Osztályozás / osztályozás
A baleset által okozott sérülés típusától függően a sípcsont fej törés különböző típusú törésekre osztható. Ez a felosztás az ún AO osztályozás. Kezdetben különbséget tesznek aszerint, hogy a törés csak egy vagy több töredéket okozott.
A következőkben különbséget tesznek az úgynevezett benyomástörések és depresszió törések. További fontos kritérium, hogy a törés kiterjed a közös térre, és ez milyen mértékben is befolyásolja. Ezen kritériumok szerint az adott sérülés az A, B, C fokozatok egyikébe sorolható. Vannak más alcsoportok is.
ICD kód
Az ICD rendszer egy nemzetközi kódolási rendszer a betegségek egyértelmű felismerésére. Minden betegség egyedi kóddal osztályozható. A sípcsont ICD-kódja fej törés az S82.
Az 1. ábra szerint, bár az ICD kódon belül további felosztás is lehetséges az érintett törési hely vagy struktúrák tekintetében. Például S82. A 11 egy sípcsontot jelent fej a fibulát érintő törés.
Tünetek
A. Tipikus tünetei tibialis fej törése tartalmaz fájdalom térd alatt és ezen a területen duzzanat. A fájdalom stressz alatt súlyosbodik, ha ez még lehetséges. A legtöbb esetben a törés instabilitást okoz az alsó részen láb.
A sérülés mintájától függően az alsó láb eltérhet a tipikus tengelyétől, vagy elcsavarodhat. Ezen felül az egész alsó láb haematoma alakulhat ki, mivel a sérülés is befolyásolhatja vér hajók. Ha idegek szintén sérültek a törés miatt, az is lehetséges, hogy az érzés a alsó láb vagy a láb zavart.
Ez az érzékenység azonban a terápia után is helyreállhat, különösen, ha a kezelést gyorsan elvégzik. A terápia nagyban függ a sérülés mértékétől. Enyhe törés esetén pl
Ha a sípcsont fennsíkon csak néhány könny van, a konzervatív terápia elegendő lehet. Ez általában abból áll, hogy a lábat rögzítik a vakolat öntvény. Bizonyos esetekben szükség lehet a láb csökkentésére a gipsz felvitele előtt, hogy a törés természetes helyzetében meggyógyulhasson.
A legtöbb esetben a gipsznek körülbelül 4-6 hétig a helyén kell maradnia. Ezenkívül más módszerek is alkalmazhatók a láb bizonyos helyzetben történő rögzítésére. Ezek mindenekelőtt a sínrendszereket tartalmazzák.
Az immobilizációs szakasz után ez különösen fontos kiegészítés a fizioterápiás terápiát a lehető legkorábban. Ez gyakran megakadályozhatja a túlzott izomsorvadást vagy újjáépítheti az izmokat. Ha a terápiára adott válasz jó, a láb általában 3 hónap múlva újra teljesen megterhelhető. Összességében azonban a konzervatív kezelés hosszabb, mint a műtét. Mivel az az idő, amely alatt a lábat egy sín rögzíti, hosszabb, mint a műtéti beavatkozásoknál, gyakran szükséges egy kicsit több időt hagyni a láb teljes gyógyulásáig.
