Orrcsont-törés, orrtörés
Diagnózis
Ha az alakja megváltozik orr, már nincs kétség a orrcsont törés. Ellenkező esetben a diagnózist egy Röntgen. Ez rögzíti a törés rést mutat, és megmutatja az egyes csontdarabok esetleges elmozdulásait.
Ahhoz, hogy értékelni lehessen a nem csontos szerkezeteket, például a orrsövény, a belső tér ellenőrzése orr (szakkifejezés: rhinoscopy) szükséges. Gondos tapintása orr felhasználható a csonttörések felderítésére vagy az egyes csontdarabok mobilitásának meghatározására. Ha a pálya területén egyidejű sérülések gyanúja merül fel, a koponya vagy más csontok, a röntgensugárzás mellett számítógépes tomográfiát (CT) vagy mágneses rezonancia képalkotást (MRI) kell végezni.
Abban az esetben, ha a orrcsont törés, alapvető különbséget kell tenni a nyitott és a zárt törések között. Mivel a csonttöredékek nyílt jelenlétében átszúrják a bőr felületét orrcsont törés, ezt a típusú törést általában meglehetősen könnyű felismerni. A zárt orrcsont-törést viszont sokkal nehezebb kimutatni.
Zárt orrcsont-törés esetén az orrváz egyértelmű deformációja nem mindig látható. A legtöbb esetben a törés csak előrehaladtával válik nyilvánvalóvá, ezért gyakran nehezebben észlelhető. Ennek ellenére a tipikus tünetek megjelenése jelezheti az orrcsont törését, és megkönnyíti a törés felismerését.
Az orrváz törésének tipikus tünetei az orrvérzés és az orr körüli szövet duzzanata. Az orrcsont törése által érintett betegek általában súlyosakról panaszkodnak fájdalom a középfelület területén. Ezek a fájdalmak gyakran lüktető jelleget öltenek, és hosszabb ideig tartanak.
Ezen túlmenően, a fájdalom a törött orrcsontra jellemző, egy könnyű érintéssel vagy tapintással ronthat. A legtöbb esetben ez fájdalom a szimptomatológia is jelentősen korlátozza a beszédet és a arcizmok. Ezenkívül az orrcsont törésének jelenlétét gyakran fel lehet ismerni az orr területén látható horzsolásokkal és / vagy hasadásokkal.
Zúzódások (haematomák) figyelhetők meg az érintett betegeknél mind közvetlenül az orrán, mind a zygomatikus területen csontok és / vagy a szemüregeket. Általános szabály, hogy az orrcsontra kifejtett erőszakos erő jelentős duzzanatot okoz az orr belsejében. Emiatt az orrcsont törése gyakran felismerhető az orr korlátozásával lélegző.
Ezen kívül az értelme szag gyakran negatívan befolyásolja az orrváz károsodása. Vizuálisan az orrcsont-törés jelenléte az érintett betegek közül sokan felismerhető az orrváz egyértelmű helytelen elhelyezkedésével. Ebben az összefüggésben általában az orrnyereg oldalirányú eltérése az arc két felének egyikétől.
A láthatóan depressziós orrhíd előfordulása nem ritka orrcsont-törésnél sem. Ezenkívül az orrtörés klasszikusan felismerhető azáltal, hogy az egész orr vagy az orrváz sokkal mozgékonyabb. A meglehetősen leíró tünetek miatt az orrcsont törése viszonylag gyorsan és megbízhatóan kimutatható a mindennapi klinikai gyakorlatban (tekintetdiagnosztika).
Különösen a látható deformáció és a csontlépcsők kialakulása segíti az orvost abban, hogy felismerje az orrcsont törését. Ennek ellenére feltétlenül röntgenvizsgálatot kell szervezni. Csak így lehet megbecsülni az orrcsont-törés mértékét és kizárni a további töréseket.
