Az orvosi pszichológia a betegség jelenségével és Egészség. A betegség eredetéről kérdez. Pszichológiai terápia a betegség kezelésére szolgál, és kölcsönhatásba lép más orvosi szakterületekkel.
Mi az orvosi pszichológia?
Az orvosi pszichológia a betegség jelenségével és Egészség. A betegség eredetét kutatja, és a klinikai pszichológia alkalmazás-orientált aldiszciplinája. Az orvosi pszichológia a klinikai pszichológia független és alkalmazásorientált részdiszciplinája, amely az emberi orvosláson belül működik. A tudományág képviselteti magát az oktatásban és a kutatásban, valamint a betegellátásban strukturálisan és tartalmi szempontból, mint intézet, osztály és személyzet. Az orvosi szociológia mellett ez a tudományterület kötelező tárgy az orvosi tanulmányok első félévében az orvosokról szóló jóváhagyási rendelet (ÄAppoO) szerint. Az 1979-ben alapított „Német Orvostudományi Pszichológiai Társaság” (DGMP) az e szakterületen dolgozó orvosok tudományos szakmai társasága.
Kezelések és terápiák
A hangsúly az orvos és a beteg kapcsolatán van. További fontos témák: orvos-beteg kommunikáció, betegségkezelés, életminőség, megelőzés, Egészség promóció, rehabilitáció, fejlődéslélektan, viselkedéskutatás, szociálpszichológia, orvosi beavatkozás, pszichoszociális gondozáskutatás és pszichobiológiai kapcsolatok. A helyes terápiás megközelítés megtalálása érdekében az orvosi pszichológia először meghatározza a betegség kifejezést, amely a tünetek jelenlétére utal vezet a pszichológiai eltérésre egyensúly. A normától (kontrollváltozótól) való eltérést betegségként is definiálják, amely képes vezet külső vagy belső károkra. A szervfunkciótól, a kontrollváltozótól, a szervstruktúrától vagy a pszichológiától való eltérések egyensúly nehéz diagnosztizálni. Az orvosi pszichológia az egészségről kérdez a második lépésben. Az ember akkor egészséges, ha pszichés és fizikai egyensúly. Társadalmi környezete és életkörülményei lehetővé teszik számára céljainak megvalósítását saját lehetőségei szerint. Van szubjektív és objektív jólét. Az orvosi pszichológia fontos szerepet játszik az orvosi képzésben, és az ebből adódó klinikai folyamatok jobb megértése érdekében rákérdez az élettani és a pszichológiai kapcsolatok összefüggéseire. Ennek a területnek az alapvető betekintése, hogy az egészség mindig a betegség hiányát jelenti. Az orvosi pszichológia szorosan kapcsolódik az orvosi szociológiához. Az ideális norma a kívánt alapérték, míg a terápiás norma a alkalmasság a mindennapi élethez és a nem normális állapotok kezelésének szükségességéhez. A statisztikai norma szerint a normális az átlagos. A beteg betegségét szubjektíven a cselekvőképesség és a közérzet korlátozásaként (folytonosságaként) éli meg. Az érzékelés testtartásból (interocepció) és testmozgásból (proprioception), tól től belső szervek (viscerocepció), és a fájdalom állapot (nocicepció). A tüneteket érzelmi, kognitív és motivációs változók befolyásolják. Az életminőség attól függ, hogy az egyén mennyire értékeli őket. Valójában előfordulhat betegség. Lehetséges azonban a betegség szubjektív elmélete is, amelyet a szenvedő a tünetekből alakít ki. Implicit módon (tudattalanul) elméletet épít a klinikai képről, az okokról (laikus etiológia, kauzális hozzárendelés), a betegség lefolyásáról, következményeiről és a kezelés módszereiről. Az orvosi pszichológia felveszi a betegség szubjektív elméletét, mert befolyásolja a beteg viselkedését és tapasztalatait. Széles körben mozog a hipokondriától az indolenciáig (a fájdalom). A tüneteket és panaszokat a színész-megfigyelő megközelítés határozza meg. Az orvosi pszichológiai tervek hatékonyabban okozzák az attribúciót azáltal, hogy a másik cipőjébe teszik magukat. Minél magasabbra becsüli egy személy az önhatékonysági elvárásait, annál valószínűbb, hogy viselkedési problémák jelentkeznek, ha kiderül, hogy saját erőforrásaival nem tud megbirkózni egy adott helyzettel. A nők nagyobb valószínűséggel szomatizációs rendellenességekben szenvednek és depresszió, míg a férfiak gyakran személyiségzavarokkal küzdenek, és reagálnak a pszichológiai problémákra feszültség val vel szív támadásokat.
