Moklobemidet egy antidepresszáns csoportjából MAO-gátlók (monoamin-oxidáz inhibitorok). Depressziós rendellenességek kezelésében alkalmazzák depresszió). Moklobemidet arra is használják szorongási rendellenességek és a pszichózis.
Mi az a moklobemid?
Moklobemidet egy úgynevezett monoamin-oxidáz (MAO) inhibitor. Ez az egyik antidepresszánsok és elsősorban depressziós rendellenességek esetén írják fel, szorongási rendellenességekés pszichózis. Aktiváló, hangulatteremtő és élénkítő antidepresszáns amely filmbevonatban kapható tabletta. Ezeket étkezés után naponta két-három alkalommal kell bevenni.
Farmakológiai hatások a testre és a szervekre
Depresszió általában negatív hangulatban és hajtóerő hiányában nyilvánul meg. A monoaminok hiánya (pl. szerotonin, noradrenalin) ban,-ben szinaptikus hasadék feltételezhetően a neurotranszmitterek csökkent termeléséből származik. Ezenkívül a megváltozott expresszivitás vagy a receptorokhoz való kötődés képes vezet hiányhoz. A cél terápia val vel antidepresszánsok a monoaminok mennyiségének növelése. A. Növekedése koncentráció csak a monoamin-oxidáz A gátlásával lehetséges (a külső mitokondriális membrán enzimje a szinaptikus idegvégződésein idegrendszer). Ennek feladata a monoaminok lebontása. A moklobemid gátolja a monoamin-oxidázt. Mivel a gyógyszer csak a monoamin-oxidáz A-t gátolja, de a monoamin-oxidáz B-t nem, kevesebb mellékhatás és kölcsönhatások mással szerek előfordul.
Orvosi felhasználás és kezelés és megelőzés céljából történő felhasználás.
A moklobemidet súlyos betegség esetén alkalmazzák depresszió (súlyos depresszió néven ismert), szorongási rendellenességekés pszichózis. Mivel hajtásnövelő hatása van, úgynevezett „gátolt” depressziókban is alkalmazzák. Ezeket a hajtás, a kedvetlenség és a gyötrő belső nyugtalanság különösen erős gátlása jellemzi. Akkor is használják, ha más antidepresszánsok nem dolgoznak vagy nem működnek megfelelően. A kezdeti javulások már egy hét kezelés után észrevehetők, bár a adag első hétében nem szabad növelni terápia. A kezelés általában 4 és 6 hét között tart, ez az egyetlen módszer a moklobemid hatásának felmérésére. Tünetmentes időszakokban is kell venni, ezt követően 4-6 hónapig. Ezt követően a kezelést a fokozatos csökkentésével fejezik be adag.
Kockázatok és mellékhatások
Bár a moklobemidnek kevesebb mellékhatása van és kölcsönhatások - más antidepresszánsokkal összehasonlítva - nem zárhatók ki. A moklobemid tipikus mellékhatásai az alvászavarok, fejfájás, száraz száj, hányinger és a hányás, hasmenés or székrekedés, szédülés (alacsony vér ingerlékenység, szorongás, idegesség, érzéketlenség (egeg, bizsergés), kiütés, bőr reakciók (pl bőr, viszketés), ödéma, zavartság, látászavarok, íz zavarok, csökkent étvágy, öngyilkossági gondolatok és viselkedés, téveszmék vagy galactorrhoea mellkas). A mellékhatásoknak nem kell mindenkiben jelentkezniük. Általában a kezelés első heteiben figyelhetők meg, és a későbbiekben visszahúzódhatnak terápia. A kezelés befejezése után mellékhatásként előfordulhatnak abbahagyási tünetek is, ezért a gyógyszeres kezelést mindig fokozatosan abbahagyják. Ha egyszerre több gyógyszert szed, kölcsönhatások előfordulhat. Mind a hatás, mind a mellékhatások ennek következtében változhatnak. Az interakciók előfordulásának tényezői nagyon különbözőek. A moklobemiddel kölcsönhatások is előfordulhatnak, ha tiramintartalmú ételeket (pl. Sajtot, fehér babot, vörösbort) fogyasztanak. Ezek azonban annyira apróak, hogy semmi különös diéta szükséges. Csak a megfelelő élelmiszerek túlzott fogyasztását szabad kerülni. Ha opiódus fájdalomcsillapítók (pl tramadol, pethidint) egyidejűleg veszik, hatásukat fokozza a moklobemid, ezért a szerek nem használható egyszerre. Más antidepresszánsok egyidejű alkalmazása szintén nem megengedett, mivel ez lehetséges vezet életveszélyesnek szerotonin szindróma. Ügynökök ellen migrén (pl. B. triptánok) és a buspiron szorongásellenes szer vezet veszélyes növekedésére vér nyomás, ha egyidejűleg veszik, és azt sem szabad együtt alkalmazni a moklobemiddel. A moklobemid hatása fokozódik, ha alfa-szimpatomimetikumok egyszerre kerülnek, akárcsak a gyomorsav gátlószer cimetidin. Ez utóbbival a moklobemid csökkenése adag elegendő; rendszeres orvosi ellenőrzés szükséges az alfa-szimpatomimetikumok (például, efedrin). Bizonyos körülmények között a moklobemid nem alkalmazható. Ez nem csak bizonyos gyógyszerek egyidejű alkalmazása esetén, hanem a hatóanyag iránti túlérzékenység, akut zavart állapotok, pajzsmirigy-túlműködésés a mellékvese kéregének daganatával. A 18 évesnél fiatalabb gyermekek szintén nem kezelhetők moklobemiddel.