Az orrcsont-törés kezelése műtéti és nem műtéti (konzervatív) intézkedésekre oszlik. A kezelés megfelelő formájának megválasztása a feltétel a csontos szerkezetek és a lágyrész sérülések. Ha az egyes töréstöredékek nem, vagy csak kissé elmozdulnak, általában elegendő az orrcsont-törést egy vakolat öntött vagy sín.
Körülbelül két hét elteltével a csontos orr stabilitása olyan mértékben helyreáll, hogy a kezelést befejezettnek tekintik. Ha azonban az orrcsont törése instabil és / vagy erősen elmozdult, a kezelést műtéti redukcióval kell végrehajtani. Az orrcsont műtéti korrekciójának ideális esetben a balesetet követő egy napon belül meg kell történnie.
A kezelés célja az orrcsont eredeti helyzetének helyreállítása és ezt követően a csonttöredékek stabilan tartása. A törött orr műtéti kezelése helyi vagy Általános érzéstelenítés. Általános szabály, hogy az egyes töredékeket eredeti helyzetükbe hozzák az orr belsejéből kiindulva (hozzáférés az orrlyukakon keresztül). A betegek többségében azonban szükség van egy kis további bemetszésre az orr belső részén.
Ily módon az aprított törések, amelyekben több apró csontdarab van, könnyen áthelyezhetők és rögzíthetők. Mivel lehetséges, hogy a orrsövény az orrcsont törése során is megsemmisülnek, szükség lehet kiterjedtebb műtéti kezelésre. Stabilizálni a orrsövény, általában kis műanyag fóliákat helyeznek az orrba és ott rögzítik.
A zúzódások a kezelés során is eltávolíthatók. Ez az intézkedés a kockázat csökkentésének előnyét kínálja Ezen felül a mindennapi klinikai gyakorlatban megfigyelhető, hogy a porcogó az orr szerkezetei megkövetelik a vakolat az orrcsont-törés megszüntetése után alkalmazandó öntvény vagy sín. A bemetszések területén a vérzés elkerülése érdekében mindkét orrlyukba orr-tamponátot is be lehet helyezni.
Ezt a tamponátot általában a műtét utáni első napon távolítják el.
- Szövet nekrózisok
- Gyulladásos folyamatok és
- Fertőzések
Az orrcsont törése sok esetben műtét nélkül kezelhető (konzervatív terápia). Ha azonban az orrcsont törése különösen instabil, és ha vannak eltolódott töredékek, akkor általában műtétre van szükség.
Csak a műtéti kezelés képes helyreállítani a csontdarabok normális helyzetét és stabilizálni az orrvázat. Elvileg az orrcsont-törés kezelésére szolgáló műtét alatt végezhető helyi érzéstelenítés. Az elvégzendő rekonstrukciók azonban sok esetben olyan kiterjedtek, hogy az orrcsont-törési műtét alatt Általános érzéstelenítés előnyös.
A vér mintát kell venni a műtéti beavatkozás előtt. Ez az intézkedés a beteg ellenőrzését szolgálja vér véralvadási képesség és annak meghatározása, hogy szükség lehet-e intraoperatív transzfúzióra a vérveszteség miatt. Az előkészítő intézkedések megtétele után magyarázó konzultációt folytatnak a felelős altatóorvossal.
Általános érzéstelenítés közvetlenül az orrcsont-törési műtét előtt kezdődik. A csontos orr műtéti kezelése esetén közönséges szellőzés by csőbevezetés keresztül szájüreg végrehajtható. A műtét során az egyes csonttöredékeket az orr belsejében lévő kis műtéti bemetszésekkel visszavezetik a megfelelő helyzetbe, és helyreáll az orr természetes formája.
Normális esetben az orrcsont-törési műtét után sem látszanak hegek. Bizonyos esetekben azonban további bemetszést kell végezni az orrnyereg alatt. Ez az eljárás lehetővé teszi, hogy az orrot takaró bőr visszahajtható legyen, ezáltal jobban áttekinthetővé válik az operálható orrváz.