Diagnózis és vizsgálati módszerek
A diagnózis és a megállapítások értékelése nem könnyű, mert az eltérés a beteg szubjektív betegségfelfogása és a tényleges orvosilag meghatározott betegség között messze lehet egymástól (dichotómia). A diagnózis felé vezető úton a pszichológusnak össze kell hasonlítania a rendelkezésre álló adatokat a normákkal annak megállapítása érdekében, hogy valódi betegség van-e jelen, vagy a beteg csak szubjektív érzései alapján képzeli el. Mivel ebben a pillanatban pszichológiai, fizikai és társadalmi érzete egyensúlyban van, a pszichológiai értelemben már létezik egy betegség, amelyet kezelni kell. Az adatgyűjtés egyszerű, mivel az orvos megkérdezi a beteget a jelenéről kórtörténet (anamnézis), fiziológiai vizsgálatnak vetik alá, megfigyeli viselkedését és konzultál a modern technikai AIDS mint például a képdiagnosztika. Ezután a tüneteket szindrómákba csoportosítja, amelyek vezet a végső megállapításig. A többtengelyű osztályozási rendszerek kritériumok alapján lehetővé teszik az operatív és a kategorikus diagnosztikát. A megállapításokat egy osztályozási kulcs szerint kódolják, amely megkönnyíti a dokumentálást. A 3-tengelyes ICD (Betegségek, Balesetek és Halálok Nemzetközi Osztályozása) 3,500 betegségre terjed ki 21 kategóriában, és felsorolja a társadalmi funkcionális korlátokat és a rendellenes pszichoszociális helyzeteket. Gyakorlati és leíró (elméleti, leíró) megközelítést alkalmaznak, osztályozásuk inkább tünetek, mint etiológia alapján történik. Az 5 tengelyes DSM-IV-TR osztályozás évente felsorolja a statikus és diagnosztikai pszichológiai rendellenességeket, amelyeket a klinikai eredmények, a pszichoszociális problémák, az orvosi betegség tényezői, a személyiségzavarok és a működési szint globális értékelése alapján osztályoznak. Ezen osztályozások következtetése az, hogy a pszichológus objektív megállapításai és a beteg szubjektív megállapításai eltérhetnek. E besorolás szerint vannak olyan egészséges betegek, akik szubjektíven egészségesnek érzik magukat, de objektív módon egy megerősített megállapítás szerint betegek. A második csoport a beteg egészséges emberek, akiknek szubjektív érzésük van a rosszullétre, de valójában egészséges, mert a fiziológiai és pszichológiai vizsgálat nem talált megerősített megállapítást. Ban ben terápia, az élethelyzet, a viselkedési elvárások és a társadalmi környezet nagy szerepet játszik. A pszichiátriai betegségeket továbbra is hátrányos megkülönböztetés éri. A mentális betegségben szenvedőket a környezetük gyakran nem veszi komolyan, és a munkájuktól távol maradva shirkereknek és lazbonyoknak minősülnek. Betegségüket a jellem gyengeségének és a fegyelem hiányának értelmezik. Ez a hozzáállás tartósan befolyásolja terápia és a beteg önértékelése.
