Dysphagia (szinonimák: nyelési bénulás; dysphagia; nyelési bénulás; nyelési probléma; görög dys = nehéz / phagein = enni; ICD-10-GM R13.-: Dysphagia) nyelési rendellenesség. Ha fájdalom a dysphagia-val együtt fordul elő, ez odynophagia.
A dysphagia két fő csoportra osztható:
- Neurogén dysphagia (ND) (beleértve a myopathiát / izombetegségeket) - ezek apoplexia (stroke) után jelentkeznek az akut stádiumban a betegek körülbelül 50% -ában, a krónikus fázisban pedig a betegek körülbelül 25% -ában (az összes dysphagia leggyakoribb oka)
- Strukturális diszfágia - ezek műtéti, radiológiai és / vagy után következnek be kemoterápiás kezelés of fej és a nyak daganatok.
A mechanikus dysphagia megkülönböztethető a motoros dysphagia-tól. Ezenkívül a dysphagia felosztható oropharyngealis (a garat területét érintő) és nyelőcső (a nyelőcső területét érintő) dysphagia.
A dysphagia számos betegség tünete lehet (lásd a „Differenciáldiagnózisok” részt).
Egy tanulmányban a dysphagia visszamenőlegesen öt diagnosztikai csoportba sorolható:
- 55% -uknál „nem specifikus diszfágia volt, egyéb jelek vagy tünetek nélkül” (= leginkább hasonló a funkcionális diszfágiához; lásd alább).
- 17% gastrooesophagealis reflux betegség (GERD).
- 11% neurológiai ok (apoplexia / ütés, demencia).
- 9% -os Zenker dverticle
- 8% egyéb ok
A diszfágia prevalenciája (betegség gyakorisága) az általános populációban 2.3-16% között mozog; korcsoporttól függően 1.7-11.3%; a 75 év feletti csoportban 45% (Németországban).
A dysphagia bármely életkorban előfordulhat: akut eseményként, mint apopleksiia után (ütés), vagy fokozatos progresszióval (progresszióval), mint a degeneratív betegségeknél.
Pálya és prognózis: A dysphagia mindig orvosi pontosítást igényel. Különösen idősebb korban, amikor az étel- és folyadékfogyasztás sok esetben már nem felel meg a bevételi ajánlásoknak, a dysphagia képes vezet az élelmiszer teljes megtagadása, minden további problémával, például fogyással és exsiccosissalkiszáradás).