Ha az orrszeptum a csontos orrkeret mellett elszakad, ki kell igazítani. Ez általában két rugalmas műanyag fólia behelyezésével és rögzítésével történik. Az orrszeptum helytelen kiegyenesítése bizonyos körülmények között súlyos korlátozásokhoz vezethet az orrban lélegző és további műtét szükséges.
Ha további zúzódás (vérömleny) kialakult, el kell távolítani. Egyébként a vérömleny szövetvesztéshez és gyulladásos folyamatok kialakulásához vezethet. Az eredmény a sebgyógyulás és a gyógyulási idő meghosszabbítása.
Az orrcsont-törési műtét után a csonttöredékeket stabilizálni kell a vakolat öntött vagy speciális sín. Ezenkívül egy tamponátot általában legalább egy éjszakára az orrba helyeznek. Az orrcsont törése gyakran a környező struktúrák károsodását eredményezi.
Ebben az esetben intézkedéseket kell hozni az orrcsont-törési műtét szokásos menetén túl. Az intraoperatív szövődmények (pl. Vérzés) előfordulása szintén szükségessé teheti a szokásos műtéti technika kiterjesztését. A műtét utáni első héten belül általában súlyos duzzanat figyelhető meg a műtét helyén.
Ezeket azonban gondos hűtéssel gyorsan ellenőrzés alá lehet vonni. Az orrcsont-törési műtét során szövődmények fordulhatnak elő. A leggyakoribb szövődmények közé tartoznak a legkisebb idegrostok sérülései, amelyek korlátozott érzékenységhez vezethetnek. A legtöbb esetben azonban az érintettek idegek néhány hónapon belül helyreáll.
A nagyobb idegrostok átvágása bénuláshoz vezethet, és a hőmérséklet változásának érzetét keltheti. Ezenkívül fennáll a fertőzés és a gyulladásos folyamatok veszélye a műtéti hely területén az orrtörés után. Az orrcsont-törési műtét során végzett műtéti bemetszéseket általában önfeloldó varratokkal kezelik.
Emiatt nem szükséges eltávolítani a varratokat. Az önfeloldódó varratok körülbelül hat hónap alatt teljesen feloldódnak. Különösen sok érintkezési és labda-sport során az orrcsont törésével járó balesetek fordulnak elő újra és újra.
Néhány sportoló (főleg a fociban) karrierje során többször szenved orrcsont-törést. Ez nemcsak orvosi problémákhoz vezethet, hanem esztétikai következményekkel is járhat. Az orrlyukak szűkületének és az ebből eredő légúti elzáródás kockázatának mellett az orr gyakran deformálódik az orrcsont többszörös törése után.
Lehet, hogy ezeket plasztikai sebésznek kell kijavítania. Annak érdekében, hogy az orrcsontot sportolás közben megvédjük az erős erőktől, úgynevezett orrmaszk használható. Különösen a törött orrcsont műtéti kezelését közvetlenül követő időszakban a csontos orrát mindenáron védeni kell.
Orrcsont-törés esetén maszk viselése ezért különösen hasznos ez idő alatt. Egy ilyen maszkot egyedileg alkalmaznak az adott sportoló arcához. Erre a célra az orr és az arc régiójának gipszkötését kell elkészíteni.
Ezen gipszöntvény alapján ezután megfelelő maszkot lehet készíteni az orrcsont törésére. Az orrcsonttörés utáni maszk gyártása a legtöbb ortopéd szaküzletben lehetséges. Az ilyen védőmaszk költsége a választott anyagtól függően változik.
A különösen stabil szénmaszkok általában a legdrágábbak. Azonban olcsóbb változatokat is kínálnak. Az orrcsonttörés utáni maszk ára átlagosan 100 és 500 euró között van. Az esetek többségében az orrcsont-törés maszkjának költségeit a törvény nem fedezi Egészség biztosítótársaságok, mivel ez nem orvosilag szükséges intézkedés. Emiatt a beteg általában kénytelen maga viselni a keletkező költségeket.
