás
A sugárzás akut mellékhatásai (például a bőr kipirosodása) nagyon ritkák. Nagyobb veszélyt jelentenek a sugárterhelés hosszú távú következményei. Nehéz azonban pontosan meghatározni azokat a határokat, amelyek felett a röntgensugárzás káros – az átmenetek folyékonyak. A sugárdózis azonban egy egyszerű röntgenvizsgálat során alacsony. Például egy tüdőröntgen sugárdózisa nagyjából megegyezik egy transzatlanti repülés sugárdózisával. Természetesen minden további röntgenfelvétel növeli a szervezet sugárterhelését. Ezért minden röntgenvizsgálat előtt az orvos mérlegeli annak előnyeit. Mindazonáltal szem előtt kell tartani, hogy még sok rövid időn belüli röntgenfelvétel esetén is sokkal nagyobb a fel nem fedezett betegség egészségügyi kockázata.
Röntgen és terhesség
Mire kell figyelni a röntgen után?
Ha a vizsgálat előtt vízben oldódó kontrasztanyagot kapott véredénybe, utána bőven igyon. Ily módon a kontrasztanyag gyorsabban ürül ki a vesén és a beleken keresztül. Ezen túlmenően a röntgen után nincs különösebb gond.
